Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 18. 77 «és a szakszervezetek küldtek ki, tagjai a tanács­kongresszusnak. (Helyeslés.) Kérem ennek az indít­ványnak az elfogadását. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Kivan az inditvány ellen valaki fel­szólalni? (Nem!) Vay Pál : Igen ! Felvilágosításul kívánnék va­Jamit megjegyezni. Elnök : Ne méltóztassék agyonindokolni. Tes­sék ! Vay Pál : A népgazdasági tanács választmá­nyának tagjai közül azokat, akik az ipari terme­lési tanácsok elnökei, a rendelet értelmében a helyi szakszervezetek, a munkástanácsok kikül­döttei és a termelési biztosok választják meg. Azt hiszem tehát, hogy a vidéki ipari termelési taná­«csok elnökeinek, akiket a szakszervezetek, továbbá a munkástanácsok önmaguk választanak meg, fel­tétlenül itt a helyük. Elnök : Leszavaztatom Ágoston Péter elvtárs .azon indítványát, hogy a népgazdasági tanács választmányából azok, akiket a szakszervezetek •és a népgazdasági tanácsok küldtek ki, tagjai lehessenek a kongresszusnak, emeljék fel a kár­tyájukat. (Megtörténik. Felkiáltások: Többség!) Felteszem a kérdést, aki ellene van, nyújtsa fel a. kártyáját. (Felkiáltások : Nem volt ellenindit­-vány !) Azért meg kell kéidezni. Ki van ellene ? {Egy tanácstag felemeli a karját.) Bogár Ignác népbiztos: Az sem érvényes, igazoló-jeggyel kell szavazni. Elnök: A tanácsgyülés tehát az indítványt elfogadja. Meg kell állapitanom, hogy az elnöki megállapítás helyes volt, az előbbi szavazás nem & szakszervezetek ellen irányult. (Taps.) Ezzel a vita el van intézve. Vay elvtársunk szintén tett erre vonatkozólag «egy indítványt, de miután ez az inditvány orszá­gos gazdasági érdekképviseleteket érint, azt hi­szem, hogy a szovjet ilyen részletes kiküldetések magyarázatába nem mehet bele. Kérem azokat, akik Vay Pál (Nagyatád) indítványát elfogadják, nyújtsák fel a kártyájukat. Akik ellene szavaz­nak. (Megtörténik.) A tanácsgyülés tehát az indít­ványt elveti. Az igazolóbizottságnak két indítványa merült fel, amelyek közül az egyik az, hogy uj igazol­ványokat nyomassunk. (Helyeslés.) A második •dolog pedig az volna, hogy uj névsor készíttessék. Az elfogadott inditvány alapján szükségesnek tar­tanám, ha az igazolóbizottság újra visszavonulna •és most már a szakszervezet azon tagjait is be­iktatná a szovjettagok sorába, akik ezen indít­vány alapján jöttek be. (Helyeslés.) A tanács­igyülés az indítványokhoz hozzájárul. Kérem az igazolóbizottság tagjait, méltóztassanak vissza­vonulni és az ujabb névsort elénk beterjeszteni. Rátérek napirendünk további tárgyára. Meg­előzőleg azonban be kell jelentenem, hogy Zetkin Klára elvtársnőtől Stuttgartból a következő táv­irat érkezett : »Legszívélyesebb köszönetemet a meghívásért. Rendkívül sajnálom, hogy nem jelen­hetek meg a tanácskozáson. Sikert kívánok a kon­gresszusnak, mely nehéz körülmények között hiva­tott arra, hogy a tanácsköztársaság erősítésével és félj esztésévei előmozdítsa a szocziálizmus megvaló­sulását és követelje az egész világ proletárságával a proletárság szabad emberré való fejlesztését. Az összes szabadságra vágyó nők lelkesedéssel néznek ugy Oroszországra, mint Magyarországra. Éljenek a bátor, áldozatkész előharczos nők és férfiak Ma­gyarországon ! Éljen a világforradalom, a nemzet­közi szocziálizmus ! (Taps.) Tatabánya, felsőgallai munkásság e hó 15-én a Népházban megtartott összbizalmi üléséről lelke­sedő örömmel küldi nekünk üdvözletét és sikert kivan munkánkhoz. (Éljenzés és taps.) Most pedig rátérhetünk a napirend tárgya­lására. Berényi Pál (Kecskemét) következik. Berényi Pál : Mélyen t. országos gyűlés ! A szocializálásról óhajtok előterjesztést, illetve in­dítványt tenni. Varga elvtársunk megemlítette előadásában sok részben a vidéki direktóriumok hanyagságait és a szocializálásoknak nehezen való végrehajtását. Mélyen tisztelt elvtársaim ! Nálunk vidéken a szocializálás terén a direktórium, illetve az intézőbizottság a legmesszebbmenőleg megtette kötelességét, hogy ezzel eleget tegyen a magyar Tanácsköztársaságnak és a proletariátus kíván­ságának. Elnök : Egy percre bocsánatot kérek. Kérem az elvtársakat, akik a külügyi bizottsághoz tartoz­nak, legyenek szívesek a háznak abba a helyi­ségébe menni, ahol a külügyi bizottság ülésezik. Most pedig, Berényi elvtárs, tessék folytatni. (Egy hang : Elnök elvtárs, az ezután következő szónokokat is tessék félolvasni.) Igen, kérem. A következő szónokok : Vogel Ferenc, Farkas Ist­ván, Hevesi Gyula. Berényi Pál : Mélyen t. elvtársaim ! A direktó­rium szükségesnek látta a tanácsköztársaság ren­deleteit a legmesszebbmenő módon végrehajtani. Amikor a nagybankokat, illetve a bankokat szo­cializáltuk és pénzeiket lefoglaltuk, az a tudat vezette a direktóriumot, hogy megakadályozza a pénzek kiadását, hogy a burzsoák által a ban­kokba már behelyezett pénzeket maga a direktó­rium vegye kezébe, hogy az illető burzsoá-osztály ne juthasson hozzá. Ne juthasson hozzá pedig azért, mert ha efelől sürgősen nem intézkedünk, kiveszi a nagybankokból a pénzét. Anélkül is na­gyon sok pénz maradt künn náluk s a bankokból kivett pénzeket az ellenforradalmárok szervezé­sére használták volna fel. Amikor ezt megtettük, az a tudat vezetett bennünket, hogy : el kell venni tőlük a pénzt és ezzel megakadályozzuk az ellenforradalom szer­vezését. Azonban elvtársaim, mégis megtörtént az az eset a kecskeméti határban, hogy sikerült sok sze­gény, künnélő tanyai, tudatlan proletár, fold­mivestestvéreinket egy ideig félrevezetni, mert nem bankból, hanem zsebből dolgoztak az illetők és bizony a kapitalizmus a legnagyobb eréllyel

Next

/
Oldalképek
Tartalom