Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-8
A Nemzetgyűlés 8. ülése 1920. igyekezzenek belehelyezkedni abba a keresztény kurzusba, amelyet belülről akarnak felrobbantani. (Igaz ! Vgy van !) T. Nemzetgyűlés ! Somogyi Béla díszsírhelyet kapott. Mert hiszen az a cáfolat, amelyet a városi tanács kiadott, hogy az nem díszsírhely, hogy díszsírhelyet nem adományozott, mégsem tekinthető cáfolatnak. A kutya egy, csak a nyakravaló más. Mert Deák, vagy Batthyány vagy Jókai mögött nem minden emberfiának adatik meg, hogy ott pihenhessen. Barla-Szabó J Ózsef : Ez még a Bárczy-Vázsonyirendszer, annak a folytatása ! Somogyi István : Ugyanakkor azonban semmi néven nevezendő hang, egy jel, egy mondat nem hangzott el és nem történt abban az irányban, hogy a kommün alatti ellenforradalmak áldozatai megkapják őket megillető helyüket. Ennek a keresztény és nemzeti irányban munkálkodó Nemzetgyűlésnek, ennek a keresztény és nemzeti irányban munkálkodó kormánynak az az első kötelessége, hogy azokat, akik e nemzeti és keresztény gondolatnak mint elsők áldozták fel életüket, a nemzet halottainak tekintse és mint olyanokat ünnepélyesen odahelyezze őket arra a helyre, amely őket megilleti. (Élénk helyeslés. Felkiáltások : Az özvegyüket segélyezzük ! Mozgás.) Usetty Ferenc : Gyönyörű Budapest ! Somogyi István : Igenis, legelső és legfontosabb kötelességünk, hogy ezeket az áldozatokat a nemzet panteonjába vigyük bele. Azt tanultam a történelemből, hogy minden nemzet annyit ér, amennyire értékelni tudj a nagyjait. A mi keresztény és nemzeti irányban dolgozó parlamentünk, a megszületett keresztény és nemzeti Magyarország, ha azokat, akik e keresztény és nemzeti Magyarország megteremtésében saját vérüket áldozták fel, nem becsüli meg annyira, hogy őket a temető árkából, ahol a kommunisták őket bekaparták, kivigye a díszsírhelyre, akkor megérdemli ez a nemzet, hogy azok tovább folytassák munkájukat egészen a nemzet legyilkolásáig. (Igaz ! JJgy van !) Interpellációm tehát kettős : Az egyik a ministerelnök urnák szól, a másik' a belügy minist er urnák. A ministerelnök úrhoz interpellációm a következő : (Halljuk ! Halljuk I) »Hajlandó-e a ministerelnök ur a kommunizmus alatt kitört ellenforradalmak budapesti áldozatainak ünnepélyes formában és díszsírhelyen történendő eltemetéséről gondoskodni ?« A belügyminister úrhoz pedig a következő interpellációt intézem : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy Somogyi Béla, a Népszava meggyilkolt szerkesztője, a főváros tanácsának jóvoltából egyik kiváló közéleti nagyságunk sirja mellett díszsírhelyet kapott ? Hajlandó-e a minister ur, ezen, a keresztény és nemzeti eszmét mélyen, sértő ügyben az eljárást megindítani s a maga részéről is odahatni, hagy az ellenforradalmak budapesti áldozatai legalább is évi február hó 28-án, szombaton. °3 ugyanilyen díszsírhelyeken temettessenek el ?« (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urna és a belügyminister urnák. A ministerelnök ur kivan szólni. Huszár Károly ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! A képviselő ur azt kérdi interpellációjában, hajlandó vagyok-e odahatni, hogy az ellenforradalom budapesti áldozatai ünnepélyes formában díszsírhelyen történendő eltemetéséről gondoskodjék a kormány. - Nézetem szerint a Nemzetgyűlésnek és az egész nemzetnek, természetszerűen a magyar kormánynak is, kötelessége, hogy azoknak a hősöknek emléke iránt, akiknek köszönhetjük, hogy nemzetünk Végpusztulása előtt megfordult a helyzet, a legnagyobb kegyelettel legyünk. (Igaz ! Ugy van !) Ennek a kegyeletnek hódoltam akkor, mikor első felszólalásomban, a Nemzetgyűlés megnyitása alkalmából az egész nemzet nevében, a kormány nevében is hálánkat fejeztem ki az elesett hősök iránt és erre való hivatkozással biztosítottam az egész nemzetet, hogy hűek maradunk azokhoz a tradíciókhoz, amelyekért ők mártir-halált haltak. (Helyeslés.) Ebben a pillanatban arról nyilatkozni, hogy ezek a hősök közös sirba, vagy egymás mellett diszsirhelyeken temettessenek el, nem tudok, mert hiszexi ez a családok akaratától is függ ; de mindenesetre a gondolat maga, hogy ez a temetés, ez a nemzet nagyjai közé való elhelyezés megtörténjék, kegyeletes gondolat és én érzem ennek erkölcsi erejét. (Helyeslés.) A Nem zárkózhatom el azonban annak őszinte és nyilt kijelentésétől sem, hogy nagyon sajnálom, hogy ez az interpelláció összekapcsoltatott egy másik dologgal, és azoknak a hősöknek, azon ellenforradalmárok és vértanuk nagy és szent emlékének nem tettünk egészen jó szolgálatot azzal, hogy ezeket itt egy kalap alá vettük. (Mozgás.) A magam részéről ezen a felelős helyen, egészen őszintén, nyíltan, férfiasan kijelentem, hogy sokkal nagyobb érdeke lett volna e pillanatban a nemzetnek az, hogy mi e temetéssel tovább ne foglalkozzunk. Ha a főváros tényleg adott díszsírhelyet, akkor valaki hibát követett el ; de ha már valaki el van temetve, azt hiszem, ebben a pillanatban az áll a nemzet érdekében, hogy ezt a sírt ne bolygassuk. (Helyeslés.) Beniczky Ödön belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Az interpelláló nemzetgyűlési tag urak szándékáról értesültem, s nyilatkozattételre hívtam föl ebben az ügyben a főváros polgármesterét, aki kijelentette nekem, hogy szó sem lehet arról, hogy a főváros Somogyi Béla részére díszsírhelyet adományozott volna. A tényállás az, hogy a, szociáldemokrata párt a sírhelyet pénzért megvásárolta a kerepesi-uti temetőben. Ehhez kétségtelenül joga volt és a fővárosnak természetesen nem volt módjában a vételnek ezen effektuálása elől elzárkózni. Kérem szíveskedjenek erre Vonatkozó felvilágosításomat tudomásul venni. Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt a kérdést
