Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

*$ß Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 18. valaki börtönbe kerüljön. Ezeket az embereket, akik ilyen antiszociálisán működnek, nagyon ajánlatos volna, hogyha Hamburger elvtársam elmozdítaná a helyükről és mást tenne oda. Másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy a termelőbiztosságoknál annyi ember van alkalmazva, az adminisztrációs munka a termelést annyira megnehezíti, vagyis megdrágítja, hogy fogalmunk sem lehet még máma arról, hogy a jövő termésből vájjon milyen drága is lesz egy métermázsa búza ára, ki fogjuk-e tudni mi azt fizetni. Annyi adminisztrációs költség van a termelési biztosságoknál, hogy az szinte hallatlan, ami ott történik. Azonkívül, elvtársaim, van a járásokban még egy másik hiba is a termelési biztosságok körül. Kaptunk egy rendeletet a tanácskormánytól, hogy nekünk, járási direktóriumi elnököknek kell aláirni a gazdaságok számláit, vagyis a folyószámlák utján, amelyek a gazdaságnak lettek megnyitva, a munkabérlaj stromot nekünk is alá kell írni. Ezt előzőleg aláírja 2 vagy 3 bizalmiférfi, akik azon a pusztán, abban a gazdaságban vannak. Jön hozzánk a számla, illetve a fizetési lajstrom, mi azt aláírjuk, de kérdés, van-e ott annyi munkás. Ezt nem tudjuk ellenőrizni, mert a járás minden egyéb gazdaságába nem mehetek ki megállapítani, bogy abban az uradalomban tényleg hány sommámunkás van. A bizalmiférfiak aláírják a lajstromot, de megbizhatok-e én abban a bizalmiférfiban, aki talán megint aíinak az intézőnek a járs szalagján vezetteti magát ? Ez olyan nehéz kérdés, elvtársaim, hogy nem vagyok benne biztos, nem irok-e alá olyan kifizetési lajstromot, amely nem felel meg a valóságnak. (Igaz / Ugy van !) Nem fizetek-e ki, vagy irok alá esetleg olyan bodnár-, vagy kovács-számlát, amely valóságban nem készült el ? Elvtársaim, ezzel mind számolni kell, ezt mind másféle formában kellene ellenőrizni. Azonkívül van itt egy másik kérdés. Az a vidék, ahol én vagyok a direktórium elnöke s járási megbízott, bortermő vidék. Van ott leltár szerint körülbelül 40—42 ezer hektó bor és ott a panasz is, hogy a háború tartama alatt szénkéneget nem tudtak beszerezni az emberek. Óriási közvagyon megy veszendőbe ezeknél a szőlőmunkálatoknál, hogyha a filoxera kieszi a termést. Hogyha azt a bort ki tudnánk vinni külföldre értékesíteni, nagyon szépen tudnánk vele a valutánkat javítani. Ott a szélsőbaloldalon ma délelőtt egy elvtárs az előadó elvtárs szavába belevágva azt mondta, hogy szükségtelen a valutánkat rendezni. Engedelmet kérek, én még olyan finánczsenit nem láttam, aki a mai viszonyok között azt mondhatná, hogy szükségtelen a mai rossz pénzügyi viszonyok közt a valutánkat rendezni. Ellenkezőleg : mindenbe kézzel-lábbal bele kell kapaszkodnunk, hogy valamiből pénzt csináljunk és valamit hozzunk be ezért a borért. 16 fillér a koronánk értéke, emeljük hát az értékét. Csökkentsük a nyomorúságot, hozzunk be a bor árának, ha nem is egyenértékéül, legalább 50%-a fejében külföldről közszükségleti cikkeket, amelyekre olyan égetően szükség van, elvtársaim, hogy mindenki sir és jajgat a nyomorúságtól. Tehát nem kellene itt gyorsan segíteni? (Ugy van !) Nem a valutát nem rendezni, hanem igenis nagyon sürgősen intézkedni, mert a borok immár veszedelemben vannak, megecetesednek. (Félkiáltások : Cs&pelen gyártják belőle ! Zaj. Elnök csenget.) Van még egy másik kérdés is. Hamburger elvtársam tegnap azt mondta, hogy aratási századokat kellene felállítani. Hát én azt hiszem, elvtársaim, hogy ezekre az aratási századokra épen semmi szükség nincsen. (Helyeslés.) Annál kevésbbé van ezekre szükség, mert, mint előbb is emiitettem, én a községekbe jártam ki és az emberek ott mindenütt arról panaszkodnak, hogy a termelési biztosok kizárták őket az aratásból ; ezért kértek engem, hogy valamilyen foglalkozást szerezzek nekik. Mi, elvtársaim, mészkemencéket állítottunk fel, bányát nyitottunk s amennyit az emberekből csak tudtunk, alkalmaztunk, hogy némi munkaalkalmat tudjunk nekik juttatni. De ez mind kevés. Jött a fatermelési biztosság azzal, doboltassam ki a községekben, hogy az emberek kötelessége a tűzifa termelését biztosítani. Nálunk a Vértes-hegység, a Bakonyerdő tele van tűzifával, csak irtani kellene. Én ki is doboltattam a községekben, az emberek jelentkeztek, de nem jelentkezett a fatermelési biztosság és igy abbamaradt megint minden. Nem csináltunk semmit, nem termeltünk fát, holott Budapesten a sifónért is Összevágják, ha bablevest akarnak főzni. (Zaj.) Tisztelt elvtársak ! A pénzügyi dologhoz szintén akarnék hozzászólni, de csak igen röviden. (Zaj. Elnök csenget.) Csak annyit, hogy a pénzintézeteket szoczialitálták. Kérdem, ha már a pénzintézeteket szoczializálták, mit keresnek akkor kint a kisközségekben ezek a heti önsegélyes, befizetéses pénzintézetek, ezek az apró pióczaegyletek, a melyek a kisemberek vérét szívták ki a háború előtt. (Ugy van ! Ugy van !) Ezek a krajczáros heti betétes önsegélyző egyletek még mindig léteznek. (Ugy van ! Ugy van I) Ezeknek nem szabadna lenni, ha már egyszer az állam kezébe vette a pénzintézeteket, akkor ezeknek az apró pióczaegyleteknek már régen ki kellett volna mulniok. (Egy hang : Az uzsora-kisipar az oka!) Ezek a pénzintézetek uzsorájuk áldozatául azokat az embereket szedik, a kik ez intézetek néhány száz koronácskájára rá vannak szorulva. Tisztelt elvtársak ! Akkor, amikor az az óhajtás, hogy a termelőszövetkezeteknél az intézők antiszociálista szellemben működnek, akkor kérem ezek ellenőrzésére (Zaj. Elnök csenget.) a járási megbízottakat felhatalmazni arra, hogy ezek ellenőrizzék az intézők antiszociális működését. Mert ha ezt nem tudjuk ellenőrizni, elvtársaim, akkor soha, de soha a vidéken nem tudjuk kellőleg megszervezni a kommunizmust s belevinni a nép tudatába. Akkor a szocialista-kommunista esz-