Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-16
A Nemzetgyűlés 16. ülése 1920. nekünk nincs takargatni valónk. Ha Angliában ilyen esetekben parlamenti bizottságot küldenek ki, tessék itt is parlamenti bizottságot kiküldeni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Bíróság elé !) Vizsgálja meg az a bizottság a kérdést azzal az alapossággal és lelkiismeretességgel, amelyet az ügy megkiván. Itt különben is több ministerium hatáskörébe tartozó ügyekről van szó, tehát egy minister nem is lehet hivatott, hogy egymaga tudja feltárni az esetleges visszaéléseket. Tessék egy bizottságot kiküldeni abszolút felhatalmazással és az tárja fel azután ezeket az ügyeket. (Helyeslés.) A t. felszólaló ur Rulfra vonatkozólag azt mondja, hogy itt is benn van, meg amott is benn van. Hát sehol sincs benn ; az Állat- és Takarmányforgalmit és az Allatértékesitőt kivéve, ahová most átment vezérigazgatónak, egyetlen vállalatban sincs benne, sem az Áruforgalmi Részvénytársaságban, amelyet méltóztatott emliteni, sem az Élelmiszerben, sem a Husnagyvágóban. Ezek az én információim. Karafiáth Jenő : Nem tévesek ? Rubinek Gyula földmivelésügyí minister : Én igy vagyok informálva. Még arra vagyok bátor kitérni, hogy én Rulf ellen a fegyelmi eljárást rég elrendeltem, már akkor, amikor a Pesti Hirlapban a Sigray-féle nyilatkozat megjelent és azonkívül az ügyészségnél is megtettem ellene a vádfeljelentést. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébként erre később is rá fogok térni. Áttérek most felszólalásom második részére : ez a vas vármegyei visszaélések kérdése. Nem nevezhetem másnak, mert hiszen maga az interpelláló is igy nevezte és aktaszerüleg megállapítást nyert, hogy tényleg ott nagy visszaélések történtek. Sajnos, azok mérvét lehetetlen megállapítani, mert azt, hogy ki mit csempészett, nem lehet sem előzőleg, sem utólag megállapítani ; csak azt tudjuk, hog} r vittek ki. A t. felszólaló interpellációjának beállítása kissé egyoldalú, mert ő csak azokra a visszaélésekre mutat rá, melyek az alispáni engedélyekkel és azzal az engedéllyel kapcsolatosak, mely részemről adatott ki az alispánnak, nem tér ki azonban, azokra, melyek a Kormánybiztossággal kapcsolatosak. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt a Herbst-féle kérdéssel óhajtok csak röviden foglalkozni, mely abból állott, hogy Simonyi-Semadam t. barátom személyesen hozta hozzám a törvényhatóság kérvényét, melyben a törvényhatóság 500 darab marha kivitelét kérte csereüzletként. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Kompenzációs alapon. Rubinek Gyula földmivelésügyí minister : Kompenzációs alapon. Akkor még román megszállás volt, tehát egy futár utján közvetítette ezt a dolgot. Én természetszerűleg nem zárkóztam el a dolog elől. Az, a maga rendes utján, a Tárcaközi Bizottság elé került, mely aztán megállapította a kompenzációkat, mire én az engedélyt kiadtam. évi március hő 23-án, kedden. 187 Itt az engedély kiadásánál diffikulálta a t. interpelláló azt a körülményt., hogy nem kötöttem szállítási igazolványokhoz az engedélyezés alkalmával ennek az 500 darab marhának a kivitelét. Ezt azért nem vélte az osztály szükségesnek, mert a marhák legnagyobb része lábon lett volna kiviendő, minthogy a vasúti szállítás jóformán teljesen ki volt zárva. Mikor azonban rövid időre rá azt az értesítést kaptam, hogy itt visszaélések történnek és hogy nem azok kapták meg a kivitelt, akikre az alispán átiratában rámutatott, a kivitelt rögtön szállítási igazolványhoz kötöttem és később, száz marha kiszállítása után, az egész szállítás be is lett szüntetve. A Herbst alispán által űzött állítólagos viszszaéléseket, vagy mondjuk hatásköri túllépéseket — ne használjuk a »visszaélések« kifejezést, egy kissé erős ez a szó (Egy hang a baloldalon : Nem erős az!), mert ő engedélyeket adott kivitelre, holott erre egyedül csak a földmivelésügyí minister jogosalt — minthogy a remin vonal által el voltunk zárva az egymással való érintkezéstől, a rendkívüli viszonyok menthetővé teszik ; de nem teszik'menthetővé azt a körülményt, hogy visszaéltek a kiadott engedélyekkel azáltal, hogy azokat többszörösen használták, amint hogy általában Vasmegyében az a divat, hogy mind a Kormánybiztosság, mind az alispán által kiadott engedélyeket többszörösen forgatták meg, illetőleg nem adták le a kiviteli állomáson. (Zaj a baloldalon.) Ez mindenesetre az ellenőrzés fogyatékosságára mutat. (Egy hang a baloldalon : A kormánybiztos korteskedett !) Nemcsak korteskedés volt ez, más célok is rejlettek mögötte, melyekről szintén említést kell tennem. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenki tudja, hogy Bleyer minist er társam mennyire forszírozta a határforgalmat Ausztriával és minden egyes ministertanácson azzal állt elő, hogy ha mi ezt nem engedjük meg, és nem nézzük el a határforgalomnsl mutatkozó kisebbnagyobb visszaéléseket, akkor az előtt a nép előtt, mely ugy hozzá volt szokva évtizedek óta a szabadforgalomhoz, különös és idegenszerű lesz, hogy a forgalom egyszerre elzáratik; ez nagy viszszatetszést fog szülni és inkább Ausztriához kivannak csatlakozni. Hát ezt bizonyos mértékű, mondjuk nemzeti szempontok által is vezérelt elnézésnek legyen szabad megállapítanom. Már most, t. Nemzetgyűlés, még csak röviden akarom érinteni, hogy maga a Kormánybiztosság is belátta annak a helyzetnek tarthatatlanságát, hogy itt illegitim módon nagy mennyiségben mennek ki az állatok anélkül, hogy értük megfelelő rekompenzációt kaptunk volna és igy a maga kezdeményezésére megalakította az Első Áruforgalmi Részvénytársaságot, amely a nyugatmagyarországi Kormánybiztosság szerve és 10%-os díj ellenében behozatali engedélyeket adott. A nevezett részvénytársaság az érdekelteket azzal nyugtatta meg, hogy a behozatali ületékben bennfogaltatik a határvám, de ezzel szemben a helyzet az volt, hogy a soproni állami Fővámhivatal kivétel nélkül vám24*
