Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-16

A Nemzetgyűlés 16. ülése 1920. hogy a behozandó cikkek messzemenően tál alacsony árban vannak számítva, a behozandó áruk összértéke 40,750.000 K-át tesz ki, ezzel szemben a kivitelre kerülő bőr kilogrammjára 60 K árat számítva, kompenzációképen a kiviendő bőr fejében 67,200.000 K érték adatnék ki, tehát 26,450.000 K lett volna a túlfizetett, az ügyletből kifolyóan kibocsátott érték.« Itt a jelentést tovább nem olvasom, csak a Tárcaközi Bizottságnak következő konklúzióját olvasom fel (Halljuk! Halljuk! jóbbfdol. Olvassa) : »A tárcaközi bizottság továbbá nem térhetett ki annak a tárgyalások folyamán tudomására jutott körülménynek megvizsgálása elől, hogy a kompenzációs ügyletből kifolyóan kivinni szándékolt bőr birtokába a kormánybizottság annak idején hatósági aktussal véghezvitt rekvizició utján jutott« ; — t. i. ehhez nem volt felhatalmazása, — »nem állott ugyanis tisztán a bizottság előtt az a kérdés, hogy ezen rekvizicionális eljárás, amely annak idején még a román megszállás alatt az igénybevett bőr kilogrammjáért igen csekély, helyenkint 6 korona térítési díj mellett is eszközöltetett, mennyiben tekinthető jogosnak és mennyiben alkalmas arra, hogy a kompenzációs ügyletek során lefoglalt bőrökre alapul vétessék. Végül teljesen homályban marad, hogy a nyersbőrök beszerzési és piaci ára közti különbözet (kilogrammonként minimálisan 42 korona) kinek a javára érvényesült volna. Mindezek folytán a bizottság felkérte a Kereskedelemügyi Ministerium és a fővezérség képviselőit, hogy a rekvirálás tárgyában saját hatáskörükben és közegeik által haladéktalanul beható vizsgálatot indítani szíveskedjenek. Addig is a vizsgálat eredményéhez képest hozandó határozatát az összes körülmények mérlegelésével függőben tartotta.« Somogyi István : Ezt csinálja mindig ez a Tárcaközi Bizottság. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Ez a bőrüzlet, amelyhez, mint méltóztatnak látni, nekem csak annyi közöm volt, hogy jóindulatulag átkoz vetítettem az illetékes hatósághoz, de amely szintén arra a körülményre mutat vissza, hogy itt magában a kormánybiztosságban is olyan visszaélések merültek fel, amelyek az általa folytatott vizsgálatok során beigazolást nyertek és amelyek a kereskedelemügyi ministerium által lefolytatott vizsgálat során is beigazolást nyertek, mert hiszen olyan hatáskört vindikált magának a kormánybiztosság, amely semmi körülmények között nem illette meg és olyan rekompenzációs üzleteket kötött, amelyeken, sajnos, kései ellenőrzés után már nem vagy csak igen nagy áldozatok árán lehetett változtatni. Ez tehát a köz megkárosításával történt, amely körülmények mind igazolják azt, hogy itt egy olyan monopolisztikus szervnek beállítására, mint amelyet az igen tisztelt kormánybiztos ur az Árucsereforgalmi R.-T. révén beállított, igenis szükség volt, mert | . évi március hó 23-án, kedden. 1^1 ílyképen maga minden felelősség alól szabadulhatott, másrészről pedig teljes mértékben biztosítva volt az, hogy visszaélések nem történhetnek. Mert t. Nemzetgyűlés, miért ajánlottam a t. kormánybiztos urnák ezt a két általam megjelölt társaságot. Azért, mert ebben a két társaságban teljesen megbíztam ; teljesen megbíztam abban a tekintetben, hogy az általam kiadott szállítási igazolványok vissza fognak hozzám kerülni, hogy azok nem lesznek csereüzlet, csereforgalom tárgyai, mint ez a múltban eddig történt, tehát biztos voltam abban, hogy ennél az ötszáz, vagy nem tudom hány darabnál, amelyet engedélyeztem, több nem fog Ausztriába kikerülni, Biztosítékot nyertem ezen üzletekkel kapcsolatban arra nézve is, hogy ezek az intézmények nemcsak Ausztriát, hanem Budapestet is táplálják és ellátják marhával, mert hiszen az egész forgalom, az értékesítés könnyüségénél fogva, mind Ausztria felé irányult, úgyhogy Budapest jóformán teljesen állat nélkül maradt, (ügy van!) Ezzel egyúttal Lingauer képviselő ur interpellációjának azon kitételére is válaszolni akarok, hogy én monopóliumot teremtettem. T. Nemzetgyűlés, én nem teremtettem monopóliumot, én csak a régi monopóliumot helyettesitettem egy jobbal, mert az Áruforgalmi Részvénytársaság is monopólium volt, ami mellett azonban a visszaélések vigan folytak. Ezt helyettesitettem egy másikkal, (Zaj.) de a monopólium csak névleges volt, mert hiszen Vas vármegye alispánja is kapott tőlem ugyancsak ötszáz marha kivitelére engedélyt és kapott volna egy másik vármegye alispánja is, ha szüksége lett volna rá, de időközben kivitte engedély nélkül az állatokat, úgyhogy nem volt szüksége az én engedélyemre. (Derültség.) Szóval mindenki, aki a Földmivelésügyi Ministeriumhoz jogos ós teljesíthető kéréssel fordul, ami azt jelenti, hogy ezeket az állatokat igenis ki lehet engedni és hogy a rekompenzációra feltétlenül szüksége van annak a vidéknek, az állatkivitelre az engedélyt megkapja; igenis minden megbízható, tisztességes, becsületes cégnek ezt engedélyezni fogom. Ezzel befejeztem volna felszólalásomat, t. Nemzetgyűlés, ha nem volna még egy kérdés, amelyre feltétlenül ki kell térnem és amelyért nekem kell, sajnos, pirulnom és nem azoknak, akik ezt a kérdést felvetették. (Egy hang jobbfelöl : De helyettük ! Halljuk ! Halljuk !) Gróf Sigray kormánybiztos úrral történt megbeszélésem ^.alkalmával, amidőn már biztos voltam, hogy az Áruforgalmi Részvénytársaság az Állatértékesitővel le fog oda menni, közöltem vele, hogy az Állatértékesitő kiküldöttje a fiam lesz, s megkértem őt, hogy ezt a tapasztalatlan fiatalembert legyen szíves védőszárnyai alá venni és őt ott kissé a társadalomba bevezetni. Ugy tudom, hogy az indokot is megmondtam, miért I kell neki Pestről elmennie, de hiszen azt majd