Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-15

152 A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920 ki az agrár merkantilizmus leplébe öltözött izrael (Mozgás.) és hogyan csap be bennünket tulaj donképen és hogyan fogattuk be magunkat az ő szekerébe. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megnézni, itt van egy másik irat. Felolvasom, kivonatosan a szerződést, amelynek alapján ez a szállítási engedély megadatott. (Halljuk ! Halljuk !) »Augusztus 22-én felvétetett Vas vármegye alispáni hivatalában egyrészről a Kereskedelmi Részvénytársaság, Szombathely, másrészről Vas vármegye törvényhatósága megbízásából Herbst Géza alispán között létrejött megállapodás tárgyában.« (Felkiáltások a szélsőbáloldalon : Lassabban ! Ne oly gyorsan, nem értjük !) »Az alispán kilátásba helyezi, hogy kormányhatósági utólagos hozzájárulás reményében 100 darab szarvasmarhának Ausztriába való kivitelére az engedélyt a Kereskedelmi részvénytársaságnak megadja. A Kereskedelmi Rt. által szállítandó marhákat Heinrich Nándor állatkereskedő, szombathelyi lakos, mint a Kereskedelmi rt. kiküldött megbízottja szerzi be.« Itt azután fel van sorolva, hogy miféle iparcikkeket kér, mik az árak, hadseregszállitási cikkek, állati cikkek. A vége a megállapodásnak ez : »A szombathelyi Kereskedelmi Részvénytársaság, illetve ennek megbízásából Heinrich Nándor állatkereskedő, szombathelyi lakos a vármegyei alispán által névre kiállított vásárlási igazolványok alapján saját bevásárlóival, közvetítők kizárásával, kizárólag a határmenti járásokban közvetlenül a gazdáktól vásárol állatokat és kizárólag a járási állatorvos ellenőrzése mellett szállítja azokat. Az állatkivitelre csak oly mértékben vállalkozik a törvényhatóság, amily mértékben azt a magyar kormányhatóság jóváhagyja.« Ebből látható, hogy az alispán egészen szabályszerűen, a kormányhatóság jóváhagyásához kötött, kötelező kautálékkal látta el a szerződést. Azonban mi történt ? Heinrich Nándor szombathelyi marha kereskedővel kötötte az alispán ezt a szerződést. A szállítást azonban Heinrich Nándor nagyszentmihályi marhakereskedő eszközölte s most, mikora szombathelyit elővették, azt mondta, hogy : »Kérem, én ártatlan vagyok !« és nem lehetett bántani. S mikor odakint a csendőrség jelentette, hogy Heinrich Nándort elcsípte csempészésért, az alispán azt sürgönyözte vissza, hogy »oldjátok fel, nem csempészett, jámborul itt ül ; Heinrich Nándornak joga van kivinni. így a csendőrség és a határrendőrség szemeláttára hordozták ki az állatokat fényes nappal. (Félkiáltások balfelôl : Hallatlan J) A földmivelésügyi minister ur később, szeptember 23-án az alispán felterjesztésére kiadott egy további intézkedést és pedig egy ujabb szállítási engedélyt. Ebben azt mondja, hogy az alispán urnák 20-án kelt felterjesztésére az abban jelzett indokok alapján ötszáz darab vágómarhának a Szombathelyi Kereskedelmi és Mezőgazdasági Rt. utján Vasmegye területéről Ausztriába '. évi március hó 22-én, hétfőn. való kivitelét megengedi a következő feltételek mellett : (Olvassa.) »Minden egyes vágómarha ellenértékéül tartozik a fél 30—35 ezer koronáért, összesen tehát 17 és fél millió koronáért, iparcikkeket behozni Vas vármegye területére és azt a másodfokú hatóságnak az általam megállapítandó fe tételek és módozatok szerint rendelkezésre bocsátani.« — Ugy-e bár, tehát a szállítás tulajdonképen a törvényhatóságok javára történt, amennyiben a behozott iparcikkeket tartoznak az alispánnak rendelkezésére bocsátani. (Olvassa.) »A marhakivitelnek szukcesszive kell történnie. A kikötött 17 és fél milió korona értékű árucikk húsz százalékának leszámítása után a kivitelre engedélyezett 500 darab marha kerülhet piacra.« — Most jön egy nevezetes feltétel (olvassa) : A Vas vármegye területéről ötszáz darab vágómarha bocsájtandó ennek ellenében piaci áron Budapest élelmezésének rendelkezésére. Ezen állatok átvétele iránt a rendelkezést pótlólag fogom megtenni. Fentartom magamnak, hogy ezen állatok bevásárlását, illetve az áruk behozatalát bármikor ellenőrizhessem. Az állatok kivitele lábon hajtva jelen rendeletem alapján szállítási igazolvány nélkül történhetik. Erről azonban hivatkozással jelen rendeletemre, a határrendőrség is értesítendő. A kivitelre kerülő állatok lehetőleg a határmenti járásokból szerzendők be. A szállításra vonatkozólag esetről-esetre jelentést várok.« T. Nemzetgyűlés ! Meg kell állnom ennél a pontnál egy pillanatra, amennyiben a minister urnák ez a rendelete okozta tulaj donképen a később beállott kavarodást. Mi történt ugyanis ? Az, hogy a minister ur a határmenti járásokban engedélyezte a bevásárlást és azt mondta, hogy lábon enged a határon át kiviteli engedély nélkül marhát szállítani és csak akkor kell hozzá szállítási engedély, ha vasúton akarják szállítani. Hát kére ni, aki a határon marhát visz, majd bolond lesz, hogy felrakja Szentgotthárdon, Felsőőrön, Kőszegen ; hogy Szombathelyre vigye és onnan a Déli vasúton óriási vargabetűvel megint fel Wiener-Neustadtba ? Nem ! Tehát a szállítási engedélyek kiadása illuzórius valami, mert aki ott megveszi, magától értetődőleg lábon fogja a közel fekvő határon átvinni. Nagy mulasztás továbbá az, hogy sem a minister ur, sem az alispán ur nem kötötték ki az útirányt, amelyen át a szállításnak történnie kell. Az alispán a határrendőrségnek megtáviratozta később, hogy Borostyánkő felé szállítsák. Igen ám, de ezt csak a boroskői határrendőrség tudta^ ám de nem tudta a többi, tehát fogták magukat és az alispán szállítási igazolványaival boldog és boldogtalan, Edeházánál, sopronmegyei utakon keresztül, szépen vitte át a marhákat, mivel a csendőrségnek fel.mutatott szállítási engedélyben egyetlen szóval sem volt megemlítve, hogy micsoda útvonalon tartoznak kivinni a jószágokat. Ennek a rendeletnek második, rendkívül sok bonyodalmat előidézett pontja az volt, hogy Heinrich nemcsak Ausztriába vihetett ki 500