Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-1
S A Nemzetgyűlés 1. ülése 1920. évi február hó IS-án, hétfőn. juk viselni szerencsétlenségünket és balsorsunkat, és mindent meg fogunk tenni, hogy munkával, becsülettel és összetartással kötelességünket teljesítsük. (Ugy van! ügy van!) E pillanatban lélekben elzarándokolok a hazának bölcséhez, Apponyi Alberthez, (Élénk éljenzés.) aki ennek a nemzetnek egész erkölcsi fegyverzetével és az ő kiváló nagy lelki és szellemi tulajdonságaival a világ ítélőszéke előtt védelmezi a mi igazságunkat. Mi bizunk abban, hogy a természetnek és az igazságnak törvényei erősebbek minden papirosmegállapodásnál. Magyar külpolitikát akarunk csinálni, bele akarunk kapcsolódni a külvilág szervezetébe. Tudjuk és érezzük e pillanatban, hogy minden bajunk forrása az, hogy a világ nem ismert és még most sem ismer bennünket. (Igaz ! Ugy van !) Békességet akarunk, életet akarunk mi is. A többi népcsaládok között békességet, nyugalmas életet kívánunk itt magunknak. Nem használ nekünk legénykedés és fenyegetőzés. A mi fegyverünk egyedül az igazság és egyetlen védelmünk a mi igazságunk bizonyítása. Lehetetlen, hogy az egész civilizált emberiség eltűrje azt, hogy mikor a világháborúban tizenkét millió ember azért halt meg, hogy felszabadítsanak népeket, hogy akkor ez a nagy felszabadítási munka azzal végződjék, .hogy épen a magyar nemzetet fűzzék rabszíjra, és azt a magyar fajt, amely ezer év óta egy országban, egy államban él, szétoszszák öt államba. A magyar kérdés lett ebben a pillanatban Európának legnagyobb problémája és betegsége és békesség és nyugalom nem lesz, míg ez a magyar kérdés az igazság alapján megoldást nem talál. (Élénk tetszés és taps.) Népeket akaratuk ellenére más államalakulatokba áttolni nem lehet, és itt a Nemzetgyűlésnek első pillanatában hangosan kiáltjuk világgá, hogy mi népszavazást követelünk minden olyan területen, amelyet tőlünk el akarnak venui. (Altalánofi élénk helyeslés.) Bele fogunk nyugodni, ha a lakosság maga fogja mondani, hogy nem kivan itt maradni, mi azonban tudjuk, hogy magyarok és más ajkú polgártársaink egyaránt ma érzik csak azt, hogy mi volt nekik ezer éven át a magyar haza. (Élénk tetszés és taps.) A magyarságnak egy kívánsága van, hogy legyen világosság, ellenségeinknek egy kívánsága van, hogy ne legyen világosság. (Igaz ! Ugy van !) És én meg vagyok győződve, hogy ha a szenvedélyek ideig-óráig talán lekötve tartják és talán elhomályosítják a mi nemzeti igazságunkat, előbbutóbb azonban mégis csak győzedelmeskedni fog az egész civilizált világban a belátás és megteremti a tartós béke alapjait. Nem lehet itt ezen a, földön négy uj Elzászt csinálni és nem lehet Macedóniát ide feltolni a Duna és Tisza közé. (Igaz ! Ugy van !) Az emberiség önmaga ellep vétkezik, ha a magyarságot keresztre, engedi feszíteni, mert itt erre a nemzetre szükség van. Szükség volt rá ezer éven át, ezentúl még inkább szükség lesz rá. A századnak legnagyobb kulturszégyene lesz az, ha majd a história megállapítja, milyen tudatlansággal,! gazságtalansággal és könnyelműséggel akarták feldarabolni, megölni ezt az ezeréves magyar államot. (Igaz! Ugy van!) Az egész emberiségtől csak egyet kér a magyar nemzet : helyzetünknek objektív megvizsgálását. Ha nem vaktában fogják hozni ezt az ítéletet, akkor az a magyarságnak csak kedvező lehet. Mi ebben a teremben e pillanatban kevesen vagyunk. Nagy magyar vidékek képviselői nem jöhettek el, mert ennek akadályai voltak. Mi azonban,akikebben a teremben vagyunk, nem választókerületeinket képviseljük: minden itt ülő nemzetgyűlési képviselő az egész Magyarország képviselője (Élénk éljenzés és taps.) s mint ilyenek arra vállalkozunk, hogy az elénk tornyosuló feladatokat gyors egymásutánban megoldjuk, nem ugy ahogy régen volt szokás, hanem ugy, ahogy most az idők parancsolják. A világtörténelem kereke mcst gyorsabban forog, s a parlamentek és a népképviseletek munkájának is ehhez kell alkalmazkodnia. Az a törvényhozás, amely nem tud lépést tartani a históriával, nem méltó az időhöz. (Ugy van!) Nekünk tehát mindezeket a problémákat hosszas viták nélkül, a nemzet minden szent érdekének figyelembevételével, azzal a gyorsasággal, bölcseséggcl és elszántsággal kell elhatároznunk, amint azt a kül- és belpolitikai helyzet egyaránt parancsolja. (Élénk helyeslés.) Itt vannak a mi legsürgősebb feladataink : a béke ügye, az államforma kérdése, az uj alkotmány elkészítése, az uj választói törvény megalkotása, közigazgatásunk reformj legnagyobb rendetlenségben és bajban levő élelmezési és termelési kérdések rendezése ugy a mezőgazdaságban, mint az iparban, (Felkiáltások: Birtokreform! Halljuk ! Halljuk !) a nemzetiségi kérdés rendezése, (Helyeslés.) a nemzeti hadsereg megszervezése (Felkiáltások : Éljen Horthy ! Lelkes taps.) ; egész mezőgazdaságunk és iparunk újjáépítése s ezzel kapcsolatosan, mint legsürgősebb s majdnem mindenek előtt való kérdés, a földreform kérdése, (Éljenzés és taps.) az ipartörvény sürgős revíziója, (Ugy van!) munkás jóléti intézmények megteremtése, (Ugy van!) hogy a munkásosztályt meggyőzzük arról, hogy a magyar polgári osztály és a magyar Nemzetgyűlés nem ellensége a magyar munkásságnak, (ügy van! Taps.) hanem nekünk mindama modern szociálpolitikai követelmények iránt, melyek az egész világon s igy nálunk is felmerültek, a legnagyobb mértékben van érzékünk s mi ások elől elzárkózni egyáltalában nem kívánunk. (Ugy van ! Helyeslés.) Követeljük egész kereskedelmi életünk újjászervezését is különösen az erkölcsi törvényeknek a kereskedelmi és gazdasági életben való érvényesítését. (Ugy van!Zajos taps.) Itt van egy óriási feladat : az uj adópolitika s az államháztartás ügyeinek rendezése. Mindezek fölé pedig, mint vezérlő csillagot, kell helyezni : a kereszténységnek intézményes védelmét, (ügy van! Lelkes taps.) e