Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-8

'A Nemzetgyűlés 8. ütése 1920. évi február hó 28-án, szombaton. 103 már néhány nap előtt határozatot hoztunk a ministertanácsban, nagyon várom azt az órát, amelyben a rendelet meg fog jelenni, mert nem tudjuk máskép megnyugtatni a Budapesten éhezőket, nem tudjuk elhitetni a gazdaközönséggel odakünn a falun és nem tudjuk elhitetni a külfölddel sem, hogy nekünk a külföldi gabonára szükségünk van, ha valaki a Ritz-be, vagy más vendéglőbe vagy cukrászdába megy és azt látja, hogy vannak emberek, akik nagy luxusban élnek s nem fognak hinni nekem, aki pedig tudom, hogy százezrek vannak ebben a városban, akik éheznek ugy, hogy az életük évekkel rövidül meg azért, mert nem kapják meg a legszükségesebbet. (Élénk helyeslés). Szól azonban ez a külföldnek is. Itt, erről a helyről akarok szólni az egész civilizált emberiséghez és mindazokhoz a kormányokhoz, amelyekkel tárgyalásban állunk. Ha elzárják tőlünk gazdaságilag azokat a területeket, amelyek állandóan táplálták a most még szabadon lévő területet és Budapestet; — a megmaradt Magyarország lakosságának egy negyedrésze Budapesten lakik s ezt nem az a másik kis rész élelmezi, hanem a demarkációs vonalon túl lévő területek — ha minket azoktól gazdaságilag elzárnak, akkor kiéheztetik ezt a fővárost, és itt a bolsevizmusnak, a felfordulásnak, az európai szociális revoluciónak uj tűzhelyét és boszorkánykonyháját teremtik meg. (Ugy van!) Lehetetlenség, hogy a világháború után a népek még igy kinozzák egymást, mert ha millió és millió embert igy kínoznak, éheztetnek, és egészen a kétségbeesésbe kergetnek, akkor ebből az emberiségre csak ujabb szerencsétlenség és katasztrófa származik. (Ugy van.) A béketárgyalásra kiküldött kiváló képviselőink a békeértekezlettől követelni fogják a demarkációs vonalak gazdasági felszabadítását, hogy a gazdasági forgalom helyreálljon. (Elénh helyeslés.) Különös nyomatékkal hangoztatom ezt ebben a pillanatban is, mert ha ezt nem teszik meg, akkor itt rövid idő alatt katasztrófa következik be. Mégegyszer ismétlem, az ország összes kisgazdáihoz és mezőgazdasági termelőihez fordulva, — mert itt nem akarok különbséget tenni — gondoljanak arra, hogy bármiféle politikai kurzus, bármiféle ideológia, vagy bármiféle párt mellett lehetetlen megmenteni az országot, ha a kenyérgond miatt felborulnak a belső állapotok. Rendet, fegyelmet, biztos jövőt, nyugodtságot, fejlődést, munkalehetőséget, boldogulást és anyagi erőgyarapodást csak ugy lehet elérni, ha minden termelő és minden társadalmi réteg gondol arra, hogy nemcsak ő van ebben az országban, hanem itt vannak mások is és ha a különböző rétegek összekapcsolódnak és szervesen együtt dolgoznak azért, hogy a nemzet életét együttesen biztositsák. Ismerem a magyar gazdaközönséget és főképen és elsősorban a magyar kisgazdatársadalomra épitek. Meg vagyok győződve, hogy ők be fogják látni, hogy itt miről van szó és hogy saját jól felfogott és hazájuk jól felfogott érdekében a rekvirálásnál teljesen felesleges lesz erőszakosabb és erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni, mert megismervén most már az igazi szükségletet, érezvén, hogy itt Budapesten is már más levegő van, az a gazdaközönség nagyobb készséggel és szivesebben fogja felajánlani azt, amit még fel tud ajánlani. Barla Szabó József: Ha szeretettel nyúlnak hozzá! Huszár Károly ministerelnbk : Viszont nagyon szükségesnek tartom azt is — és ebben a tekintetben teljes egyetértésben vagyunk a fővezérlettel — hogy mindazok az urak és közegek, akik a falvakba kimennek rekvirálni, a legnagyobb tapintattal és bölcsességgel járjanak el (Elénh helyeslés.) és megtalálják a helyes utat, hogy egyrészt megfelelő szigort fejtsenek ki, másrészt a mai időknek megfelelő szociális érzékkel bánjanak az emberekkel, ugy, ahogy a mai világban bánni kell. (Elénh helyeslés a Ház minden oldalán.) Meg vagyok győződve, hogy ez meg is fog történni. Mindenkit, aki nem ebben az irányban dolgozik, le fogunk kapcsolni, mert az nem hasznot, hanem csak kárt okoz, itt pedig mindenki használni akar. Azért kérem, hogy az egész kisgazdatársadalom is a legnagyobb bizalommal tekintsen az asszisztáló katonai egyének működése elé. Ha itt-ott hibák fordulnának elő, azokat feltótlenül reparálni fogjuk, de az ország érdekében szükséges, hogy azt a jó viszonyt, azt a bizalmat, azt az egyetértést és azt a szeretetet, amelynek a magyar nép és az ő hadserege között fenn kell állni, semmiféle tényező meg ne zavarja. (Élénh helyeslés a Ház minden oldalán.) Régen a hadsereg mint egy idegen test élt az országban, de ez a nemzeti hadsereg legyen körülvéve az egész nép szeretetétői, bizalmától és reménységétől. Ezért igen nagy súlyt helyezek arra, hogy mindazok, akik azzal a nagyon felelősségteljes megbízatással kiküldetnek, hogy ott künn mint katonai egyének szolgálatot teljesítsenek, tényleg megfeleljenek nemes hivatásuknak. Ezt kívántam megjegyezni. (Elénh éljenzés és taps.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szijj Bálint : T. Nemzetgyűlés ! Teljes tudatában vagyunk odakünn a vidéken Budapest nehéz közélelmezési helyzetének. Épen ezért még idejövetelem előtt felhívtam gazdatársaimat, hogy feleslegeit mindenki önként, a fegyveres rekvirálást be nem várva, ajánlja fel. Nem is azért éltem panasszal, hanem — mire a ministerelnök ur is rámutatott — a rekviráló köze-