Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-13

Í32 'Ä 'Nemzetgyűlés 13. ülése 1920. évi március hó 17-én, szerdán. beadattak. lg}

7 egyes családok koldusbotra jutottak tisztán az előfogatok szabálytalan és lelkiismeretlen felhasználása miatt. Ezen előfogat« adások tisztán csak az u. n, lovasgazdák által teljesíttettek. Méltóztassanak azt figyelembe venni, hogy ma ezek az előfogabi kérdések még nagyobb mértékben állanak elő, tízszeres, húszszoros mennyiségben, mint más időben, és ezzel szemben az igénybevehető előfogatok száma tizedrészre szállott alá, vagyis, ahol azelőtt száz előfogatot lehetett rendelni, ott ma, mondjuk, csak öt-hat, legfeljebb tíz van. Ezek a lovasgazdák állandóan, mindig munkában vannak, és ki vannak rendelve, ugy hogy a maguk mezőgazdaságát egyáltalában nem képesek megdolgoztatni, nem képesek azt kellő karban, tartani, mert folytonosan -- azt lehet mondám, napról-napra •— igénybe vannak véve« Méltóztassanak csak figyelembe venni, hogy legkedvezőbb esetben is ha minden előfogatot minden tizednapon át csak egyszer vesznek igénybe, — és a legtöbb esetben többször veszik igénybe, egy héten kétszer, háromszor vagy még többször — szóval., ha csak egyetlenegy fuvart számítunk is tizednaponkint, minimálisan 700 koronájával számítva, ez annak a kisgazdának évente 6000 korona kiadást jelent, amelyet ő mint közszolgáltatást tulaj donképen közérdekben teljesít, anélkül hogy ebben a tekintetben valami néven nevezendő kárpótláshoz jutna. Ezzel szemben méltóztassék figyelembe venni, hogy mások, akár kereskedők, akár iparosok, akár bankok, akármiféle más gazdasági tevékenységet folytatók és más vagyonnal biró exisztenciák, az előfogatozás szolgáltatásához semmivel sem járulnak hozzá. Ha most egy tízezer lakosú városban van — mondjuk — harminc előfogat és azokat folytonosan zaklatják közérdekből, — amely köz« érdeket hogy teljesíteni kell, azt elismerem magam, is, amely közérdekű szolgáltatást a közigazgatási hatóságok és a katonaság jogosan veszik igénybe, az nagyon helyes, attól eltekinteni nem lehet és ennek a hazafias kötelességnek teljesítését a kisgazda« és általában a gazdaközönség szívesen viseli, de hogy húsz-harminc ember teljesítse azt a feladatot, amely egy városra, egy községre egy éven át reáhárul, hogy egynéhány ember valóságos szegénye legyen ennek a szolgáltatásnak, hogy valósággal koldusbotra jusson miatta, —- az teljesen lehetetlen állapot, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy ezzel a közszolgáltatással -szemben mások még egy fillérrel sincsenek megterhelve» (Ügy van! jobhfelől) Ebben a dologban tehát okvetlenül valami rendet kell -csinálni. De még ez nem elég, hanem még következik egy másik dolog is, nevezetesen az, hogy ezek az előfogatok nincsenek mindig szabályszerűen ígénybevéve, sokszor vendégek számára vétetnek igénybe. (Ugy vanl Ugy van! jóbbfdM.) Vannak esetek, hogy egyes gazdákat szándékosan zaklatnak, részint protekció hiánya folytán, részint egyéb oknál fogva és majdnem büntetésszámba megy, hogy őket folytonosan fuvarba hajszolják ide, oda meg amoda, mig mások ennek az előfogati szolgáltatásnak egyáltalán semmiféle mérvét sem teljesitik. Fel kell említenem azt is, hogy az ilyen kirendeléseknél az egyiket kirendelik 8-—5 kilométerre, esetleg vasúthoz, a másikat meg száz kilométerre, ugy hogy némelyik, amikor a saját gazdaságában kellene hogy dolgozzék, beteg lovával és maga is beteg lévén, egyáltalában nem tudja a maga gazdaságát művelni. Tehát a mértékben is van igazságtalanság, mert hogy egyiket nagyon rövid időre, a másikat peoig nagyon hosszú, időre vegyék igénybe, az szintén nem felel meg az egyenlő teherviselés elvének. Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy a közigazgatási hatóságok és a különböző katonai hatóságok nem mindig veszik akkor igénybe ezeket az előfogatokat, amikor azokra szükség van, hanem esetleg vadászatokra vagy barátságból való elküldésekre, sokszor mulatságokra is, (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöL Felkiáltások a jobboldalon : Korteskedésre !) Nálunk például megtörtént az az eset is, hogy három fuvarost délután öt órakor kirendeltek a szomszéd városba szükséges katonai fogat céljaira, ezek az emberek elkészültek, kimentek abban a hiszemben, hogy estére vissza fognak jönni és novemberi hónapban, mikor nagy voit a hő és nagy volt a hideg, éjfél utánig állottak a vendéglő előtt, mert az illető tisztek, akik őket kirendelték, mulatni akartak a vendéglőben és csak éjfél után jöhettek haza összecsigázott lovakkal és a maguk egészségét is kockára téve. Nem akarom ezeket a dolgokat tovább tárgyalni, mert arra nincs szükség, de hogy ezek a visszaélések akár a közigazgatási, akár a katonai hatóság részéről végre megszűnjenek, az elsősorban szükséges volna az ország gazdaközönségének megnyugtatására. (Ugy van ! ügy .van ! jobb felöl.) Fel keli említenem azt is, hogy ezekben a kirendelésekben semmiféle rend nincs. Sokszor kirendelik ezeket az előfogatokat teljesen ingyen, sokszor — hozzá lehet tenni — brutális módon, sokszor fizetnek egynapi fuvarozásért húsz koronát, sokszor kilátásba helyezik, hogy fizetnek majd hatvan koronát, (Egy hang jobbfelöl: Egy korona 60 fülért 1) de rendes fuvardijat, amilyent fizetni kellene, még csak megközelítően sem fizetnek. Ha tehát a szegény embereknek, akár nagygazdának, akár kisgazdának előfogatát kirendelik, nagyon szükséges, hogy legalább is a kiszolgált fuvaroknak becsületes diját megfizettesék azok által, akik ezekben a közszolgáltatásokban egyáltalában egy árva krajcárral soha semmi te» kintetben részt nem vesznek. Ebben a tekintetben határozottan megállapítom, hogy a közigazgatási magasabb főhatóságok és a magasabb katonai hatóságok általában mindig a legkorrektebben járnak el és a gazdaközönség érdekében csak a legszükségesebb esetekben veszik igénybe ezeket az előfogatokat és mikor igénybe veszik, akkor be-