Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

214 A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920, akik állandóan ellenségei, megrontói, tönkretevő toltak az országnak. (Helyeslés a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés 1 Szmreosányi György t. képviselőtársam gyönyörűen felépített beszédében megjegyezte, hogy a munkáskérdésnél elég, ha a keresztényszocialista programmra fog utalni. De a munkásságot ez az utalás njm elégiti ki. Mi, keresztényszocialista munkások ma nem reméljük azt, hogy ez a Nemzetgyűlés a kerésztényszociáJista programmot máról-holnapra meg fogja tudni valósítani. Nem reméljük azt, hogy bennünket és a magyai munkásságot a Nemzetgyűlés programmszerüe x ki fogja elégíteni, de igenis várjuk és reméljük a Nemzetgyűléstől, hogy pillanatnyi helyzetén is segiteni akar, segiteni fog és megtalálja a módját is annak, hogy segíthessen a munkásságon. A mai viszonyok, amelyekben a munkások élnek, egyszerűen tarthatatlanok és lehetetlenek. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a kommunizmus bukásával a munkabéreket redukálták, még pedig legtöbb esetben 50, sok esetben 65%-kal, visszaállították a Károlyi-kormány alatti fizetéseiíet. A munkásság nyugodtan fogadta fizetésének redukálását abban a reményben, hogy a munkabérek redukálásával kapcsolatosan majd a megélhetéshez szükséges cikkek, az élelmiszerek, a ruházkodási cikkek ára is esni fog. Saj nos, amint látjuk, épen az ellenkezője következett be. A munkások béreit redukálták, de a megélhetésre szükséges cikkek árai 500, 600, sőt egyik-másik esetben 1000%-kal is emelkedtek. Méltóztassék megengedni, hogy egy-két adatot soroljak fel itt, hogy mi a munkásnak ma egyikmásik gyárban és üzemben a fizetése. (Halljuk ! Halljuk !) A konklúziót a Nemzetgyűlésre bizom, vonja le a következtetést és vessen számítást, hogy ezekből avmunkabérékből hogyan képes az a munkás a mai körülmények között megélni. A Máv.-gépgyárban, — tehát állami üzemben — a munkabérlista hivatalos kiadását olvasom fel — (olvassa) »az órabér a végzett munka minősége és természete szerint, a munkás képessége, szorgalma és gyakorlati ideje szerint, a békebeli teljesítmény értékét véve alapul, 2—4 korona határok között állapittatik meg, úgyhogy a legügyesebb és a legszorgalmasabb szakmunkás órabére 4 korona. Ez azt jelenti, hogy annak a munkásnak, aki ' 20 évet töltött szakmunkájában s igyekezett elsajátítani annak minden tudományát, órabére ma 4 korona. Pedig ezek a fehér hollók. Ezek azok, akik legkevesebb számban vannak a gyárakban. Hozzáteszem természetesen azt, hogy ez az alapfizetése a munkásnak, ehhez a legszorgalmasabb munkás, tehát akinek 4 korona órabére van, 150 fillér órabérpótlékot kap még, ugyhogj' a legszorgalmasabb, legjobban képzett munkás a Máv.-gépgyárban havonként összesen, •minden pótlékkal egyetemben 1.100 koronát keres. Ezzel szemben viszont a minimum, amelyet több munkás kap, havi 600 korona. Az állam igj fizeti munkásait, 600—1100 korona havifizetést ad azoknak a munkásoknak, évi március hó 24-én, szerdán. akik mindig becsülettel kitartottak a keresztény kurzus mellett, mert méltóztassék figyelembe venni, hogy a Máv.-gépgyár munkásai voltak azok, akik a kommunizmus alatt legelőször tették le a fegyvert és legelőször csatlakoztak az ellenforradalmárokhoz, (ügy van!) Ugyancsak a Máv.gépgyárban a nem szakmunkások órabérét fogom bemutatni. Nem részletezem, egy összegben mondom ki, eszerint a Máv.-gépgyár egy napszámosmunkásnak, aki tehát fizikai erejét bocsátja a gyár rendelkezésére, maximális havi^eresete 640 korona, a minimum pedig 457 korona. Egy napszámosmunkásnak a keresető tehát 640 és 457 korona között váltakozik. Annak az elbírálását, hogy 640 koronából hogyan tud egy munkásember egy hónapban megélni, a nemzetgyűlésre bizom. (Felkiáltások a bahldálon : Családostul !) Természetesen hozzá kell még vennem, hogy ezeknek a munkásoknak legtöbbje idős, meglett munkása a gyárnak ; egyik-másik 15—20—25 esztendőt töltött el a gyárnál s nagy családja van. Igaz, — a tárgyilagosság szempontjából hozzá kell tennem,— hogy a pénzügy minist er ur minden egyes munkásnak családtagonként 30 korona drágasági pótlékot engedélyezett, de t. Nemzetgyűlés, 30 koronából egy gyermeket egy hónapig eltartani nem igen lehet. (Ügy van!) Egy másik adat : A dohánygyárban, amely ugyancsak állami gyár, egy gyakorolt finommunkásnőnek havi munkabére 520 korona, de soha, semmi esetben, a legrégibb és legképzettebb munkásnak a fizetése sem emelkedik 600 koronánál magasabbra egy hónapban. A dohánygyár munkásai körülbelül másfélhónappal ezelőtt elmentek a pénzügy min ist er úrhoz és kérték őt, hogy adjon nekik 40 korona pótlékot havonként ; ennyivel járuljon az 520 koronás fizetéshez. Kérvényükre egyáltalán még csak választ sem kaptak. Egy másik alkalommal ismételten kérvénnyel fordultak ugyancsak a pénzügyminister úrhoz és kérték, hogy adjon a pénzügyminister egy alkalomra 200 korona drágasági pótlékot, alkalmi segélyt a munkásságnak. Ezt a kérésüket is elutasították s a munkások ma türelmetlenül várják, hogy vájjon a kormány mikor fog segiteni az ő tarthatatlan helyzetükön. T. Nemzetgyűlés ! Egy másik adatot is fogok bemutatni. Ez már nem állami vállalat, de az államnak van köze hozzá, amennyiben a vállalat élén kormánybiztos működik. Nem lehet megállapítani, hogy városi, állami, vagy magánvállalat-e a villamosvasut-társulat. A társulat munkásainak és alkalmazottainak bérét fogom bemutatni. A villamosvállalatnál egy kocsivezetőnek a fizetése, aki 20 éve van alkalmazva, aki tehát 20 becsületes, munkás évet töltött a villamosnál, legjobb esetben havonként 880 K, egy másik munkásnak, aki hét éve alkalmazott, a fizetése 640 K. Egy öt éves alkalmazottnak a fizetése 590 K, egy két éves alkalmazott fizetése 573 K. Tudjuk azt, hogy a villamosvállalat most a közelmúltban emelte a tarifát és talán azért, -— legalább is azzal indo-