Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-14

À Nemzetgyűlés 14. ülése 1920. évi március hő '18-án, csütörtökön. 145 abban a p'rtban megfelelő ember, f Derültség bal­felől.) Ezek azok az ügyek, amelyek miatt én fel­tétlenül az ország érdekében levőnek tartom azt, hogy előbb-utóbb bármikor, de minél előbb ala­kuljon meg egy olyan párt, amelyre nyugodtan támaszkodni lehet az ország érdekében. Bottlik József : Meglesz a tiszántúli válasz­tások után. Egy hang (halfelől) : Mi lesz ha csalódni fog ? Ernst Sándor : A tiszántúli választást említi a t, képviselő ur. Tegnap azt mondta a minlster­elnök ur, hogy a tiszántúli választások valószínű­leg szeptemberben lesznek. Bottlik József : Nem éA\. Abba nem megyünk bele. Ernst Sándor : Akkor legalább abba menje­nek bele, hogy elmondhassam a gondolataimat. Másodszor pedig itt a ministerelnök ismételve emlegeti, ami különösen üti meg az én fülemet, hogy »én rövid időre« és megint »rövid időre«. Erről a rövid időről én semmit sem tudtam. Ez valami uj dolog, valami uj megállapodás, amely­ről nem tudom, hogy micsoda. (Derültség.) A leg­több dolognál, amely napirendre kerül, a minis­terelnök úr mindenütt arra hivatkozik, hogy ezt nem fogja megcsinálhatni, mert az ideje rövid. Nekünk volt már egy kormányunk, amely kijelen­tette volt, hogy az ügyeket csak addig viheti, amig az államfőt megválasztják és az államfőnek átadhatja a hatalmat. Most megalakul egy második kormány és ez folyton azt mondja, hogy »azon rö­vid időre, amig én itt ülök«. Azt gondolom, hogy ez sem áll az ország érdekében. Ez rendkivül meg­gondolandó, kinos és nehéz állapot, (ügy van! a baloldalon.) Csodálatos, hogy jóllehet tárgyalásainkban szó volt a kormányok felelősségre vonásáról, ez kimaradt a programmból, ellentétben azzal, hogy értesülve voltunk egy korábbi stádiumban. Ma felszólalt a t. ministerelnök ur és megint csak azt mondta, hogy azon rövid időre, amely az ő ren­delkezésére áll, nem is akar ő ezekbe belemenni, mert ez az alkotmánytörvények keretébe lesz bevonandó. Azonkívül azt mondta erre, hogy né­melyeknek a felelősségre vonására nézve, akik nem tartoztak a régi alkotmányfelfogásba, az áll, hogy tessék a törvényszékhez fordulni és ezt megteheti minden nemzetgyűlési tag. Én azt gondolom, hogy ez nem teljesen az, amiről mi ezelőtt tudtunk. (ügy van ! a baloldalon.) Mi nem azt gondoltuk, hogy az egyes nemzetgyűlési tag álljon elő és menjen a törvényszékhez. Simonyí-Semadam Sándor ministerelnök : Min­denki megteheti. Ernst Sándor : Azonkívül nem is tudom, hogy Magyarország melyik törvényszéke fogja magát kompetensnek tartani ilyen ügyben és nem isme­rem azokat a bírákat, akik Magyarországon az ilyen tárgyalásba bele-fognak menni. Én azt gon­dolom, hogy sokkal jobban cselekednénk, ha visz­szatérnénk arra a korábbi gondolatra, hogyha mi | NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1521. - I. KÖTET a felel ősségre vonás kérdésével foglalkozni akarunk, akkor okvetlenül a Ház, a Nemzetgyűlés és a Nem­zetgyűlés kiküldött bizottsága vegye kezébe a dol­got és semmiesetre se engedjük, hogy privát ini­ciativából egyik vagy másik képviselő tegye meg ezt. (Helyeslés a baloldalon.) Még egyet okvetlenül fel kell említenem. Én ennek a Háznak olyan tagja voltam mindig, aki- a munkáskérdésekkel és a szociális kérdések­kel kezdet óta foglalkoztam. Azok, amiket a t. ministerelnök ur tegnap mondott a szociális kér­désre és a szociáldemokráciára nézve, természete­sen nem voltak arra eléggé alkalmasak, hogy en­gem megnyugtassanak ezen a téren. Tudom, hogy ma a szociáldemokráciáról beszélni egyike a legnehezebb dolgoknak, tudom, hogy a szociál­demokráciának az álláspontjáról és kérdéséről incidentaliter beszélni épen nem lehet, tudom, hogy sok függő kérdés vají e nagy kérdés körül. Sajnálom, hogy ebben a Házban nincsenek, szociáldemokrata tagok, (Mozgás ú, jobboldalon.); akik itt a Házban elmondhatnák és kifejthetnél--, hogy tulaj donképen mi a nézetük a jele ilegi álla­potról. (Zaj és mozgás.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben lenni. Ernst Sándor : Tudom, hogy a szociáldemokrá­ciának egyik-másik tétele nem egészen világos. (Zaj.) A ministerelnök ur tegnap megpenditett­egy húrt és azt mondta, hogy amig a szociálde­mokrácia az osztályharc alapján áll, addig neki sajátságos álláspontot kell vele szemben elfog­lalnia. Ma azt látom, hogy a szocialdomokracia — legalább a sajtóban — elintézi a ministerelnö­köt, de én azt gondolom, hogy a miaisterelnök e tejdatetben nincs egyedül a Házban s hogy vala­mennyien gondolkozunk a problémán, vájjon a szociáldemokrácia, amely osztályharc alapján áll, nem okvetlenül egy külön problémát involvál-e az állam létezése és a társadalom szempontjából. Nagyon jól tudom, hogy ez legbensőbben össze­függ a kapitalizmus kérdésével és nagyon jól tu* dorn, hogy a kapitalizmus ma egyike azoknak a problémáknak, melyek miatt lőn a világháború s mellek miatt semmi sincs megoldva. A világ­háború valamiképen eldöntetett, de a kapitaliz­mus kérdése semmiképen sem dőlt el. (Zaj. Fél­kiáltások : A kapitalizmus megerősödött I) Azt hiszem, ez összefügg magának a kultúrá­nak kérdésével is. Tavaly ilyen időtájban azt gon­doltam, hogy az egész világkultúra krízisbe ke­rült és talán még most sem látjuk, hogy a krízis­nek vége felé haladunk-e, vagy lem. imig így állnak a dolgok, addig a szociáldemokrata tábor­ban se vegyék az ügyei egyszerűen elintézettnek, mintha az emberek hajlandók lennének azt gon­dolni, hogy a szociáldemokrácia helyesen cselek­szik, amikor az osztálynarc alapjára helyezkedik. Ez az a nagy dolog, amely miatt mi a szociálde­mokrácia val előbb vagy utó ob mégis csak kény­telenek leszünk: tárgyalni, számolni és esetleg le­számol ai, De hol ? Ebben a terembea, mielőbb ! 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom