Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-13

118 A Nemzetgyűlés 13. ülése 1920. nehéz időkben a kormány vezetését el kellett vál­lalnom. Az előző kormányok a vörös káoszból vezették ki az ország hajóját. Szerencsés válasz­tással megtalálták a jelszót : a kereszténység és magyarság jelszavát. Ez volt az a bűvös szó, amely megtörte a vörös rombolásnak minden gonosz varázsát. Eljutottunk addig, hogy a békét és a rendet bizonyos mértékben helyre tudták állítani. A második kormány — Huszár Károly kor­mánya — olyan tapintattal és politikai bölcseség­gel kereste és kutatta a régi alkotmányos élethez való visszatérés útjait, hogy ez, meggyőződésem szerint, jobban és helyesebben nem lett volna végezhető. Sikerült a volt kormányelnöknek meg­győznie az entente-hatalmakat arról, hogy a belső békének és rendnek elengedhetetlen feltétele és szükséges pcsztulátuma, hogy a románok a jog­talanul elfoglalt területekről kitakarodjanak. Ne­héz küzdelem volt. Siker koronázta e küzdelmet. Sikerült neki második nagy feladatát megol­dani : a nemzetgyűlési választásokat lefolytatta ; lefolytatta egy reánk nézve tökéletesen uj és — — mondjuk meg őszintén — a magyar népnek talán bizonyos mértékben idegenszerű, reánk ok­trojált, de kétségkivül a legdemokratikusabb vá­lasztási jog alapján. Valóság az, hogy e választási jog gyakorlásával visszatértünk alkotmányunk legősibb forrásához. A nemzetben gyökerezik min­den jog s a nemzettől kértük újra mindazon jogo­kat, amelyeket a két forradalomnak nevezett fel­forgató irányzat tőlünk elrabolt. A nemzet e jogo­kat megadta és megalakult, megválasztatott e Nemzetgyűlés. Ennek a Nemzetgyűlésnek a leg­ősibb alkotmányos jogon tökéletesen joga van magáról azt állitani, hogy teljesen alkotmányos és pedig teljesen magyar alkotmányos, mert a magyar nemzet teljessége, a magyar nemiét egy­sége küldötte be őt ide. Ez volt elődömnek legnagyobb, legsikeresebb munkája, (ügy van !) Betetézte ezt azzal, hogy be­állította az alkotmányosság hiányzó fix, pozitív tengelyét a kormányzóság megalakításával. Ezzel az ő munkája betelt. A történelem el fogja ismerni az ő nagy érdemeit, (Élénk éljenzés és tafs.), mert az első igazi nagy lépések ezek voltak, amelyekkel rá­térhettünk az igazi magyar alkotmányosság útjára és a belső béke biztonságára. Mireánk várnak, t. Nemzetgyűlés, a következő feladatok. Ezek a feladatok, sajnos, talán nem olyan szépek, talán nem olyan hangulatosak, nem olyan tetszetősek, de annál nehezebbek, annál súlyosab­bak. Számba kell vennünk a romokat, az erkölcsi és anyagi romokat, amelyeket az átvonult árviz pusztító vésze maga után hagyott és ezekből a ro­mokból kell újra megkonstruálnunk a nemzetet, kell megteremtenünk az újraéledésnek összes fsl­tételest. T. Nemzetgyűlés ! Könnyebb tökéletesen üres területen újra építeni uj épületet, mint régi romok­ból kialakítani, kiemelni és lehetőleg megtartani a régi konstrukciót, a régi eszme tartalmát. És ez évi március hó 17-én, szerdán. a nehéz feladat, ez a mi keresztünk. Vállaltuk, mert hívott a haza ; ilyenkor félreállni nem lehet. Azt óhajtanám a Nemzetgyűlés minden egyes tagjának szivébe vésni, hogy a nemzetek élete tulajdonképen a nemzetek gazdaságának kialaku­lásában rejlik. Azt hiszem, óriási mulasztásokat követett el a múlt akkor, amikor a parlament porondját legnagyobbrészt meddő közjogi viták­kal (ügy van ! ügy van I) és az e körül csopor­tosuló személyi kérdésekkel töltötte be. (Igaz ! ügy van !) Meg kell értenünk; hogy minden kul­turált nemzetnek egyik kulturmérője az, felismeri-e saját létfentartásának alapvető feltételeit és fel­ismeri-e azt, hogy tulaj donképen az emberi tömegek társas együttélésének legelső és legkardinálisabb alapjai a gazdasági feltételekben vannak lerakva. (Igaz ! ügy van !) Hiszen, ha csak egyet tekintünk, a szocializmus kérdését : a szocializmus maga tulaj donképen egy gazdasági küzdelem, az egész­nek gazdasági harc az alapja ; az egy Kampf ­organisation, amint Marx mondotta a tőkegazda­sággal, a kapitalistagazdasággal szemben. T. Nemzetgyűlés ! Ezek a fogalmak mitőlünk távolállnak, de meg kell tanulnunk belőlük azt, hogy jövőnk újjáépítése csupán gazdasági alapon történhetik, gazdasági alapon, amelynek vezér­csillaga és erkölcsmérője a keresztény erkölcs ; bázisa, célja és törekvése a magyar nemzet, (ügy van ! Uyg van !) A mód, ahogy ez a kormány kialakult, nem az volt, amelyet én kívánatosnak tartottam volna. Benső meggyőződésem ma is az, hogy egy egységes nagy párt legerősebb támasza minden kormánynak és mentől nehezebbek a feladatok, amelyek előtt a kormány áll, annál szükségesebb az, hogy mögötte egy egységes, tömör párt legyen, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Meg­lesz az is ! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Si­került azonban a magyar Nemzetgyűlés tagjainak többségében a hazafias érzés alapján megegyezést létesíteni, a pártok szövetségét létesíteni és ezen szövetség alapján vállalkoztunk a kormány alakí­tására. Hiszem és bizom abban, hogy ez a szövetség mind szorosabb és szorosabb lesz és talán ez az az ut, mely elvezet bennünket ahhoz a posztulátum­hoz, amelyet a kormány elvállalásánál első feltétel­ként tűztem magam elé. Kárpótolt engem ebben a szövetséges pártok bizalma. Kegyesek voltak en­gem biztosítani jóakaratú támogatásukról és bizal­mukról. Én ezt végtelenül nagyra értékelem azért, mert hiszen tulaj donképen a két pártot lényeges válaszfalak egymástól el nem választják, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől. Egy hang a baloldalon ; Csak személyi !) Még talán személyi sem. Ha szabad azt állí­tanom, egy kisebb kör és egy nagyobb kör kerül itt szóba, hogy csak a névre utaljak ; mi felöleljük és törekszünk felölelni a nemzet egészének összes érdekszálait, a névben túlról pedig csupán kis­gazdákról van szó, bár tudom pozitive, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom