Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

54 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 17. tejet. (Nagy zaj. Felkiáltások: Szállítási eszközöket!) Nem mondom azt, elvtársak, hogy nincsenek egyéb bajok, amelyek a tej felszállitását megakadályozzák. Nagyon jól tudjak, hogy részben szállitási nehézségek, részben pl. a kannahiány nagyon sok esetben okai annak, hogy ezek a tejtermékek nem kerülnek Budapestre. De nekem statisztikai adatok állnak rendelkezésemre. Nem akartam ezzel az elvtársakat terhelni, de mivel igen heves tiltakozásokat vált ki e kérdés, megállapítom, hogy egyes helyeken a tejtermelés a tehén-állomány elhanyagolása miatt 80°/o-kal csökkent, ugyanakkor, amikor a konvenció formájában kiosztott tej 132°/o-kal emelkedett. (Zaj.) Elvtársaim ! Közélelmezni, Budapestet ellátni igy nem lehetséges. Ennélfogva azt vettük tervbe, — és azt gondoljuk, hogy ehhez az országos tanács készséggel hozzájárul — hogy mindazokat a szerződéses megállapodásokat fenntartjuk, amelyeket a mezőgazdasági proletárság az uradalmakkal a Károlyi-rezsim idejében megkötött, azonban a fejkvóta' szerinti nyerstermékeken kivül nem vagyunk hajlandók senkinek birtokában sem többet hagyni, mint amennyi a maga és családja eltartására tisztességgel és bőven elég. (Taps. Zajos felkiáltások : Az intézőknek sem szabad a tíz litereket meghagyni!) Elvtársaim ! Én ismerem ezeket a bajokat. (Felkiáltások : Állítsanak fél tejcsarnokokat ! Demagógia az egész ! Nagy zaj.) Nekem nem kell ilyen értelemben beprotezsálni az intézőket. Nincs rá szükség. Teljesen tisztában vagyunk mindazokkal a visszaélésekkel, amelyek a vidéken történnek. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ma még igenis felesleges nyersterménybeli járandóságaik vannak a birtokukban megmaradt földbirtokosoknak. Sót tudjuk, hogy egyik-másik helyen még ma is inasok, lakájok egész serege áll a birtokos szolgálatára, akitől mi elméletben elvettük a földet. De a termelés biztosítása szempontjából most aratás előtt ezeknek a szakembereknek a birtoktól való elmozdítása csak a legindokoltabb esetben vihető keresztül, mert nem vagyunk hajlandók katasztrófának kitenni idei aratásunkat, cséplésünket és gabonatermésünket. Ha majd ezzel készen leszünk, az idei termelési év végével, ám akkor, elvtársak, kérni fogjuk önöket, hogy becsülettel segítsenek nekünk ott, ahol visszásságok, visszaélések tapasztalhatók, tiszta asztalt teríteni. (Zaj.) De meg kell említenem azt is például, hogy a spenót maximális ára 80 fillér volt még a napokban is és 12 koronás gyermeknapszám mellett egy-egy ember egy napon jóval tul szedett csak 16 kilogramm spenótot és igy a kiszedés költsége sokkal több, mint amennyi a spenót maximális ára. Ez nem azt jelenti, hogy a munkabér, amelyet megszabtunk, vagy juttattunk, túlságosan magas, hanem azt, hogy a munkafegyelem meglazulása a mezőgazdasági munkásság között is igen intenziven érezhető. (TJgy van ! ügy van I) Én nem egyéni akciónak vagy agitációnak tulajdonítom ezt, hanem ez a forradalom hullámverése, amint az elterjed és tovább megy ki az országba, ki a majorságokig, ki a falvakig, ott is egy bizonyos dezorganizációs munkát végez. Nekünk az a kötelességünk, hogy a fejlődésnek ezt az etapeját minél rövidebbre szabjuk, hogy a munkafegyelmet a mezőgazdasági üzemekben mind nagyobb mértékben helyreaÜitsuk. És nagyon rossz szolgálatot tesznek az ügynek azok, akik esetleg jóhiszeműen a nyersterménybeli magas bérigényeket állítják oda a mezőgazdasági proletárság elé, mert nem gondolják meg az illetők, hogy ezzel tulaj donképen magunk alatt vágjuk a fát, nem gondolják meg, hogy akkor, amikor a nyerstermény már ki van osztva, sokkal nehezebben vehető el a mezőgazdasági proletárságtól, amely még nem öntudatosan áll szolgálatában a tanácsköztársaságnak, mint hogyha azt maga az uradalom, maga a termelő szövetkezet szolgáltatja át az arra hivatott központnak, (ügy van ! TJgy van !) Elvtársaim ! Az idei terméskilátások meglehetősen kedvezőek, azonban be kell jelentenem már most, hogy el lehetünk készülve arra, hogy a mezőgazdasági proletárság között most épen folyamatban levő erejedési processzus, amely természetszerű következménye a forradalomnak, amely talán nem az egyének hibája, talán nem is a helyi ipari munkásság nemtörődömsége következtében jött létre, mondom, ez a forrongás, ez az erjedés esetleg a most bekövetkező aratási munkálatok idején komolyabb zavarokat fog előidézni. Különösen, mióta ellenforradalmi részről a kék és fehér pénzek közti különbséget belevitték a földmunkásság tudatába, azt észleljük, hogy ott egy bizonyos, igen kellemetlen, tőlünk eltávolodó irányzat kap lábra. A magasan megkötött aratási szerződések pedig azt eredményezték, hogy akkor, amikor 20 métermázsa gabonáért egy cseléd egész éven át dolgozik, most a termelőszövetkezetben, a családtagja, aki elmegy egy száz holdon aluli kisgazdához, 18 métermázsa gabonát keres alig pár hét alatt. (Élénk felkiáltások : Ez nem áll ! Nagyon rosszul vannak informálva ! Halljuk ! Halljuk! Zaj.) A magas aratási szerződések, a nagymennyiségű aratási terményeket kikötő szerződések igenis azt eredményezték, hogy az egyes nagygazdaságokban nincs és nem áll rendelkezésre az a munkaerő, amely ott a munkálatok elvégzéséhez szükséges, ugy hogy pl. répakapások egyik-másik gazdaságban nem jelentkeztek és kénytelen volt a gazdaság vezetője holdszámra kiszántatni azt a répát, amelyet megkapáltatni nem tudott, tisztán amiatt, mert részben a fehér pénzzel való fizetést nem akceptálták, részben mert elmennek — ellenforradalmi részről történt agitációk folytán — a 100 holdon aluli gazdaságokba napszámba. Mindezeken a bajokon segíteni kell éssegiteni is fogunk olymódon, hogy meglehetősen erős karhatalmat leszünk kénytelenek megszervezni azért — és ezt itt be kell jelenteni őszintén és nyíltan — hogy a cséplés tartama alatt az ipari proletárság