Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

212 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 21. tünk és sokan célravezetőnek tartottunk ezelőtt, ma megbukott. A parasztkérdést csakis a faluban kitörendő osztályharc alapjaira kell ráhelyezni és ha ez megtörténik, akkor meg lesz oldva majd Budapest élelmezésének kérdése is. (Ugy van ! Ugy van !) T. elvtársaim ! Én már erről a kérdésről sokat beszélni nem akarok. Még egyszer konstatálom azt, hogy felháboritó és kétségbeejtő az, ami Pesten történik, felháboritó és kétségbeejtő az, ami itt ezen a tanácskongresszuson történik, felháboritó és kétségbeejtő az, ami azután ennek a hatása kifelé. Mert ami itt történik, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy még az ipari munkásokat is a zsidók ellen uszitani képesek legyenek, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a kapitalisták helyett, a gazdag parasztok helyett a diktatúrával szemben felsorakoztassák a zsidók elleni uszítást. Ennek, elvtársaim, véget kell vetni. És én meg vagyok győződve arról, hogy az elvtársak, akik itt vannak, régi jó szocialisták, régi, jó szervezett munkások, akik börtönről-börtönre jártak és éjt-napot eggyé tettek a munkásság érdekében, be kell hogy lássák : vétkeztek, súlyosan vétkeztek Budapest és a vidék munkássága ellen, súlyosan vétkeztek a mi megváltónk, a vörös hadsereg ellen. Lássák ezt be, elvtársaim és ébredjenek fel abból a káprázatból, amely káprázatot és homályt szemük és agyuk elé az ellenforradalmi agitáció vont és az a kétségbeesés, amely eltölt ma minden szegény embert, ha az éhezésre és koplalásra gondol. Ez a káprázat, amelyet igen erőteljesen ébresztenek nála még akkor is, ha nem koplal, mert azt állitom a leghatározottabban, bogy a vidék munkásnépe meglehetősen el van látva, ugy hogy nagyon koplalnia nem kell, Budapest munkásnépe pedig, •— ha koplal és szenved — még mindig jobban el van látva, mint Bécs vagy Berün. (Ugy van ! Ugy van !) Meg kell nekik mondani és meg kell nekik magyarázni, hogy neked is áldozatot kell hoznod, mint ahogy áldozatot hoztak azok az én drága vörös katona testvéreim, akiknek holttestét kiterítve látom a harcmezőn. Áldozatot kell nekik hozni ugy, mint ahogy áldozatot hoznak a szegedi munkások, akiket százával hurcolnak a börtönbe és akik szintén koplalnak, szintén szenvednek és kinlódnak, de közelről látják azt, hogy mi az a burzsoa-diktatura, áldozatot kell hozniok, mint a hogy áldozatot hoztak a debreceni munkások, akik fegyvert fogtak hatalmas hadsereggel szemben a diktatúráért. Szenvednie kell mindenkinek, de egyet nem engedhetünk : a munkásság hatalmát, a diktatúrát kicsavarni a kezünkből. (Élénk helyeslés.) Ezt lássák be, ezt érezzék át, érezzék, hogy életük egész becsületes munkája, amit eddig csináltak, semmivé válik, ha ezen az utón, ezen a lejtőn, amely örvénybe vezet, haladni fognak és nézetem szerint, ha elfogadtuk az alkotmányt, amelynek alapján lehet a további kormányzást csinálni, ez a kongresszus szüntesse be a tanácskozásait. (Élénk helyeslés és taps.) Minden egyes küldött haza, mindenki a harctérre, mert akinek itthon kell dolgozniuk, azoknak époly fontos a dolguk, ha becsületesen dolgoznak, mint azoké, akik kimennek a frontra. Kimenni a községekbe, kimenni a falvakba éjt-napot eggyé tevő munkát folytatni és elvetve azokat a kicsinyeskedéseket, elvetve azokat még a régi nyárspolgári világból reánk maradt szellemi örökségeket, egyesegyedül egy elv és egy eszme alapján cselekedni a diktatúra érdekében, a diktatúra jövőjéért, Magyarország védelmére ! Itt van az, ami a legfontosabb, a leglényegesebb. Budapest munkássága mindent megtett, amit tehetett. Dicsőség ezért a budapesti munkásságnak, örökkön-örökké az egész világ munkássága szemében ! Budapest munkássága állandóan a legnagyobb áldozatokat hozta, amilyen áldozatot csak hozhat egy munkásosztály. Ezeket az áldozatokat, a forradalmi lendületnek és áldozatkészségnek ezt a mértékét a vidék még nem érte el. Ne a kritikában versenyezzenek egymással, hanem az áldozatokban, ne az autók figyelgetésében versenyezgessenek, hanem abban, hogy ki tud több lelkes, derék és buzgó katonát szolgáltatni a vörös hadseregnek. Erről lehet csak szó, mert másba mi nem mehetünk bele, hacsak nem akarjuk magunkat megfojtani, mint abba, hogy minden úton-módon folytatni kell a háborút, (Helyeslés.) folytatni a háborút a csehekkel szemben, a románokkal szemben, mindenkivel szemben, aki ellenünk jön és nem szégyent hozni azokra a francia katonákra és nem becsapni azokat a francia katonákat, akik nap-nap után küldözgetik át a leveleket, hogy harcoljatok testvérek, mi is bolsevikiek vagyunk, nemsokára követünk benneteket, nem szégyent hozni magunkra és elárulni az egész világ munkásságát azzal, hogy azt a meddő, undok, tarthatatlan munkát tovább folytatva, engedjük elbukni a diktatúrát. Mert jól jegyezzék meg az elvtársak, az én nézetem is az és mindenkié, aki künn van a fronton : a diktatúra kivülről nem bukhat meg ; ha megbukhat, kizárólag belülről bukhat meg. (ügy van 1 Ugy van !) T. elvtársak ! Abbahagyni ezt a meddő szófecsérlést, hazamenni, felvilágosítani, oktatni, dolgozni, az ellenforradalmat lehetetlenné tenni, mert ez az egyetlen mód arra, hogy az osztályharcot előidézzük a faluban, a városban, a szegény paraszt és a gazdag paraszt között és éjtnapot egygyétevő agitációs munkával erőssé, hatalmassá, győzhetetlenné tenni a vörös hadsereget ! (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps.) (Az elnöki széket Ágoston Péter foglalja el.) Elnök : Következik Szántó Béla elvtárs, utána Bogár Ignác elvtárs. Szántó Béla népbiztos : T. elvtársak ! A részletekre, amelyek a hadsereg utánpótlását illetik, a holnapi, %10-kor megtartandó hadügyi bizottsági ülésen fogok kitérni. Itt csak általánosságban akarok egy-két dolgot elmondani.