Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-10

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi jimins hó 23. 265 támogatni fognak bennünket. En arra gondolok, tisztelt elvtársaim, hogy azok a vidéki direktóriu­mok, ahol egynéhány agilis, megértő elvtársunk dol­gozott s egész községek hangulatát a forradalom szolgálatába tudta állítani, nagyon áldozatkész munkát végeztük. Erre vonatkozólag csak egy szá­raz példával fogok előhozakodni. Böhm elvtárs megemlékezett beszédében a békésmegyei földmi^es munkásságnak a harctéren tanúsított ragyogó példájáról, megemlékezett arról, hogy a 101-esek mily kitűnően váltak be a harc­téren. En most szintén egy békésmegyei példára utalok. Amikor Nagyszénás községe megtudta, hogy Budapest proletariátusa minő ínséges idők előtt áll, a saját szájától elvonva, négy vaggon bu^át szedett össze és küldött fel Budapest proletariá­tusa részére. (Élénk tetszés.) Amikor az e]menekü­lés aktuálissá vált, 2000-nél több vágómarhát hoz­tak fel magukkal, életveszedelraes fenyegetésektől kisérve. Hát, tisztelt elvtársaim, amit az egyik helyen meg tudnak cselekedni, azt meg tudják cselekedni más helyen is. Én — mondom — nem akarok konkrét inditványt tenni, de ugy gondolnám eze­ket a dolgokat legjobban orvosolni, hogy alakulna egy bizottság, amely itt, a Budapesten levő elv­társak soraiból oly alkalmas elvtársakat válogatna ki, akik maguk között széjjelosztva az egész orszá­got, minden kis faluba, minden utolsó kis tanyára is elmennének és a vidéki direktóriumok segítsé­gével s népgyűlések tartásával azt a forradalmi lángot, amely igen sok helyen nincsen meg a fal­vakban lakó elvtársainkban, szítanák és rábírnák őket arra az áldozatkészségre, amelyet nem tu­dunk pótolni sem a fegyveres erővel, sem az erő­szakkal, és amelv azt hozná magával, hogy a vi­déki proletariátus az ó élelmiszerfölöslegét Buda­pest ínséges proletariátusa részére felajánlja. Amikor erről szólok, szeretnék vidéki elvtár­saimhoz egy felszólítást intézni. Az egész tanács­kozás alatt bizonyos ideges hangulatot, bizonyos bizalmatlanságot lehetett tapasztalni. Nagyon sze­retném, ha vidéki elvtársaim olyan lelki megnyug­vással távoznának el innen az országos tanács berekesztése után, hogy ne maradna tövis a szivük­ben, azzal a meggyőződéssel, hogy mi mindnyájan, akik itt vagyunk és önök, vidéki elvtársaim, alak odakünn működnek, egy cél érdekében dolgozunk és ne lássanak majorizálást abban, amikor a közÖ3 munkák elvégzésére olyan embereket kell odaállí­tani, akik minden pillanatban készek arra, hogy teljesítsék azt a megbízást, amelylyel őket mind­nyájan felruházzuk. Ugyancsak itt szeretném vidéki elvtársain­kat arra kérni, tartsák szem előtt azt, amit egyik elvtársunk elmondott beszédében, hogy azon a helyen, ahol ő van, a tanítósággal egyetemben mélyreható és nagy átfogó közös munkát végeztek azirányban, hogy az ő községü­ket felvilágosítsák. A tanítóságnak a forradalmi eszmék részére való megnyerése érdekében hatal­A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. mas munka folyik. Szociális irányú tanfolyamokat rendezünk részükre és ezeken a tanfolyamokon igyekezünk őket meggyőzni arról, milyen nagy hatása van annak, ha a tanítóság a falu népével egybeforr. Példákat tudunk arra, hogy ott, ahol ez megtörtént, a legteljesebb megértésben, a leg­testvériesebb szeretetben közösen dolgoznak. Én arra kérem vidéki elvtársainkat, hogy ma, amikor a tanítóságnak átözönlése, menekülése idegenből olyan nagyarányú és amikor ezek a tanítók elmen­nek a falvakba, ahová a közoktatásügyi népbiztos­ság őket elhelyezi, fogadják őket szeretettel, igye­kezzenek részükre békés családi fészket biztosítani cs igyekezzenek velük abban a harmóniában dol­gozni, amely csak egyedül képesít arra, hogy azokat a nagy munkákat, amelyeket vidéki elv­társainknak el kell végezriök, közös szeretetben feloldva elvégezhessék. Végül azt a kérdést intézem a hadügyi nép­biztossághoz, mielőtt még az országos tanács fel­oszlanék, nyilatkozzék aziránt, hogy az elmon­dottak tekintetében milyen intézkedést kíván tenni és mi milyen módon járulhatunk hozzá segítségünkkel a dolgok elintézéséhez, (Éljenzés és taps.) Elnök : T. elvtársak ! Arra akarom a figyel­met felhívni, hogy az interpellációk kapcsán nem lehet a már egyszer hozott határozatot felborí­tani. Ha a hadügyi népbiztos elvtárs megfelelne annak a felhívásnak, amelyet Czabán elvtárs hozzá intézett, akkor megint elkezdhetnék a hadügyi vitát. Áttesszük a dolgot a hadügyi népbiztosság­hoz, amely foglalkozni fog a felvetett kérdéssel. Következik Sugár Sándor elvtárs. Sugár Sándor : T. elvtársak ! Amikor a prole­tariátust 18 és 45 év között mozgósítjuk, amikor azt akarjuk, hogy hatalmas osztályhadserege le­gyen Magyarország proletariátusának, amikor a munkásság minden áldozatot meg akar hozni, jog­gal kérdezhetjük azt, hogy miért nem kényszeritik a burzsoáziát is áldozatok meghozatalára. Én ezért, elvtársak, azt az interpellációt inté­zem a hadügyi népbiztossághoz, miért nem történt intézkedés arra nézve, hogy minden 18—45 életév közötti burzsoá kényszeríttessék fegyvernélküli népfelkelő szolgálatra, utak tisztítására, kaszár­nyák tisztítására és minden olyan munkára, amely a hadseregnek használ. (Élénk helyeslés.) Ha már a burzsoák nem teljesítenek fegyveres szolgálatot — mert hiszen őket nem lehet besorozni az osztályhadsereg tagjai közé, — akkor az a véleményem, hogy ha valamely burzsoácsaládnak férfitagja nem vonul be népfelkelő szolgálatra, akkor ezeket a burzsoácsaládokat megfelelő pénz­büntetésekkel kell sújtani, hogy ők is áldozzanak valamit. Ugyanilyen módon minden nem szocializált üzemnek és nem szocializált földbirtoknak a tulaj­donosára adót kellene kivetni azért, hogy ezek az adók a vörös hadsereg eltartására és ellátására szolgáljanak. (Helyeslés ) Elvtársak! Kzzo] kapcsolatos azután az is, KÖTET. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom