Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 18. 89

; vitást várjuk, melynek a proletariátus igényeit ki kell elégíteni. Néhány üzemágra mutathatok rá, melylyel alkalmam volt közelebbről foglalkozni. Itt van a malomipar, amelyben keresztülvittük, hogy az összes malmok technikailag egyöntetű kezelés alá vétettek. Csak azok dolgoztak, amelyeknek a legjobb műszaki berendezésük volt, gépeket, berendezéseket összehordtunk a különböző malmokból, ugy hogy sikerült egyes üzemeknek a hatásfokát lényegesen emelni, ugy hogy malomipari szakosztályunk megállapítása szerint, m ig a budapesti malmok február havában 108.000 mm árut dolgoztak fel, dacára annak, hogy 800.000 mm volt a raktáron lévő mennyiség, a legutolsó négy hét alatt keverés, szitálás mellett melléküzemeken kivül 246.000 mm gabonát dolgoztunk fel. (Taps.) Meg kell állapitanom, hogy a szakmai kooperációnak ez a keresztülvitele pl. a malomiparban egyedül eredményezhette azt, hogy az egyébként romlásnak induló gabonamennyiségeket meg lehetett menteni, és hogy olyan munkateljesítményt produkálhatott ez az iparág, hogy a szükségletet a kenyérterményekben kielégíthette. A bőr- és cipőipar terén szintén jelentékeny eredmények érettek el. Nagyszámú üzemösszevonás történt, melyek lehetővé tették az egészségtelen és rosszul dolgozó üzemeknek racionális üzemekké való átalakulását. Hasonló irányú berendezések történtek a textiliparban, ahol szintén a rendelkezésünkre álló, sajnos, igen kevés textilárugyár közös vezetés alá kerülvén, mindenesetre technikailag jobban dolgozik és többet produkál, mintha ezt a közös vezetést nélkülözte volna. Ugyanilyen tendenciák érvényesülnek a faiparban is. |p Elvtársaim ! Az egyes iparágak részletes viszonyaira való kiterjeszkedés igen sok időt igényelne és nem is volna olyan, hogy egy ilyen plénum minden egyes tagját érdekelhetné, azonban akkor, amikor csak általánosságban megállapítom azt, hogy diktatúrával és a kommunisztikus termelésre való áttérésre vonatkozó intézkedésekkel nemcsak a munkateljesítmény csökkenését, nemcsak elégületlenséget és visszaéléseket tudtunk produkálni, hanem igenis, megteremtettük a jövő jobb termelésnek alapját és már most is érezhetővé tettük számos iparágban a kommunisztikus termelés produktivitásának előnyeit, akkor ezzel kapcsolatban egy dolgot tartok igen szükségesnek kiemelni és arra rámutatni. Abban, hogy ezekben az iparágakban, tehát a malomiparban, a cipő- és bőriparban, a textiliparban a kommunisztikus termelésre való áttérésnek ezt a jelentékeny eredményét elérhettük, ebben az eredményben igen nagy része van azoknak a szakszervezeteknek, a melyek úgyszólván az első perctől kezdve, amikor a kommunisztikus termelésre való áttérést megkezdtük, jelentkeztek és a maguk munkaerejével, a maguk tapasztalataival hozzájárultak ahhoz, hogy ez az átszervezés megtörténhessék. A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. Meg kell állapítani azt, hogy a malomipar ügyeinek lebonyolítása túlnyomó mértékben a malommunkások szakszervezetének kezében van, olyan módon, hogy ennek a szakszervezetnek vezetősége intézi ennek az iparágnak az ügyeit, természetesen a megfelelő szakemberekkel kiegészítve. Meg kell állapítani, hogy a bőr- és cipőiparban a bőripari munkások szakszervezete, Hubay elvtárssal az élén, igen kiváló, jelentékeny munkát végzett a kommunisztikus termelésre való áttérés munkájában. Ugyanezt mondhatjuk a textiliparról, amelyben a textilmunkások szakszervezetének és e szakszervezet vezetőségének van igen jelentékeny része abban, hogy a technikai áttérésnek ezt a lebonyolítását ilyen rövid idő alatt aránylag ilyen messzemenő módon elérhettük. Szükségesnek tartottam ezt leszögezni nemcsak azért, hogy megállapítsuk, hogy a szakszervezeteknek ilyen irányban milyen feladataik és milyen lehetőségeik vannak, hanem azért is, mertabból a szempontból is hozzá kellett egyszer szólni ahhoz az áldatlan vitához, amely itt — amint meg kell állapitanom a magam részéről — konkrét gyökeres alap nélkül folyik a szakszervezetek elhelyezkedését illetőleg a termelésben. (Ugy van í Ugy van !) Tény az, megállapítom a konkrét tények alapján, hogy azok a szakszervezetek, amelyek be akartak kapcsolódni a termelésbe, azonnal bekapcsolódhattak a termelésbe és a legmesszebbmenő módon érvényesíthették a termelés ezen területein a maguk tapasztalatait és megkapták azokat a lehetőségeket, amelyek a termelés szervezésében és lebonyolításában őket joggal megilletik. (Ugy van f ügy van ! Taps.) Ha tehát itt mégis viták keletkezhettek afelett, amik a szakszervezet jelentőségének és a termelésben elfoglalt helyzetének jelszavai körül forognak, akkor meg kell állapitanom azt, hogy ebben a vitában tulaj donképen másról beszéltek, mint amiről szó van és hogy ez a szakszervezeti vita tulaj donképen más tendenciáknak a fedezésére szolgál. (Ugy van ! Ugy van! Felkiáltások: Személyeskedések/ Taps.) En a magam részéről megállapíthatom azt, meg tudom állapítani egész konkréten, hogy a szakszervezeteknek a lehető legmesszebbmenő módon meg volt adva a lehetőség, hogy a legközvetlenebbül belekapcsolódjanak a termelésbe. En a magam részéről is mindent megtettem, hogy ezt minél nagyobb mértékben támogassam,, mert ezt tartom a kommunista társadalomban a termelés racionális lebonyolítása egyetlen lehetséges utjának és módjának, a szakszervezetek ilyen módon való bekapcsolását a termelésbe. Azonban, elvtársaim, viszont le kell szegezni azt is, hogy egyes szakszervezetek egyes tagjai részéről — akiknek a személyei egyáltalán nem érinthetik magát a szakszervezeti kérdésnek, a szakszervezetek szerepének jelentőségére vonatkozó részét, akiknek az ügye egészen más kérdés ésegészen más vitához, nem a szakszervezetek je-Í)TET. 12