Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-16

182 A Nemzetgyűlés 16. ülése 1920. évi március hó 23-án, kedden. valamit. Ettől az emberiességi szemponttól indittatva engedélyeztem a 10 kilós felhozatalt. (Élénk helyeslés.) Azzal a 10 kilóval lánckereskedést ugy sem tud írni, mert aki 10 kiló lisztért elmegy Somogy vármegyébe vagy a országnak, nem tudom, melyik részébe, annak bizonyára magának van SZÜKsége a lisztre és ha ezzel kisegiti magát, legalább nem éhezik. Nagyon szívesen hallandó nagyok minden nemzetgyűlési tagtársamnak^ felvilágosítást adni, amikor csak azc szükségesnek tartja, hogy ez, vagy az az intézkedés miért történt, mert mindennek megvan az oka, amit egy rendeletben nem lehet teljesen körülirai és megmagyarázni. Mint már a múltkor is egy interpellációra adott válasz keretében voltam bátor kijelenteni, annyira a szabad forgalomnak vagyok a hive, hogy a jövő aratásnál is — legalább nekem es a tervem — csak annyi mennyiséget veszünk el a cséplésnél, amennyi az állam céljaira, amennyi az állami alkalmazottak részére szükséges, a többit szabao forgalom tárgyá.vá tesszük. (Általános élénk helyeslés.) Lehetetlen azt a helyzetet továbbra is fentartani, hogy Magyarországon maximáljanak, rekviráljanak. Ebből már elég volt. (Taps a jobboldalon.) Már rettenetes volt, amit a kisgazdáknak szenvedniök kellett. Nem azért beszélek igy, mert magam is lisgazda vagyok, banem azért, mert látom, hogy micsoda szolgalatokat teljesít a kisgazdaosztály'. Nem mindenki érzi azokat a terheket, amelyeket a kisgazda érez. ö adja a hadsereget . . . (Ugy van/ a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Valamennyien adjuk !) Meskó Zoltán : A főveiérkar maga állapította meg, hogy arra támaszkodijk ! Szabó István (nagyatádi) : Csak arra akarok rámutatni, hogyha egy állami tisztviselőt, vagy más alkalmazottat katonának behívnak, — ámbár nem nagyon szedik őket, mert tisztekre nagy szükség nincsen, (Ugy van/ Ugy van! a jobboldalon.) legénységre vaoj szükség, tisztekkel bőségesen rendelkezünk — mondom, ha őket behívják, megkapják a hivatali fizetésüket is. De tessék nézői a kisgazdát. A kisgazda két kezének munkájából él és nem másból. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon. Zaj és félkiáltások a baloldalon : Ez nem tartozik az interpellációhoz ! Felkiáltások a jobboldalon : Hozzátartozik !) A kisgazda nak más jövedelme nincs, mint amit két keze munkájával szerez, őt, ha behívják, senki sem segélyezi. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Ezt nem kérdi senki ! Nem tartozik az interpellációhoz ! Rulfról beszéljen ! Elnök csenget.) Ne nézzük egyoldalulag a dolgokat, tudom a. bajokat mind a két részről. (Egy hang a baloldalon : Mi is tudjuk !) Az a kisgazda, amikor katonai szolgálatát teljesíti, nemcsak véradót, de óriási vagyonadót is fizet. Tessék csak megnézni a vidéken azokat a kisgazdákat, akik fel voltak mentve a háború alatt és azokat, akik állandóan a harctéren voltak, milyen óridsi vagyonkülönDség van köztük, (Ugy van / Ugy van ! a jobboldalon. Egy hang a baloldalon : A szellemi munkásnál is /) Taszler Béla : A szegény hivatalnokot nézze, hogy áll, ne a kisgazdát ! Szabó István (nagyatádi) : Annak, aki bevonult, tönkrement a gazdasága. Méltóztassanak elképzelni, milyen nagy adó az, amikor ma egy közönséges napszámosembernek 30—40—50 koronát kell fizetnie és a bevonult kisgazda minden napi mulasztása ennyibe kerül és mégis ott kell hagynia munkáját. Ezzel nem azt mondom, hogy ne hagyja ott, magam is azt mondom, hogy ott kell hagynia, el kell mennie katonának ; csak arra a teherre akarok rámutatni, ami rá háramlik, amikor gazdaságát otthagyja, ahol pedig az ő két kezére feltétlenül szükség van. Pedig ha a kisgazda maga helyett napszámost fogad, ez sohasem teljesiti azt a munkát, amit a kisgazda maga teljesítene. (Egy hang balfélöl : Eladja a tojásokat !) kit a tojást is meg kell neki szerezni ! A városi barátaim azt hiszik, hogyha valami. . . (Zaj balfelől.) Elnök (csenget) '. Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó István (nagyatádi) : Városi polgártársaim azt hiszik, hogyha valaki drágán adja a tojást, tejet, akkor már ilyen eladó cikke- mindenkinek van, csak felszedi a porból, amennyit csak akar és viszi a városba. Meskó Zoltán : így beszéltek itt ! Szabó István (nagyatádi) : így beszélnek. Tessék megpróbálni. . . (Zaj.) . . . t. Nemzetgyűlés, amikor a legnagyobb reményeket fűzi ahhoz a baromfiszaporitashoz és beüt a baromfikolera, nem marad neki semmi, akkor azután adja el a tojást, ha tudja, vagy ha a sertései mind elhullanak, hogyan lehet akkor eladni sertést ? (Nagy zaj.) Elnök : A Háznak mindkét oldalát kérem, méltóztassék csendben lenni és nem zavarni a szónok előadását. Szabó István (nagyatádi) : A t. interpelláló ur felvilágosítást akar, t. Nemzetgyűlés, tessék figyelemmel meghallgatni. Én kész vagyok felvilágosítást adni minden tekintetben. (Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszem, azt mindannyian tudjuk és aláírjuk, hogy Magyarországon ezeket az említett zaklatásokat meg kell szüntetni, mert a kiken a legjobban csattan az ostor, azok a kisgazdák, akik minden terhet a legjobban viselnek ; a legerősebben viselik a haditerheket, vagyonilag is óriási mértékben. És ehhez még tessék elképzelni, hogy fuvarszolgáltatás a háború alatt is elég sok volt. A vörösök alatt a községekben azzal a gazdával fogattak be, akivel akartak, ütötték a lóval együtt a gazdát is és agyonhajszolták azt a lovat, amelyért százezer koronát kell adni. És a gazdának nem volt ez ellen tiltakozása. De még a mostani éra alatt is volt ilyen teher. Én nem akarok szemre-