Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-11
r À Nemzetgyűlés 11. ülése 1920, adását és a királyi esküt becikkelyező törvény, ez voltaképen csak teljesen befejezi azt a közjogi aktust. Azt mondhatnám tehát, hogy a jelen esetben, amikor az államfői hatalom gyakorlásáról intézkedés történik, ez a törvény a koronázási hitlevelet és esküt tartalmazó törvényeket pótolja, vagy —r mondjuk inkább igy — ezeknek a helyébe kerül ez a becikkelyező törvény. Ugy, hogy ebből már következik, hogy ennek van bizonyos alkotmányjogi jellege, megvan majdnem ugyanazon, ahhoz hasonló alkotmánybiztosíték természete. (Ugy van ! Egészen olyan I) Csak nagyon röviden, pár szóval akarok e párhuzam keretében ennek a törvénycikknek ezen alkotmányjogi jelentőségére rámutatni. (Halljuk ! Halljuk !) A mi ősi szokásunk és a mi alkotmányunk állandó gyakorlata volt ugyanis mindig a múltban, hogy az államfői hatalom gyakorlásában beállott változásokat törvénybe iktatta. A magyar Corpus Juris százados lapjain meg vannak örökítve a trónváltozásnak tényei és annak a ténynek, hogy a magyar Corpus Jurisba külön becikkelyeztetik a kiadott koronázási hitlevél és az a királyi eskü, amely ezen koronázási hitlevélre tétetik,mély alkotmányjogi oka van. A mi Corpus Jurisunk, a mi törvénykönyvünk ugyanis nem egyszerű elehchusa a törvényeknek, a mi Corpus Jurisunk egyúttal a magyar alkotmány küzdelmeit és a magyar alkotmány jogfejlődését is tartalmazza, ugy hogy ezek a törvények, amelyek az államfői hatalom változásánál törvénybe iktattatnak, először is megállapítják az alkotmány jogfolytonosságát, az alkotmányos élet folytatólagosságát, és amennyiben szükséges, ezek a törvények mindig megállapították az alkotmányjognak fejlődését is, és innen van ezeknek a törvényeknek alkotmány biztositó jellegük is, mert a magyar alkotmány nem elégszik meg, •— most mindig a trónváltozás esetéről szólok — avval, hogy az uralkodó aki öröklési jog révén jut az uralkodáshoz, Ígéretet tesz az alkotmányra, koronázási hitlevelet ad ki, tehát ünnepélyes, az alkotmányt és a nemzet jogait elismerő deklarációt tesz ; még azzal sem elégszik meg, hogy ezt a deklarációt az eskü szentsége alá helyezi, tehát voltaképen az eskü vallási súlyával köti az uralkodót az alkotmányhoz és a nemzet jogaihoz, hanem külön becikkelyezi a magyar alkotmányba ezc a törvényt, ugy hogy ezáltal a királyi Ígéret és eskü valósággal törvénnyé válik. És mivel törvénnyé vált, annak a királyi eskünek esetleges meg nem tartása, az eskünek megszegése, már nemcsak szószegés volna, nemcsak esküszegés, hanem a magyar alkotmánynak, a törvénynek megsértése és sérelme is. (Ugy van l) A magyar alkotmány fejlődésének ez az egészen speciális és különös gondolata fejeződik ki a hitlevél és a királyi eskü becikkelyezésénél ; az élő magyar alkotmány szellemének ez valósággal inkarnációja. Ennél a kis rövidke törvénynél is ugyanezt a felfogást és ugyanezt az alkotmányjogi biztosítékot és szempontot látom, annak dacára, hogy az előttünk fekvő törvényben a koronázási hitlevélévi március hó 3-án, szerdán. 111 hez hasonló tartalmú vagy ehhez bármikép hasonló nyilatkozat egyáltalában nem foglaltatik ; mégis azt mondom, hogy ugyanaz a gondolat jut benne kifejezésre és érvényre, még pedig azért, mert ez a törvény állapítja meg ma azt, hogy tényleg megvoltak azok a törvényes feltételek, melyeknek alapján azután a kormányzói tiszt gyakoroltatik. Ez a törvényjavaslat, amely a kezünkben van, állapítja meg, hogy a kormányzó meg választatott és hogy tényleg letette azt az esküt, amelyet az alkotmány helyreállításáról szóló, már meghozott 1920 : 1. t.-c. 18. §-a tartalmaz, ugy hogy ebben a megállapításban az is foglaltatik, hogy ez a törvényjavaslat is helyreállítja a jogfolytonosságot, a jogfolytonosságot deklarálja, mert mihelyt e feltételek teljesültével a kormányzói, az államfői hatalom a maga ideiglenes jogkörében gyakorol tátik, ugyebár az alkotmány helyreállítása terén, az államfői jogkör gyakorlásában beállt hiány tényleg megszűnt, alkotmányunknak az a sebe és válsága, amelyről szóltunk, begyógyult. Ez a törvényjavaslat határozza meg azután voltaképen azt, — épen ugy, mint a koronázási törvények — hogy ki jogosult most a magyar alkotmány szerint e királyi hatalomban foglalt jogkörnek gyakorlására. Hogy ki jogosult erre, azt csak ebből a törvényjavaslatból tudjuk meg, mert az előző törvény voltaképen elvi rendelkezés volt, az még csak az államfői ideiglenes jogkör megállapítása volt. Ez a törvényjavaslat tartalmazza azt, hogy most már ez a jogkör a megválasztott kormányzót, nagybányai Horthy Miklóst illeti és hogy amiak az eskünek megtartása is, amely az első törvényünkben meghatároztatott, most már valóban és tényleg alkotmányjogilag őt kötelezi. Ezért ennek a törvénynek is ép ugy alkotmánybiztosító jellege van, mint a koronázási hitlevelet és a koronázási esküt becikkelyező törvénynek, mert most már ez a kormányzói eskütétel nemcsak az eskü szentségének, nemcsak egy férfi becsületének, szavának, hanem tényleg a törvénynek és az alkotmánynak védelme alatt áll. (Ugy van ! Ugy van !) Ezért mi csak a történelmi példákat és ősi szokásunkat követjük, midőn azt a lélekemelő és egyúttal közjogilag fontos aktust, hogy nagybányai Horthy Miklós megválasztott kormányzó a nemzetgyűlés szine előtt letette az esküt, törvénybe iktatjuk és azáltal, hogy megmondjuk azt is, hogy a Nemzetgyűlés szine előtt még pregnánsabban kifejezzük a Nemzetgyűlésnek azt a jogát, amelyet első törvényünkben ugy jeleztünk, hogy a Nemzetgyűlés a nemzeti szuverenitásnak törvényes képviselete. Mi tehát — mondom —- csak ezt a közjogi aktust tetézzük be, mi voltaképen — amint mondani szokták a régiek -— a mi alkotmányunknak ernyőzete alá hozzuk ezt a történelmi és közjogi tényt, s azt élő alkotmányunknak eleven részévé avatjuk ezen törvénycikk utján. Most még csak azt kérdezem, hogy a jelen törvényjavaslatban, ha ennek ilyen nagy a fontossága
