Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-14

133 A Nemzetgyűlés 14, ülése 1920. évi március hó 18-án, csütörtökön. egészen felesleges volt annak felolvasása mert ni^zea a Nemzetgyűlésen mindenki tudja, hogy a Nemzetgyűlés a legjobban perhorreszkálj a azokat az előfordult egyes atrocitásokat, (ügy van! Ugy van !) mint amilyen pl. a Somogyi-eset. Hiszen Huszár Károly akkori ministerelnök felszólalása alkalmával az egész Nemzetgyűlés egyhangú helyesléssé] járult hozz? ahhoz, amit Huszár Károly erről az esetről mondott. A Nemzetgyűlést tehát n*m kellett Kapacitálni, (ügy van! Ugy van! halfeíol.) Azt hiszem, ez-.el bebizonyítottam azt a tételt, hogy a levél felolvasása legalább is nem volt szerencsés és csak akkor lett; -volna indokolfc, ha az igent, ministerelnök ur osztotta volna ezt a felfogást. Az a kiváló nagy férfiú, aki érdekeinkért ott küim dolgozik, nem érdemli meg azt, hogy neve beleké mertessék egy ilyen kérdésbe, amikor csakis rossz információ alapján írhatta ezt. (Ugy van! half elől.) Hogy ki informálta őt innen, nem tudom, de tényleg csak rossz információ vagy a külföldi sajtó nyomán Írhatta ezt a levelet. (Ugy van ! half elöl.) Az igen t. ministerelnök ur válaszában, azt mondja, hogy igenis ő tudja, hogy a sajtó meg lett vesztegetve. Hát ki vesztegette meg és milyen pénzzel ? Innen Magyarországról vesztegették meg ? Ha a ministerelnök ur tudja ezt, innen ki kell pellengérezni azokat, akik a sajtót megvesztegették. Hogy az oláhok és a csehek vesztegetik a sajtót, az tudvalevő dolog, az nem újdonság előttünk. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur tegnap ugy beszélt a nemzetgyűlésről f mint az egységes nemzet képviselőjéről, ós azt mondta, hogy majd amikor a Tiszántúl is meglesznek a választások, akkor itt ez a Nemzetgyűlés az egységes nemzet képviselője lesz. Én ezt nem hallottam örömmel a t. ministerelnök ur ajkáról, mert távol vagyunk attól, hogy ez a Nemzetgyűlés az egységes nemzetet képviselje. (Ugy van! ügy van !) Ha mi régi határainkat vissza nem kapjuk, akkor mi képviselhetjük az egész országot teóriában, de tényleg nem képviseljük, és huszonöt békét írhatunk alá, de még mindig nem leszünk az egységes magyar nemzet képviselője. (Ugy van ! Ugy van !) Ezt csak azért akartam felhozni, hogy nagyon vigyázzunk épen a békekötés szempontjából, nehogy mi magunkat elismerjük, mint az egységes nemzet képviselőjét. ' A t. ministerelnök ur a szociáldemokrata munkásságról is beszélt. Itt sem.' értek teljesen egyet azzal, amit ő a munkásság megkéréséről mondott. Ha jól emlékszem, ugy állította be, mintha a vezérek állásfoglalásától tenné függővé, hogy a kormány hogyan fog a munkásokkal elbánni. ( Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök tagadólag int.) így hangzott, igen t. ministerelnök ur. Ha-nem ugy van, annál jobb. A vezérek állásfoglalásától nem tehetjük függővé azt, hogy mi segítünk-e a munkásságon. Ha segítünk a munkásságon és jogos igényeit kielégíti ük, akkor nem lesz szüksége a mai munkás vezérekre, (Ugy van! Ugy van!) Az igen t. ministerelnök ur bűvös jelszónak jelezte a keresztény és nemzeti gondolatot. Én nem hiszem, hogy ez jelszó volna, és nem hiszem, hogy ezt jelszónak kellene felhasználnunk. (Ugy van! ügy van!) Én épen attól félek, hogy akik bűvös jelszónak használják fel. azok járatják le ezt az igen szükséges irányzatot, amely most felszínre került. A keresztény és nemzeti gondolat természetes folyománya a háborúnak és a forradalmaknak. Némelyek szintén felkaptak erre a lóra, de ez elsöpörhetetlen gondolat, amely azt hiszem, világszerte uralomra fog jutni. (Ugy van ! Ugy van!) Azt látjuk, hogy mindenütt épen a kapitalizmus és a rettenetesen meggazdagodott nagytőke uralma váltotta ki ezt a keresztény és nemzeti gondolatot, amely nem jelszó, hanem valósággá kell lennie. Épen ezért találom ugy, hogy hiányzik a ministerelnök ur beszédéből egy igen fontos kérdés, amelyet nem emiitett meg és amely szintén a múltra vonatkozik. Az igen tisztelt ministerelnök ur ugyanis nem vette fel a kormány programmjába ezt a kérdést, hog}' míképen szándékozik felelősségre vonni azokat, akik a forradalomban résztvettek, felelős vagy felelőtlen helyen a forradalmakat intézték és irányították. Erre nézve igen kérnék: szíves felvilágosítást a ministerelnök úrtól, mert azt hiszem, hogy addig Magyarországon a politikai életben nyugalom nem lesz, amíg ezt a tűskét ki nem húzzuk a kelevényből. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Azoknak a férfiaknak, akik bármíképen felelősek voltak 1918 október 31-étől egészen a proletárdiktatúráig . „. (Élénk helyeslés.) Rubinek Gyula földmivefésügyi minister : Azelőtt is ! (Elénk helyeslés.) Őrgróf Pallavicini György: ... és azelőtt is a forradalom előkészítésében, azoknak be kell számobiiok azzal, mit cselekedtek. Ezeket felelősségre kell vonni. Nem elég a politikai tisztességet firtatni, Egyik legnagyobb hibája volt a liberális kormányzatoknak és irányoknak, hogy az egyéni érvényesülés mellett, amint nagyon jól tudjuk, egyéni haszonra is dolgoztak. Nagyon félő, hogy ha ugyanabba »a hibába esünk, mint a régi kormányok, és ha ezt a közvélemény kezdi látni, ha bele fogunk esni a panamáknak ugyanabba a fertőjébe, mint a régiek, ez fogja tényleg letörni a keresztény nemzeti kurzust, ha nem tudjuk nemcsak a politikai, hanem a közéleti tisztességet minden téren fentartani. Én kezdettől fogva azt hangoztattam, hogy ezt a hatalmas, erős, keresztény nemzeti gondolatot csakis a rossz vezérek tudják csődbe hozni. Nem szabad engednünk, hogy ennek a lehetősége bekövetkezzék és erre vagyok bátor az igen t. ministerelnök ur figyelmét felhívni. Elnök : A ministerelnök ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!)