Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-13
A Nemzetgyűlés 13. ülése 1920. Símonyi-Semadam Sándor ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Arra kérem igen t. barátaimat hogy legyenek kegyesek most legalább annyi türelemmel megajándékozni, hogy várják be a beszédem végét s majd ha valami hiányozni fog belőle, kegyeskedjenek azt számonkérni tőlem. Egy mondatban mégsem tudok mindent kifejezni. A közoktatás terén óriási feladatok várnak ránk s a közoktatásügyi minister urnák első feladata lesz az oktatás revízióját keresztülvinni nemzeti és keresztény szempontból. (Elénk éljenzés és taps bal felől.) Es most méltóztassanak megengedni, hogy mikor azt hangsúlyozom : keresztény szempontból, kitérjek nagyon szomorú és nagyon kellemetlen jelenségekre. (Halljuk/ Halljuk !) Gróf Apponyi Albert úrtól (Éljenzés és taps.) hosszú levelet kaptunk. Kegyeskedjenek megengedni, hogy a levelet felolvassam. (Halljuk/ Halljuk ! Olvassa.) »Nagyméltósága ministerelnök ur ! Mindegyre sűrűbben érkeznek hozzánk hirek, amelyek arról számolnak be, hogy hazánkban egyéni vállalkozások felekezeti szempontokból a polgároknak a köztörvények által biztosított szabadságát és az egyének életét veszélyeztető módon erőszakoskodnak. (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon : A zsidó sajtó terjeszti / Halljuk ! Halljuk /) A törvény által létesített . . . »(Nagy zaj a baloldalon.) Kérem, méltóztassanak rám bizni, hogy mit tartok fel olvasandó nak és mit nem. (Olvassa tovább.) »A törvény által létesített birói és rendőri hatóságok hatáskörébe való ez a beavatkozás mint minden, a jogrendet veszélyeztető cselekmény, megingatja az erkölcsi alapot, amelyen a polgárosult társadalomnak nyugodnia kell. Az anarchia felé vezető ez az eljárás általában kárhoztatandó, ámde sokszoros súllyal esik latba azokban a vonatkozásokban is, amelyek gondozása a magyar békedelegációnak egyik feladatát képei. A békedelegáció kötelességszerű figyelemmel kiséri avilágsajtóban a közállapotokat illető közléseket s ezekből mély sajnálkozással majdnem iiap-nap után képes megállapítani azt a felette hátrányos megítélést, amellyel az általunk jelzett törvénytelen cselekmények találkoznak. (Egy hang jobbfelől : Ha igazak ! Mozgás a baloldalon.) Amál aggasztóbb érzésekkel kell kísérnünk országunk színvonalának sülyedését s az abból joggal folyó ártalmas megítélést, minél inkább képesek e körülmények a béKedelegaeiónax egyik főérvét, amellyel az ország területi épségének megvédését alátámasztani kívánja, megsemmisíteni. (Mozgás.) Azok mellett a népesedési, történelmi és közgazdasági argument amok mellett, melyeket a területi kérdéseknek a békeszerződésben való rendezése érdekében felvonultattunk, ugy írásos munkálatainkban, mint abban a szóbeli expozéban, meljet elnökünk a hatalmak képviselőinek: értekezletén előadott, kiváltképen és hangsúlyozva utaltunk arra az altaláncs emberi civilizáció szempontjából értékesíthető körülévi március hó 17-én, szerdán, 123 menyre, hogy a békeszerződés tervezetében szándékolt területi rendezésnek egyik következménye az lenne, hogy milliónyi népek kerülnének egy magasabb kulturfokon álló közösségből egy elmaradott kultúra felett rendelkező állami kötelékbe (ügy van ! Ugy van /) Ez az érvelésünk, mert találó volt, már jelentkezése első pillanatában hangos ellenkezést váltott ki azoknál, akiket illet. De míg ez az ellenkezés az első időben csak általánosságba í mozgott és harci felszerelését a nemzeti agitáció ismert régi fegyvertárából szedie elő, utóbb már az általunk felpanaszolt konkrétumokra támaszkodik és ér el kétségtelen sikeieket. Belállapotaink ecsetelt züllésének hatása a mai, a szó teljes értelmében kényes pillanatban igen kellemetlenül érezhető, mert az altaláncs hangulatot ro-.it ó hatásán kívül most már azzal a végtelenül komoly jelenséggel találkounk, hogy az országnak egyes, tőlünk elveendőknek jelzett területein, ahol az általunk javasolt népszavazás feltétlenül részünkre kedvező eredményt ígért, a hangulat ellenünk fordult, (Mozgás és zaj.) aminthogy természetes, hogy megszűnik annak- az államnak attraktiv ereje, amely a polgárok elemi közszabadságait megvédeni képtelen s ahol a törvény uralmát az egyéni erőszak kérdésessé teszi. (Zaj és nyugtalanság. Felkiáltások : Zsidó manőver ! Becsapják Nyugateurópát a zsidók !) Rubinek Gyula főldmivelésügyi minister; Apponyi is félre van vezetve. (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Méltóztassanak legalább Apponyit türelmükkel megajándékozni. (Felkiáltások : Éljen Apponyi ! Folytatólag olvassa :) »Már legutóbbi elutazásunk előtt az akkor tartott minis téri konferencián elnökünk utalt a már akkor jelentkező beteges tünetekre, melyek a belpolitikai állapotokban mutatkoznak és kérte a t. kormányt, hogy mindenkép igyekeznék az ország belső konszolidációjának haladását biztosítani és ezáltal is a békedelegációnak nehéz munkáját elősegíteni. Mindezekből kiindulva a békedelegáció a többször ecsetelt eseményeket és az azokból előállott következményeket újból mérlegelés tárgyává tette és elhatározta, hegy előterjesztéssel él a t. kormányhoz. Kérésük az : méltóztassék haladék nélkül minden erővel és az államhatalom súlyának teljes latbavetésével intézkedni, hogy a törvény uralma az egész vonalon mielőbb helyreálljon. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Megvan /) Meg vagyunk győződve, hogy a t. kormány felfogásunkban mindenkép osztozik. Megerősíti ebbeli meggyőződésünket a főméltóságu Kormányzó urnák épen ma tudomásunkra jutott programmjában a jogbiztonság, a törvény uralma, a közrend fentartására irányuló kijelentése. Nem is az a szándékunk, hogy útbaigazításokat adjunk, de azt hisszük, hogy támogatjuk törekvéseit, amidőn intő szavunkat a legkomolyabban felemeljük, másrészt tartozunk önmagunknak, hogy igyekezetünk, gondjaink és fáradozásaink teljes eredménytelen« 16*
