Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-15
A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920. értékesítő ezennel kötelezőleg vállalja, hogy a kormánybiztosságot megillető húsz százaléknyi csereforgalmat Stájerországgal fogja lebonyolítani. Kivitelre kerülnek és ezeket a vármegyék gazdasági helyzetének szigorú mérlegelése alapján a következő árucikkekben pártolóan véleményezik a kivitelre : kétezer darab vágómarha, 1500—2000 darab vágóló, 5000 darab juh, 500—1000 darab hússertés és 500 vagon burgonya. Az Állatértékesitő tartozik a kompenzációs áruk után felmerülő kiadások fedezésére a nyereségrészesedés fejében a bruttó beszerzési árak 10 százalékát felszámítani.« Igen t. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak ezekből látni, — nem akarom ezt az egész szerződést per longum et latum felolvasni — hogy ez a két részvénytársaság kizárólagosságot kapott ennek az ügynek lebonyolítására. Mit következtetek ebből? Azt uraim, hogy Rulf Géza nem közönséges jelentőségű, nem közönséges kaliberű ember és hogy feltétlenül birja a minister ur bizalmát és pedig birja azért, mert neki sokkal nagyobb hatáskört adott NyugatMagyarországon, mint a kormánybiztosságnak, illetve azt a hatáskört, amit a kormánybiztosságtól elvett, odaadta Rulf Gézának. Méltóztassanak megengedni, hogy még rámutassak arra, hogy Rulf G-éza mindjárt a következő napon átment Stájerországba, ott tárgyalásokat kezdett a gráci Landesregierunggal, megállapodást létesített vele, a kormánybiztossá,ggal kötött előbbi megegyezéseket halomra döntötte, nem fogadta el. Ellenben itt, ha méltóztatnak kívánni, felolvashatom azt az előttem fekvő levelet, amelyben panaszkodnak stájer részről azért, hogy Rulf Géza a neki felkínált szenet nem fogadta el, azt mondván, hogy az neki nem kell. (Felkiáltások : Szép í Hallatlan !) Méltóztatnak kételkedni? (Mozgás.) Méltóztatnak kivánní, hogy felolvassam? (Halljuk! Halljuk !) Azt irja a »Puch«-műveknek egyik igazgatója Grácból (olvassa) : »A nyugatmagyarországi vármegyékben szintén nagy az elégedetlenség a kormány nehézkes intézkedései miatt s már nyíltan beszélnek a Magyarországtól való elszakadásról. A legutolsó kompenzációs tárgyaláson, amelyen a magyar kormányt Rulf Géza állatorvos ur, az Állat- és Takarmányforgalmi Rt. igazgatója képviselte, sajnos, más mederbe terelődött a Nyugatmagyarországi Kormánybiztossággal már úgyszólván megkötött szerződés ügye, és kár, hogy ennek folytán ugy politikailag, mint gazdaságilag hátrányos lesz mindkét félre nézve a további kialakulás. Rintelen és Hartmann Landeshauptmannok, továbbá a steier kormány többi képviselői a magyar kormány képviselőinek ezen ajánlatát —- mondhatnám — megbotránkozással fogadták és kijelentették, hogy még ellenséges országokkal megkötendő kompenzációs tárgyalásokon sem jöttek képviselők ilyen »szemérmetlen« ajánlatokkal A tárévi március hó 22-én, hétfőn. 157 gyalások folyamán a köflachi szénbánya igazgatója csodálkozott Rulf igazgató urnák azon kijelentésén, hogy Magyarországnak nincsen szüksége szénre, holott tudtával ugy Budapesten, mint a vidéken és különösen az Államvasutaknál annyira nagy a szénhiány, hogy már-már a forgalom beszüntetéséről van szó.« (Egy hang a baloldalon : Azzal nem lehet láncolni !) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ebből most már arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy a mezőgazdasági cikkekkel való kiviteli forgalomnak minden szála feltartóztathatatlanul és irgalmatlanul valamikópen Rulf Géza személyéhez vezet el, tehát igyekeztem tájékozódni, hogy tulajdonképen hogyan néz ki ez a dolog. Annál inkább piszkált ez a dolog engem, mert időközben megérkeztek ezek a jelzett kirendeltségek és csodálatosképen ettőlfogva a mi határmenti forgalmunk úgyszólván egy csapásra megbénult és megint csak azt lehet áthozni, amit csempésznek. Miért? Mert, sajnos, a magam példájából tudom, — iparüző ember lévén magam is — hogy ha valamit ma be akarnok hozatni Stájerországból, akkor el kell mennünk az erre monopóliumszerűén feljogosított valamelyik Rulfféle társasághoz, annak kell átadnunk az ügyet. Ha az szives nekünk vállalkozni rá, akkor elkezdi a tárgyalásokat Gráccal s ha a gráciákkal egy-két korona árdifferencia miatt összekülönbözik, akkor elhúzódik a tárgyalás heteken, sőt hónapokon keresztül. így például magam is ismerek egy nagy ügyet, amelynél azon veszekedtek, hogy 21 K 50, vagy 21 K 80 fillérért szállitsák-e le a kompenzációs árut. Közben letelt a terminus és az egésznek az a vége, hogy a behozatali cikk ára időközben másfél millióval emelkedett. Méltóztassék elképzelni, hogy az Áruforgalminak ez a csekély kis néhány koronás haszna, ami talán egy-két ezer koronát tett ki egy vagonnál, nem érte meg a magyar iparnak azt, hogy csak egyetlen cég a szükséges nyersanyagot ne tudja megkapni és később, pár hónap múlva, kénytelen legyen azt esetleg félmillióval drágábban fizetni. Bocsánatot kérek, ez így tovább nem mehet, Méltóztassék nekem megmondani, hogy mit kell egy jámbor magyar polgárnak cselekednie, ha Ausztriából akar valamit behozni. (Mozgás.) Először is alázatos instanciát ir az Iparkamarának. De az előző tortúrákról nem is, hanem csak a ministerekről beszélek. Beleszól a pénzügyminiszter, hogy valutáris szempontból lehet-e, igen vagy nem. Beleszól a földmívelésügyi minister, hogy igen vagy nem. Végül a közélelmezési minister, az bizonyosan azt mondja, hogy nem. (Félkiáltások a szélső baloldalon : A kereskedelmi minister!) A kereskedelmi minister csak némely árúcilikre nézve. Isten ments, hogy még ő is beleszóljon. Ha azonban oly áruról van szó, amelyen a Rulf-fóle tröszt különböző hosszú és kacskaringós nevű részvénytársaságai gyorsan és simán nagy összegeket tudnak meg-