Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-16
A Nemzetgyűlés 16. ülése 1920. évi március hó 23-án, kedden. 185 A t. felszólaló, interpelláló képviselő ar kifogásolta a többi között azt is, hogy ez a vállalat még mérleget nem adott. 1918 novemberében megtartatott első és utolsó közgyűlés és természetszerűleg a mérleget is elkészitették. Azóta nem tarthatott közgyűlést, mert hiszen a vörös uralom ezt lehetetlenné tette, közben pedig, amint a minist erséget átvettem, mivel az intézményre most mái szükség nincs, annak felszámolását elrendeltem. Miután tehát a felszámolás igy elrendeltetett, természetes, hogy a t. interpelláló árnak az a vádja, illetőleg feltevése, mintha akár én, aká* Korányi ennek a vállalatnak igazgatóságában ma is benn volnánk, eo ipso nem áll meg, mert hiszen az igazgatóság automatikusan megszűnt, de még ha nem szűnt volna is meg, a magam részéről, amint a minisberi széket elfoglaltam, az összes igazgatósági tagságokról rögtön lemondottam, épen ugy, mint v. barátom, Korányi pénz ügy minist er ur. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Áttérek most a másik megtámadott intézményre, a Magyar Mezőgazdák Állatértékesitő Részvénytársaságára, amely szintén tárgya volt az interpellációnak. 1914-ben a többtermelés érdekében ankétet tartott az Országos Magyar Gazdasági Egyesület s ennek a tanácskozásnak keretében az -állatértékesítés kérdésével is foglalkoztunk. Ott panasz tárgyává tétetett, hogy a budapesti vásárpénztá.:. amelyet 1898-ban a fővárossal és a Földmivelésügyi Ministeriummal együtt épen abból a célból alapítottunk, hogy legyen egy független bizományos is a többi bizományosokkal és Záborszkynak hatalmával és kizárólagos monopóliumával szemben és ez a megállapodás a fővárossal akkor szerződésbe is foglaltatott, — a maga kebelében egy Húskereskedelmi Részvénytársaságot alakított, amelynek a Vásárpénztár szállítója lett. Miután pedig abban a megállapodásban, amelyet mi a várossal kötöttünk, benne volt, hogy a Vásárpénztárnak saját számlára üzleteket kötnie nem szabad s mintán a Húskereskedelmi Részvénytársaság leányintézménye volt a Vásárpénztárnak, tehát mint ilyen, ugyancsak fővárosi intézmény s ennek az állatvásárpénztár bevásároló] a : felmerült az inkompatibilitás s azt mondottuk, hogy igy nem mehetnek a dolgok tovább, a Vásárpénztár többé nem az a független szerv, amelyben a gazdaközönség megbizhatik s amelyre nyugodtan rábízhatná állatainak eladását, mert hiszen a vásárpénztár is érdekelt, myxt fogyasztó és érdeke az, hogy minél olcsóbban tudja az állatokat a Húskereskedelmi Részvénytársaságnak átadni. Ekkor ez a többtermelési értekezlet kimondotta, hogy felhívja a fővárost, illetőleg a Vásárpénztárt, hogy vagy szüntesse meg a Húskereskedelmi Részvénytársaságot, vagy pedig mondjon le a bizományi üzlet folytatásáról és engedje azt át egy tisztán gazdákból, agráriusokból alakult társaságnak, amely ezen agrárius alapitás keretében maga folytatná a bizományi üzleteket ugy Budapesten, mint Bécsben is., NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — I. KÖTI Ezek a tárgyalások sokáig elhúzódtak. Csak 1918-ban sikerült a fővárossal megállapodni és megalakult a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete utján a Magyar Mezőgazdák Állatértékesitő Részvénytársasága. Tehát nem Rulf alakította ezt részvénytársaságot, nem Rulf elnöke ennek a részvénytársaságnak, mert akkor még Rulf egyáltalán nem volt benne az igazgatóságban és csak később lett szerződtetve, akkor, amikor már bizonyos volt, hogy az Állat- és TakaTmányforgalmibói távozni fog. Ez a részvénytársaság, amint azt gróf Serényinek, aki akkor földmivel és ügyi minister volt. a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetéhe' 7 , intézett leirata igazolja, szükségletet pótolt, és a magyar gazdaközönségnek közóhaja volt, hogy ez az intézmény megalakuljon. A leiratban a következőket mondja (olvassa) : »1918. évi június 25-ikén kelt felterjesztésére értesítem a tisztelt Szövetkezetet, hogy miután a létesítendő Mezőgazdák Állatértékesitő R.-T. vágóállatoknak és esetleg állati nyersteimékeknek adás-vételével főkép bizományi alapon oly célból foglalkozik, hogy a budapesti és bécsi marhavásáron az állatértékesités a gazdatársadalom ellenőrzése alá kerüljön és igy a gazdaközönség érdekeit lesz hivatva szolgálni, minthogy továbbá a gazdaérdekeltségnek többsége és ellenőrzése az uj részvénytársaságban biztosítva lesz, közlöm a tisztelt Szövetkezettel^ hogy az alapítandó részvénytársaságot a vezetésem alatt álló ministeiium részéről mindenkor a legmesszebbmenő erkölcsi támogatásban fogom részesíteni. Erről egyidejűleg az Országos Központi Hitelszövetkezetet is értesítem.« Itt kapcsolódik be t. barátom, Korányi, az igazgatóságba. Ez a részvénytársaság tudniillik azzal a szép programmal alakult meg, hogy amint a háborúnak vége lesz, ugyanolyan szervezetet fogunk csinálni az állatértékesités országos szervezésére, aminőt Németországban sikerült meghonosítani, tudniillik, hogy bekapcsoljuk a budapesti piac ellátásába az összes hitelszövetkezeteket, mint gyűjtő központokat és ezek fogják azután a központnak az irányítása mellett ezt a bizományi üzletet táplálni, illetve a budapesti és esetleg a bécsi piacokat állatokkal ellátni. Azt hiszem, felesleges mondanom, hogy mik voltak annak okai, hogy ez eddig nem sikerült. Azt mindenki beláthatja, hogy ez eddig meg nem valósulhatott, de hogy ennek meg kell valósulnia, ha mi itt egy keresztény agrárkurzust akarunk létesíteni, az kétségtelen (ügy van! ügy van! jobhfelől.) és hogy mindaddig, amig ez meg nem valósul, hiábavaló minden olyan törekvés és minden olyan szemrehányás, amely azt mondja, hogy a keresztény kurzus még ezen a téren nem nyilatkozhatott meg. (ügy van! ügy van! jobbfélől.) Aki a marhakereskedelmet ismeri, — bizonyosan vannak itt olyan gazdatársaim, akik ezt alaposan ismerik — az tudja, hogy ott elvétve sem lehet mást találni, mint zsidót, (ügy van! ügy van! jobbfélől.) Nem lehet azt kívánni, hogy máról-hol!T. 24