Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-8

'A Nemzetgyűlés 8. ütése 1920. évi február hó 28-án, szombaton. 103 már néhány nap előtt határozatot hoztunk a ministertanácsban, nagyon várom azt az órát, amelyben a rendelet meg fog jelenni, mert nem tudjuk máskép megnyugtatni a Budapesten éhezőket, nem tudjuk elhitetni a gazdaközön­séggel odakünn a falun és nem tudjuk elhitetni a külfölddel sem, hogy nekünk a külföldi gabo­nára szükségünk van, ha valaki a Ritz-be, vagy más vendéglőbe vagy cukrászdába megy és azt látja, hogy vannak emberek, akik nagy luxus­ban élnek s nem fognak hinni nekem, aki pedig tudom, hogy százezrek vannak ebben a város­ban, akik éheznek ugy, hogy az életük évekkel rövidül meg azért, mert nem kapják meg a legszükségesebbet. (Élénk helyeslés). Szól azonban ez a külföldnek is. Itt, erről a helyről akarok szólni az egész civilizált emberi­séghez és mindazokhoz a kormányokhoz, amelyek­kel tárgyalásban állunk. Ha elzárják tőlünk gazdaságilag azokat a területeket, amelyek állandóan táplálták a most még szabadon lévő területet és Budapestet; — a megmaradt Magyar­ország lakosságának egy negyedrésze Budapesten lakik s ezt nem az a másik kis rész élelmezi, hanem a demarkációs vonalon túl lévő terü­letek — ha minket azoktól gazdaságilag elzár­nak, akkor kiéheztetik ezt a fővárost, és itt a bolsevizmusnak, a felfordulásnak, az európai szociális revoluciónak uj tűzhelyét és boszorkány­konyháját teremtik meg. (Ugy van!) Lehetet­lenség, hogy a világháború után a népek még igy kinozzák egymást, mert ha millió és millió embert igy kínoznak, éheztetnek, és egészen a kétségbeesésbe kergetnek, akkor ebből az emberi­ségre csak ujabb szerencsétlenség és katasztrófa származik. (Ugy van.) A béketárgyalásra kiküldött kiváló képvi­selőink a békeértekezlettől követelni fogják a demarkációs vonalak gazdasági felszabadítását, hogy a gazdasági forgalom helyreálljon. (Elénh helyeslés.) Különös nyomatékkal hangoztatom ezt ebben a pillanatban is, mert ha ezt nem teszik meg, akkor itt rövid idő alatt katasztrófa következik be. Mégegyszer ismétlem, az ország összes kis­gazdáihoz és mezőgazdasági termelőihez fordulva, — mert itt nem akarok különbséget tenni — gondoljanak arra, hogy bármiféle politikai kur­zus, bármiféle ideológia, vagy bármiféle párt mellett lehetetlen megmenteni az országot, ha a kenyérgond miatt felborulnak a belső álla­potok. Rendet, fegyelmet, biztos jövőt, nyugodt­ságot, fejlődést, munkalehetőséget, boldogulást és anyagi erőgyarapodást csak ugy lehet elérni, ha minden termelő és minden társadalmi réteg gondol arra, hogy nemcsak ő van ebben az országban, hanem itt vannak mások is és ha a különböző rétegek összekapcsolódnak és szer­vesen együtt dolgoznak azért, hogy a nemzet életét együttesen biztositsák. Ismerem a magyar gazdaközönséget és főképen és elsősorban a magyar kisgazdatársa­dalomra épitek. Meg vagyok győződve, hogy ők be fogják látni, hogy itt miről van szó és hogy saját jól felfogott és hazájuk jól felfogott érdekében a rekvirálásnál teljesen felesleges lesz erőszakosabb és erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni, mert megismervén most már az igazi szük­ségletet, érezvén, hogy itt Budapesten is már más levegő van, az a gazdaközönség nagyobb kész­séggel és szivesebben fogja felajánlani azt, amit még fel tud ajánlani. Barla Szabó József: Ha szeretettel nyúl­nak hozzá! Huszár Károly ministerelnbk : Viszont nagyon szükségesnek tartom azt is — és ebben a te­kintetben teljes egyetértésben vagyunk a fő­vezérlettel — hogy mindazok az urak és köze­gek, akik a falvakba kimennek rekvirálni, a legnagyobb tapintattal és bölcsességgel járjanak el (Elénh helyeslés.) és megtalálják a helyes utat, hogy egyrészt megfelelő szigort fejtsenek ki, másrészt a mai időknek megfelelő szociális érzékkel bánjanak az emberekkel, ugy, ahogy a mai világban bánni kell. (Elénh helyeslés a Ház minden oldalán.) Meg vagyok győződve, hogy ez meg is fog történni. Mindenkit, aki nem ebben az irány­ban dolgozik, le fogunk kapcsolni, mert az nem hasznot, hanem csak kárt okoz, itt pedig min­denki használni akar. Azért kérem, hogy az egész kisgazdatársadalom is a legnagyobb biza­lommal tekintsen az asszisztáló katonai egyének működése elé. Ha itt-ott hibák fordulnának elő, azokat feltótlenül reparálni fogjuk, de az ország érde­kében szükséges, hogy azt a jó viszonyt, azt a bizalmat, azt az egyetértést és azt a szeretetet, amelynek a magyar nép és az ő hadserege kö­zött fenn kell állni, semmiféle tényező meg ne zavarja. (Élénh helyeslés a Ház minden oldalán.) Régen a hadsereg mint egy idegen test élt az országban, de ez a nemzeti hadsereg legyen körülvéve az egész nép szeretetétői, bizalmától és reménységétől. Ezért igen nagy súlyt helye­zek arra, hogy mindazok, akik azzal a nagyon felelősségteljes megbízatással kiküldetnek, hogy ott künn mint katonai egyének szolgálatot telje­sítsenek, tényleg megfeleljenek nemes hivatá­suknak. Ezt kívántam megjegyezni. (Elénh éljenzés és taps.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szijj Bálint : T. Nemzetgyűlés ! Teljes tuda­tában vagyunk odakünn a vidéken Budapest nehéz közélelmezési helyzetének. Épen ezért még idejövetelem előtt felhívtam gazdatársaimat, hogy feleslegeit mindenki önként, a fegyveres rekvirálást be nem várva, ajánlja fel. Nem is azért éltem panasszal, hanem — mire a minis­terelnök ur is rámutatott — a rekviráló köze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom