Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó ül. 217 hajtását, hogy van-e elegendő jó agitátor. Mert miképen a hadseregben megkívánják a kiküldött politikai biztost, aki ott a rendet, fegyelmet fenntartsa, épen olyan fontos és szükséges, hogy megfelelő komoly emberek legyenek, akik amikor ez a mozgósítás kimegy, akkor agitációval segitsék elő azt. Lehet, hogy Böhm elvtársnak nincs igaza, hogy nem a tapsok a fontosak, de én mégis azt hiszem, a nagy taps és a lelkes beszéd mégis fontos, mert a politikai biztosoknak is mindig faluhelyen, ha sorozni akartak, akkor agitátorokat kellett küldeni, akik meg tudják rágni, amit beszélnek és akkor sikerülni fog a mozgósítás. Én azt mondom, ha nálunk sikerülni fog a mozgósítás vidéken, akkor nagy hadserege lesz a magyar proletárdiktatúrának, olyan nagy, amilyen a világon nincs, mert a magyar földmunkásságot nem kell dicsérni, mert Landler elvtárs nagyon szépen megmondta, hogy állja a tüzet, állja a gyalogolást ; (Felkiáltások : Az éhezést!) az imperialista osztrák-magyar kapitalista érdekek a földmunkással tartották a lövészárkot, tartották a frontot négy és fél éven keresztül. Azért, elvtársaim, mi is nagyon fontosnak tartjuk a földmivelésügyi népbiztosság és a Földmunkásszövetség is, — azt hiszem, a Földmunkásszövetség részéről mások is szólalnak fel — hogy a földmunkásság is vegye ki a részét ebben a harcban, mert a proletárdiktatúra neki adott legtöbbet. Erről ennyit. Rátérek még egy dologra, itt azután igazán őszinte leszek, mert igaz, hogy aki megmondja az igazat, be szokták törni a fejét, de még eddig az enyémet sohasem törték be, csak akarták, itt a mozgalomban, itt benn vannak a kishitűek, és Kunf i elvtárs, akit én személyében tisztelek, sokszor mentem vele egy utón, folytonosan hangoztatja szélső jobboldaliságát, állandóan és szakadatlanul. Ez a hangoztatás borzasztó csapás a magyar proletárdiktatúrára. Én nem vonom kétségbe az ő becsületességét, jóhiszeműségét, nem akarom azt mondani, hogy ellenforradalmár, de ahogy ezt csinálja, egyenesen abszurdum. Egy hang : Álljon félre ! Nyisztor György népbiztos: A proletárdiktatúrát csak hitre, erős akaratra lehet épiteni. Ha nincs hitünk, ha nem hiszünk a proletárdiktatúrában, ha nem akarjuk minden izünkkel, lelkesedésünkkel és akaratunkkal, akkor ez a proletárdiktatúra már meghalt. Ez kell hogy a fundamentum legyen, ez a két tégla : az akarat és a hit. Aki mindig kétségbeesik, lemond a proletárdiktatúráról, az állandóan ezt a két téglát akarja lábunk alól kirúgni. Én azt mondom, hogy legyen ennek vége és ha kell, és igy meg kell itt mondanom és ki kell mondanom, hogy aki nem hive minden lelkesedéssel, aki nem hiszen a proletárdiktatúrában, az nem is akarhatja és ha nem akarja, — tessék nyilt kártyával játszani. (Felkiáltások : Álljon félre !) Tessék nyiltan megmondani, — Oroszországban látjuk ezt, — itt sem félünk tőle, de vigyázzunk rá — bujkálni ne engedjünk senkit, mert akkor aláfurja proletárdiktatúránkat. Meg kell A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. mondanunk, hogy a jövőben résen fogunk lenni. Sok kellemetlenségünk volt már eddig is abból, hogy egyesek folyton jönnek azzal, hogy: nem tudjuk, mi lesz holnap, nem tudjuk, hogy lesz, mint lesz. Bocsánatot kérek, igy fenntartani a proletárdiktatúrát nem lehet. (Ugy van !) Nem lehet az egész világ kapitalistáival szemben verekedni, ha itt vannak olyan emberek a mi sorainkban, akik igy beszélnek és folyton kivágják a rezet, hogy : »nem vagyunk barbárok«. Ez a »nem barbárság« mindig abban nyilvánul meg, hogy a proletárt lőj j ük agyon és minden ellenforradalmárt bocsássunk szabadon. (Ugy van I) En sem vagyok barbár, sőt meg kell mondanom, nem igaz az, hogy akik hittel és lelkesedéssel akarják a proletárdiktatúrát, hogy azok barbárok. Nem igaz, •— azok csak okosak, sőt azt mondom, hogy ha erővel kezeljük a proletárdiktatúrát, akkor nagyon kevés polgárnak fog az életébe kerülni. (Ugy van !) Mert az erős, határozott fellépés mindig meghozza az eredményt. Ha azonban mindig azt mondjuk, hogy nem vagyunk barbárok, akkor csak lavírozunk és csak akkor lépünk fel erélyesen, amikor már sok embernek, sok polgárnak életébe kerül . . . Egy hang : És proletárnak is ! Nyisztor György népbiztos: ... és proletárnak is. Ne tessék nekem azt mondani, hogy a proletárdiktatúra barbárság. A proletárdiktatúra azt akarja, hogy elsöpörje a kapitalista rendszert, amely osztályokra tagozta az embereket, amely a megélhetés kérdésében az embereket egymás ellen vitte. Ha ezt elsöpörte és ha felépítettük a proletártársadalmi rendet, csak azután lehet arról beszélni, hogy lassan megvalósítsuk azt, ami minden embernek a lelkében ott szunnyad, hogy : szeresd felebarátodat, mint önmagad. Mert ez igenis ott él minden emberben. Oda, arrafelé akarunk menni, de előbb tessék összetörni ezt a kapitalista társadalmi rendszert, hogy ne legyenek osztályok. Nemcsak a vagyont kell elvenni, hanem meg kell tanítani a burzsuát arra, hogy a sorainkba ide kell neki hátul állni és kiölni azt a felfogást a lelkéből, hogy valaha is visszajöhet a hatalomra. Ha az egész emberiség tudja, hogy itt csak annak van joga élni, aki dolgozik, aki elhelyezkedett, ha nem lesznek osztályok, nem kell a kenyérért egymás ellen verekedni, akkor valósulhat meg az, ami minden vallásmozgalomban ott állott és a tengelye volt, hogy : szeresd felebarátodat, mint önmagadat ! Mert hiszen, ezt nem a vallás találta fel, ezt a vallás csak felvette. Én is hiszem, hogy eljön az az idő, és az a hitem és meggyőződésem, hogy a proletárdiktatúra egy nagy lépés eme nagy cél felé. (Hosszantartó lelkes taps. Felkiáltások : Éljen Nyisztor !) Elnök : Böhm elvtárs határozati javaslatot készit elő és azért azzal a kérelemmel fordul a kongresszushoz, hogy a délelőtti határozattól elKÖTET. 28