Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-8

$8 r  Nemzetgyűlés 8. ülése 1920. è Szabó István (nagyatádi) közélelmezési mi­nister : T. Nemzetgyűlés ! Ami a rekvirálások kér­dését illeti, hiszen erről nagyon sokat lehetne beszélni. Tudjuk nagyon jól, hogy azt a háború tette szükségessé, tudjuk azt is, hogy a háborús kormányok vállalták az egész monarchia hadsere­gének élelmezését Magyarország terhére, tudjuk, hogy ennek a célnak az elérésére kellett maximálni az árakat, vagy legalább is maximálták azokat a háborús kormányok, és ennek a célnek az eléré­sére tették ki évenként ötször-hatszor a legkegyet­lenebb zaklatásoknak a gabonanemüt termelő földmives népet. ( Ugy van ! jobb felől.) *• Tudjuk azt is, hogy ei a zaklatás, amely mégis azon az indokoláson alapult, hogy nekünk a had­sereget élelmeznünk kell, mert hiszen, ha a háborút elveszítjük, akkor idekerülünk, ahova kerültünk, csak annyiban állta meg a helyét, amennyiben azok a kormányok, amelyek a háború alatt a rekvirálásokat végeztették és a rekvirált mennyi­séget szállították innét Magyarországból a ma­gyar nép szája elő], nem tudtak arról gondoskodni, hogy a rekvirált és a hadsereg számára szükséges gabona címén szállított mennyiség a mi katonáink­nak menjen, hogy azok kenyeret egyenek belőle, hanem hivatalosan Bécsbe és Ausztriába (Igaz ! Ugy van!) — ha kellett, a hadvezetőség, a had­ügyministerium utján — irányították el a hadse­reg részére szánt gabonamennyiségeket, a mi ka­tonáink pedig éheztek a fronton, hiába vitték el tőlünk a gabonát. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások : Gyalázat !) Itten sirva nézett utána a termelő a gabonájának, amikor felforgatta^ neki az utolsó szekrényét is, hogy kivegyenek még öt kiló lisztet belőle. S amikor igy szekírozták, kínozták a mi népünket, amikor elvitték a gabonánkat, akkor még az volt a megnyugtató, hogy azt mondhat­tuk, hogy a fiadnak, a rokonodnak megy a harc­térre, hogy ne éhezzék ; de azok bizony azt írták haza, hogy hétszámra nem látnak kenyeret, ká­posztán és répán tartják őket, mert gabonánkat Ausztriában használták el közélelmezésre. (Moz­gás.) Barla-Szabó József: Lekapcsolták Bécsnek! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési mi­nister: Mi tudjuk ezeket a dolgokat, és nekünk, akik itt a nemzetnek megválasztott képviselői va­gyunk, igazán az volna a legelső kötelességünk és az is lesz, mihelyt megtehetjük, hogy mindezeket a zaklatásokat megszüntessük Magyarországon. (Helyeslés.) Senki jobban nem óhajtja ezeknek a zaklatásoknak a megszüntetését, mint épen én, aki magam is valóságos lásgazda vagyok, és aki magam is végigszenvedtem a rekvirálások minden fajtáját a háború alatt és tudom, hogy az micsoda zaklatással jár, hogy micsoda ijedelem van a falu­ban, micsoda remegés van ott, amikor az a kato­nai osztag bemegy és kiadja a rendeletet, hogy eny­nyit vagy annyit szállítsanak be, mert ha nem, akkor bemegyek a házadba és akkor ott felforgat­nak, kiszórnak mindent- A háború alatt igen sok községben megcsinálták, hogy kiszórták a szekré­êvi február hó 28-án, szombaton. nyékből a ruhát, az ágyból mindenfélét és olyan szavakkal illették azt a termelőt, amilyeneket csak a legnagyobb ellenségnek lehetne mondani. ( Ugy van ! jobb felől.) Sohasem vették figyelembe a háború alatt azt, hogy amikor a munka igen sok vonalon szünetelt vagy csökkent, akkor a kisgazdatársadalom volt az egyetlen, amelynél, ha nem volt otthon a férfi­ereje, az a szegény asszony agyondolgozta magát (Élénk tetszés és taps jobb felől.), végezte a férfi munkáját, ment a mezőre szántani és kaszálni, ami pedig nem neki való munka, ugy, hogy egyes községekben akárhány az erőltetett munka kö­vetkeztében bele is pusztult, de nem tudta nézni, hogy a földje parlagon legyen és nem akarta, hogy, ha a férje visszajön a háborúból, a gazdasá­got parlagon találja és gazdátlanul nézze. (Ugy van ! jóbbfelől.) A kisgazdatársadalom volt tehát az, amely a legerősebben állta a helyét ebben a tekintetben s amely az otthonmaradt asszonyok­kal, leányokkal, öregekkei és gyerekekkel éjjelt nappallá téve dolgozott szakadatlanul, hogy ter­melj en valamit magának és az országnak. (Igaz ! Ugy van !) Rubinek Gyula földmivelésügyi minister : De nem nyolc órát ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési mi­nister : Még télen is többet dolgozik, mint nyolc órát, nem pedig nyáron. Hogy ezek a zaklatások, amelyek a háború alatt megtörténtek s már elmú­lottak, még mindig előkerülnek, ennek oka a viszo­nyoknak súlyos voltában rejlik. (Igaz! Ugy van!) Mint mondtam is, az első kell, hogy legyek azok között, akik meg akarnak szüntetni minden rekvirálást Magyarországon. A kényszerhelyzet azonban ideállított engem ezen igazán természet­ellenes állásba, hogy mint kisgazda én rekvirál­jak, én gondoskodjam a városok élelmezéséről — mert ez igazán természetellenes egy kisgazdára nézve ... Bleyer Jakab, a nemzetiségi kisebbségek mi­nistere : Az természetes I Szabó István (nagyatádi) közélelmezési mi­nister :. . . de meg kellett tennem a köznek érde­kében. De mondom, ha nekem módomban lett volna, hogy a rekvirálást elkerüljük, én bizonyosan elsősorban kerültem volna el azt. Meg is tettünk min­dent, hogy itt szigorú rekvirálás be ne következ­zék. T. elődöm a románoknál 5000 vagon gabo­nát foglalt le, a szerbeknél szintén foglaltattunk le gabonát ; a szerb kormánnyal nemcsak tárgya­lásaink voltak, de tényleg megvettük a gabonát, ki is fizettük az árát (Ugy van!), leküldtük a haj ókat, a vonatokat ; most is lenn vannak nagy számban, berakják a lisztet, a gabonát ; minden­nap kapjuk az Ígéreteket a szerb kormánytól, hogy átengedi a határon ; igy van ez hónapok óta és még mindig nem kaptunk egy kilót sem Szerbiá­ból. Most amerikai gabona után is nézünk, már bizonyos kvantumot vettünk is óriási áron, amire hivatkozott előbb interpelláló t. képviselőtársam. Szóval : mindent megteszünk, hogy akármilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom