Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 17. 59 zetet érinteni, azonban tény az, bogy falun is .azoknak a földbirtokosoknak csemetéi, akiknek esetleg bizonyos befolyásuk van itt a fővárosban, ha ketten voltak a birtokon, akkor az egyik az -egyik kikergetett uraságos birtokába, a másik a saját magunk birtokába tétette be magát termelőbiztosnak s ma ki van nevezve, egyenesen egy harmadik uradalomnak rovására, vagy egy másik vagy a közvetlen községnek rovására, mert olyan panamákat csinál, hogy nekünk szinte arcpiritó dolog, ha rágondolunk, hogy még a mi kormányzatunkban, a mi korszakunkban is lehetséges ilyen utálatos, ilyen gyalázatos panamákat csinálni. (Mozgás. Égy hang : Miért nem akasztják Jel ?) Hogy miért nem akasztják fel? Akkor sok akasztófának kellene az országban állania (Derültség.) és sok akácfának és egyéb fának kellene elpusztulnia. Nagyon sok uradalomban tapasztalhatjuk, a hol jó protekciós emberek a termelőbiztosok, a kik a fővárossal valami összeköttetésbe tudnak jönni, a kiknek befolyásuk van itt a központoknál, hogy ezek a főváros éhező proletárjainak egy tojásfiát nem küldenek be, egy csirkét abból az uradalomból nem láthat a főváros proletárja. Ha azonban valamely község elhatározza, hogy saját jószántából maximális áron összehozza a tojást, a vajat és a -túrót és beküldi ide, nem tudom, micsoda bizottsághoz elosztás végett, hogy a főváros is kapjon belőle, ó pedig kapjon valami iparcikket érte, mondom, ha valamely község ezt csinálja, akkor egy fél deczi petróleumhoz jut egy hónapban ; annak az uradalomnak pedig, a mely nem küldött be semmit sem, annak egy hordó petróleumja van a sarokban. ^(Felkiáltások : Gyalázat !) S ezt tudja a falu, bemegy az uradalomba s 11 meg 20 koronáért egy liter petróleumot tud vásárolni a termelőbiztostól. (Felkiáltások : Hol történt ? Neveket ! Zaj.) A nevet nem jegyeztem meg. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) De tessék elmenni Borsod vármegyébe Vályi községébe. (Egy hang : Vagy Brücknerhez Vgocsába ! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ha az elvtársak ilyen krokodilok iránt érdeklődnek, tessék elgyalogolni -a falukba, ott majd megtudják. (Zaj.) A termelőbiztosoknak odakint a falvakban való elhelyezésénél arra kérném az itteni illetékes bizottságokat, — legközelebb már a földmunkások bizottsága is megalakul — hogy szigorúan tessék xá vigyázni, hogy ki fog oda bekerülni, ki fog odamenni. Ne tessék nézni a nagy intelligenciát, ne tessék nézni azt a sok gimnáziumot, ne tessék nézni azt, hogy esetleg kinek milyen földmivelésügyi szakiskolája van, hiszen öt községben, vagy -öt uradalomban, vagy öt földbirtokon is egy ilyen végzett, intelligens, nem tudom, milyen mezőgazdasági iskolákat végzett ember, öt uradalmat is el tud látni tanácsokkal. Azonban termelőbiztosnak, én ugy gondolnám a magam szerény, egyszerű esze által, hogy oda egy gatyás ember is megfelel. (Zajos helyeslés és taps.) Még abban is több tisztességet és megbizhatóságot találnék és látnék, mint egy ilyenben, a ki Pesten félt, hogy éhen fog meghalni, kiszaladt termelőbiztosnak a. vidékre (Zajos taps. Ugy van ! Zaj.) és az ottani uradalomban a vajat, a túrót meg a tojást összegyűjti és a saját familiájának, a saját rokonainak hazaküldi, alak itt jól élnek (Nagy taps. Zaj.) és itt a többiek, azok meg nézik vérző és irigykedő sziwel és szemmel, hogy kell nekik koplalniok és gondolják, bár nekik is volna egy rokonuk, aki termelőbiztos valahol a vidéken. (Élénk derültség. Zajos taps.) Ezzel egyetemben emiitette meg Varga elvtársam, hogy csempészet utján bejöttek az országba bizonyos áruk, nem tudom micsoda, talán selyem viganóra valók is. Bejöttek, nem tudom, milyen cipőfélék vagy micsodák, ami hát azért jött, legalább megint az én csendes gondolkozásom szerint, azért jött ide be a fővárosba, hogy ezért a főváros, mint ipari cikkért, csere alakjában a falutól akar valamit kapni. Azonban, nem tudom, én nem jártam utána, nem vagyok detektív, de akárhova is kerültem érdeklődni, érdeklődtem, de ebből a csempészáruból én sem falut, sem pedig valamely földbirtokot nem tudtam felfedezni, amelyik azt mondta volna, hogy én ilyen csempészárukból, Svájcból, vagy nem tudom honnan, került csempészáruból kaptam volna csizmát, vagy tudom is éu micsodát. Én ugy veszem észre, elvtársaim, hogy ez a csempészáru, amelyet becsempésztek, egészen sikeresen el is oszlott itt a fővárosban. N°m tudom, ki foglalkozik v°le, de engedelmével felhivom a szives figyelmét arra, hogy bennünket, egyszerű falusi embereket világosítson fel róla, magyarázza meg nekünk azt, milyen formában jutunk vagy jutottunk hozzá, mikor jutottunk ho?zá, melyik község érvényesült, vagy mikor érvényesült ebben a dologban. (Zaj. Közbeszólás : Hogy lehetne hozzájutni ? Zaj.) Emiitette Varga elvtársam, hogy a községek, a faluk cipőt, cukrot és egyéb ipari termékeket fognak kapni abban az arányban, amely arányban a fővárosnak vagy más városoknak a proletárjait el fogják látni. Rendben van. Én tudom határozottan, hogy minden egyes vidéki ember, minden egyes falusi direktóriumi tag erkölcsi, becsületbeli kötelességének tartja, hogy odahaza a községében, az ó járásában fog csinálni ilyen gyűjtő telepet és a tejet, vajat, túrót, baromfit és, nem tudom, mi minden jószágokat, mindent össze fog egy gyüjtótelepre hozni, de nem Kis Pistának, vagy, nem tudom, Jóllakott Marcinak, hogy ó szállitsa el, hanem központilag az ő megyéjének vagy községének a központjába és innen egy másik központba, amely központ tartozik neki ennyi és ennyi értékű ruhát, cipőt és petróleumot adni. Hogy nem tud a főváros adni, vagy nem tud az ipari proletariátus annyit adni, mint amennyit a falu kivan, mi falusi emberek ezt tudomásul vesszük, mi körüljárunk a faluban és magyarázzuk a falu népének, hogy ne légy tulkövetelódzó, ellenben légy nemesszivü, adakozó és akkor, amikor a proletariátus érdekei kivánják, a te mesteredben, pantallót viselő mesteredben ne láss veszedelmes ellenséget, erkölcsi 8*