Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

210 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 21. összes anyagi és erkölcsi erőt az embereknek, ez ellen egyszerűen tiltakoznom kell. Ugyancsak tiltakoznom kell, tisztelt elvtársaim, ama közbeszólás ellen, amely a szakszervezetek vezetőivel szemben akart valami hangulatot teremtem. Ez ellen tiltakozom, mert bogy a vörös hadsereg ma ilyen állapotban van, ez a szakszervezeteknek köszöntefcö. (ügy van ! Lelkes taps.) Ha azok néha morognak is, néha okoskodnak és néha olyan kijelentést tesznek, amely fáj az embernek, de ha baj van, akkor mind egy szálig ott állnak a veszélyeztetett ponton és segítik a proletárdiktatúra kiépítését, (ügy van !) Ellenben, ha vannak ott olyanok, akik nem odavalók, ha vannak ott olyanok, akik ebben az ocsmány, ebben az undorító defaitizmusban részesek, ha vannak olyanok, akik elósegitik a kijelentéseikkel azt a pogrom-agitációt, ezeknek épugy ott a helyük az akasztófán, mint Windischgraetz hercegnek, (ügy van ! Taps.) Tisztelt elvtársak ! Az a kritika, amely különösen a vidékről jött, igen súlyos következményekkel jár és az a kicsinyeskedő kritika, amely ezt a kongresszust jellemzi . . . Egy hang: Ki kicsinyeskedett? (Zaj.) Vágó Béla népbiztos : Nem mondom, hogy ön kicsinyeskedett ! (Állandó közbeszólások és zaj.) En ott künn fáradok, inig maguk itt szónokolnak ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Tessék meghallgatni ! Nagyon meglep az egész tanácskozás ideje alatt, hogy az elvtársak ott nem tudom melyik munkástanács képviseletében állandóan felszisszennek, valahányszor egy-egy keményebb bírálatot hallanak. Kérem, méltóztassanak türelemmel hallgatni tovább. Vágó Béla népbiztos : Tisztelt elvtársaim ! Az a kicsinyeskedő kritika, amely ezt a kongresszust jellemzi, a legsulyosabb következményekkel járt a vidéken és sok mértékben hozzájárult ahhoz az itt-ott fellobbanó ellenforradalomhoz, amely ma mindenütt bontogatja a szárnyait és amellyel ugyancsak el fogunk majd tudni bánni, (ügy van !) Aki, tisztelt elvtársaim, ezen a helyen kijelentést tesz, az jól gondolja meg magát, mert odakünn minden szavát latra teszik. Amikor az a vidéki gazda, az a pap, vagy az a gróf, antiszemita hecceket, pogromra való uszítást csinál és agitál ott kint a Hinterlaridban, akkor, tisztelt elvtársaim, ehhez az agitációhoz igen kitűnően hozzájárul az a határozottan antiszemita szellem, amely itt a kongresszuson egyes kiküldöttek szájából megnyilvánult, (ügy van !) Tisztelt elvtársaim ! Ha van egy régi szervezett munkásnak bátorsága, vagy esztelensége kimondani azt, hogy olyan alakok futkosnak künn az országban, akikről még a pajesz sincs kellőképen levágva, akkor, t. elvtársaim, nem szabad csodálkozni afelett, ha az egész országban azzal agitálnak, hogy zsidók kezében van a hatalom, zsidók akarják az egész országot tönkretenni és zsidó uralom pusztítja ezt a szegény keresztény Magyarországot. Amikor ilyen kijelentést tesznek, amikor ez a szellem uralkodik az elvtársak egy részében, akkor ne csodálkozzanak azon, ha ez a szellem,, ez az agitáció és ez a méreg az egész országban ilyenformán érezteti a hatását. Simon MÓZ8S: Vén Zoltán volt a direktóriumukban, azért beszélnek igy l (Zaj.) Vágó Béla népbiztos : Erről majd még, ha szükséges lesz, nagyon sokat fogunk beszélni. De nemi erről van szó. Az az agitáció és az a kritika, amely állandóan a népbiztosok autóit firtatja, amely állandóan a pajeszes kiküldöttekről beszél és állandóan ilyen teljesen alacsony szempontokból kiinduló kritikákat hangoztat ebben az országban, ez a kispolgári és nyárspolgári szempont a legkitűnőbb talaja és agitációs eszköze az ellenforradalmároknak. Most egy pár helyen jártam, t. elvtársaim, amely helyeken a legvadabb ellenforradalmi agitáció folyt a parasztok között. És akarják az elvtársak tudni, hogy mi volt az agitációnak az anyaga ? Az agitáció anyaga az volt, hogy mig a szegény ember koplal és nyomorog, addig itt Budapesten a népbiztosok állandóan autón járnak, amig a munkásság nem tud megélni, addig a népbiztosok fényesen élnek és dőzsölnek, és azok a vidékre kiküldött csirkefogó zsidó kölykök, pajeszos ficzkók, akik az országot bejárják, el akarják venni a szegény ember javát és boldogságát. Sok tekintetben meglehetősen azonosnak találtam ezt azzal a kritikával, amelyet elég merészek voltak az elvtársak itt szájukra venni. T. elvtársaim ! Nem kritizálni, nem a benzint hánytorgatni, nem a diktatúra kezdetének gyermekbetegségeiből kiindulni és azokat firtató kritikát hangoztatni, hanem tessék kimenni dolgozni, éjtnapot tölteni a parasztság között, hogy amit eddig elmulasztottak, azt igyekezzenek helyrepótolni és ahol eddig helytelen politikát csináltak, azt valahogy helyre tudják hozni. T. elvtársaim ! Ha a szegedi munkásság, a debreceni munkásság igy gondolkoznék, akkor igen furán néznénk ki. Vannak politikai megbízottak, olyanok is, akikről még nem egészen vették le a paj észt, akik 8—10 kilométert csúsztak hason, hogy átcsuszszanak a demarkációs vonalon és vigyék a híreket a front mögött lévő városokba. Es a szegedi munkások nagyon jól tudják, mi a politikai megbízottak sáskahada, azok nagyon. jól tudják, hogy a diktatúrában a népbiztosok autón járnak, de az a szegedi munkásság, amelynek feje felett ott áll az entente minden hadereje, amelynek városában ott áll az erős, fehér és fekete franciákból álló sereg, a szerb sereggel megerősítve,, hatalmas tüzérséggel, támogatva a fehér gárdáktól, teljes mértékben, az a munkásság nem törődött azzal, hogy sok-e a benzin, vagy kevés, sok-e az autó vagy kevés, hogy van-e pajesz vagy nincs, hanem fegyveres felkelést csinált és három hét óta viv hősies harcokat. (Felkiáltások : Éljen a szegedi munkásság ! Élénk éljenzés és taps. A kongresszus tagjai felállnak.) T. elvtársaim ! Nem az fáj nekik, hogy valaki