Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-14
142 A Nemzetgyűlés 14. ïdése 1920, évi március hő 18-án, csütörtökön. olyan elmagyarázását, amely nevezetesen a tisztviselői összeférhetlenség kérdésében teremtett tarthatatlan helyzetet és állapotokat. EgésT háborús nyomorúságunkat annak tulaj donitom, hogy a tisztviselők egy része bank- és pénzügyi vállalatokhoz lekötve, azoknak lekenyerezve (Általános tetszés és taps.) semmi esetre sem azzal a lelki függetlenséggel tudott intézkedni, amely szükséges ahhoz, hogy az intézkedés közmegnyugvást keltsen és amelynek biztosítását expressis verbis maga a törvény célozza. Én most erre kitérni nem kivánok. Lesz mód és alkalom, amikorezzel a kérdéssel egész részletesen foglalkozhatom, épéi csak megemlite ti akartam, mert azt tartom, hogy azok között a feladatok között, amelyeket ennek a kormánynak annyival is inkább könnyebben lehet megoldani, mert hiszen nem egy pártra támaszkodik, hanem quasi pártközi kormányképen állhat a nemzet szine elé, a legelső, amelyet feltétlenül meg kell oldani, az, amire épéi most rámutattam c. i. a liszt viselői összeférhetlenség megszüntetése. (Helyeslés jobbfélól.) Negern több észrevételem az expozéhoz nincs. A magam részéről egyébként kijelentem — és azt hiszem, hogy e részben egész pártom helyeslésével találkozom, — hogy mindaddig, ami,g a ministerelnök ur és a kormány azokat az elveket képviseli, amelyek a mi pártunk programmjában tisztán és világosan körvonalozva vannak, a párt önzetlen támogatására feltétlenül számithat. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Haller József jegyző: Bodor György ! Bodor György : Igent. Nemzetgyűlés ! Ennem akarom a Nemzetgyűlést hosszú beszéddel untatni, de fel kellett szólalnom azért, mert az igen t. ministerelnök ur tegnapi beszédében megemlékezett ugyan minden társadalmi osztálynak a sorsáról, de kettőről teljesen megfeledkezett, amely két társadalmi osztály pedig ennek a nemzetnek és országnak olyan osztálya, amely iránt csak elismeréssel és hálával tartozik az egész Magyarország. Az egyiket ugyan megemlitette az előttem felszólalt képviselőtársam, nevezetesen a kisgazdák osztályát, amelyről egész jólélekkel, őszintén kimondhatjuk azt, hogy elsősorban ők voltak a gerince ennek az országnak, amely ezt az országot a teljes elpusztulástól megóvta. (Ugy van f ügy van ! jobbfelől.) ök teljes önállóságuknál és erkölcsi tisztaságuknál fogva minden lehetőt elkövettek arra, hogy annak az átkozott korrupciónak, vagyis annak a felforgató elemnek a-hatalma az ő pajzsukon megtörjék. Igaz ugyan, hogy erre bizonyos körzet is megtanította őket, mert az ötéves háború alatt rákényszeritették őket arra, hogy megtanulják azt, hogy ami feleslegük van, azt egy bizonyos mértékig rejtegethessék. Ez a társadalmi osztály volt az, amety minden nehéz időben, igy a háború alatt is fentartotta a nemzetnek igazi létjogosultságát s annak köszönhető, hogy bizonyos mértékig fásult volt arra nézve, hogy az ő összes terményeit rendelkezésre, bocsássa, minélfogva az a, vörös uralom megtörött, mert akkor tudatában volt annak, hogy mindent elrejtsen az elől, hogy annak a megélhetési lehetőségét tönkretehesse. Mindnyájan itt a Házban elismertük tehát, hogy ez a társadalom volt az, mely az ország végpusztulását megakadályozta, de épen a t. ministerelnök ur tegnapi beszédében nem tett említést arról, hogy mit szándékozik tenni e társadalom- érdekében. A lapokból olvastunk egyet-mást, azt tudtuk, hogy Ígéretek vannak, de amikor az uj kormány bemutatkozik, akkor feltűnik, hogy megfeledkezik a ministerelnök erről a fontos pozícióról, megfeledkezik arról, hogy a kisgazdatársadalmat, ha mással nem, legalább ígéretekkel elégítse ki, hogy legalább remélni lehessen, hogy a jövőben ő is azok közé a társadalmi osztályok közé fog tartozni, amelyek megérdemlik, hogy velük foglalkozzanak. Csak egy adatot hozok fel. Itt van a tavaszi munkaidő és egész Magyarországon nincs sem ásó, sem kapa, amelylyel a földmivelési munkát végezni lehessen. Nem törődnek ezzel, nem gondoskodnak erről, pedig bármily úton-módon gondoskodni kellene, hogy a munkaidőhöz szükséges felszerelés meglegyen. (Mozgás. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A földmivelésügyi ministerre tartozik ! Sokorópátkai dolga!) _^. A másik fontos kérdés, amelyről nem méltóztatott megemlékeznie a t. ministerelnök urnák, a hadirokkantak és hadiözvegyek ügye. (Halljuk !) El kell ismernie az egész Háznak, hogy külön méltánylást érdemelnek azok, akik résztvettek az öt éves háborúban, ott szenvedtek, otthagyták az egészségüket, hazajöttek betegen, rokkantán ; külön méltánylást érdemelnek azok az özvegyek, azok az árvák, akiknek fentartója idegen földön hősi halált halt s most ott fekszik és nincs egy virágszál, nincs fej fa, amely sir ját díszíti ; ezekről elsősorban kell gondoskodni; Elhangzott itt a Házban minden képviselő szájából az is, hogy a tisztviselőkről, a munkásokról, minden társadalomról kell gondoskodni, csak ez az egy maradt figyelmen kivül, pedig ha nem lenne ministerium, társadalmilag is kellene segíteni ezeken, mert az a nyomorult 3—4 koronás segély, amelyet államilag biztosítanak az illetőknek, csak elkeseríti őket, csak nehezebbé teszi a fájdalom elviselését, a keserűséget, amelyet éreznek magukban, amikor látják, hogy az egészséges, munkabíró ember mindenhol megtalálja a maga helyét, csak ők nem, Bencze Gábor : Földet kell nekik adni ! Bodor György : Azért bátorkodtam felszólalni, hogy felhívjam a kormány figyelmét egy fontos körülményre, amely szerint nem szükséges, hogy nagy áldozatot hozzon a kormány vagy az állam ezek segélyezésére, hanem van mód arra, hogy nem kéli elvenni senkinek sem a vagyonát, mert itt vannak az alapítványi uradalmak, amelyek a ministerium vagy a kormány kezelése alatt állanak. Sajnálom, hogy nincs itt a vallás- és közoktatásügyi minister ur, (Felkiáltások a bahldahn :
