Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-8
Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hő 21. 209 a> határokat ugy állapították meg, olyan lehetetlen formában, hogy azoknak az ipartelepeknek fenntartása lehetetlenné válik. Csak rá kell mutatni arra, hogy a salgótarjáni bánya felett közvetlenül elhúzódó magas hegyet már a cseheknek ítélték oda, ugy hogy abban a percben, amikor a cseheknek tetszik, arról a hegyről akár egy ágyulövéssel iiönkretehetik a salgótarjáni telepnek a villamosközpontját, ugy hogy ott éveken keresztül bányák müveléséről szó sem lehet. A miskolc—füleki vasutvonalat középen szeli keresztül a határ, ugy hogy mindazok az ipartelepek, amelyek ennek a vasútvonalnak a mentén fekszenek, ránk nézve alig jelentenek valami értéket. Ugyanúgy vagyunk a pécsi bányákkal, amelyeknél valószínűleg ugy fogják megállapítani a határt, hogy majd a bányák magyar területre esnek, azonban a bányákhoz vezető vasúti vonalnak az elágazó pontja az idegen állam területére esik, ugy hogy hiába van nekünk ott egy bányánk, a kitermelt mennyiséget elhozni nem tudjuk, legfeljebb évek múlva, ha nagy költségek árán, óriási áldozatok árán iparvasutat vagy nagyvasutat íogunk építeni. Az ország határát nem lehet ugy megállapítani, hogy nem vesznek semmiféle szempontot figyelembe. Nem vették figyelembe azt, hogy a tőlünk elszakított területeknek egy nagy részén magyarok laknak, nem vették figyelembe azt, hogy azokra a területekre az ország népének feltétlenül szüksége van. Én tehát azt mondom, hogy ha az a cél, hogy a népet megfojtsák és ugy akarják tönkretenni ennek az országnak a proletárságát, akkor sokkal jobb, semhogy ilyen gyáván haljunk meg, ha azt mondjuk, hogy védekezünk, amíg lehet, tegye meg mindenki, amit Böhm és Landler •elvtársak mondtak : védekezzünk és szerezzük meg az ipari munkásságnak és a mezőgazdasági proletárságnak azt a becsületet, amelyet feltétlenül meg kell szerezni. (Tetszés és taps.) Elnök : Vágó Béla elvtárs következik. Vágó Béla népbiztos : Tisztelt elvtársaim ! Elnök : Kérem egy percre, Vágó elvtárs ! Bejelentem, hogy az alkotmányozóbizottság az olvasóteremben ülést tart. Nyisztor György népbiztos : Most ez nem fontos ! Majd azutáni (Felkiáltások : Halljuk Vágót !) Vágó Béla népbiztos : Tisztelt elvtársak ! Azok után, amik ezen a tanácskongresszuson történnek, nagyon nehéz minden izgalom nélkül beszélni.Mikor az ember kint van és iátj a a vörös katonák hősies küzdelmét és látott másféle hősies küzdelmet is, amelyről én itt bővebben akarok beszélni, azután bejönni Pestre és itt hallani azokat a hallatlan csüggesztő beszédeket, látni azt az álmos, utálatos kicsinyeskedést, amely itt ezen a tanácskongresszuson megnyilvánul, ilyen alkalommal, ilyen módon és ilyenformán igen nehéz minden izgalom nélkül beszélni. Mindazonáltal, tisztelt elvtársaim, meg fogom próbálni a helyzetet egészen objektíve, egészen A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I tárgyilagosan megvilágítani. Az abból levont következtetések ne sértsék meg az elvtársakat, mert ha alaposan megkritizáltak bennünket, legalább annyira rászolgáltak az elvtársak is. Tisztelt elvtársak! Itt beszélnek arról, hogy mennyire használják a népbiztosok az autókat. Állandó, folytonos téma az, hogy milyen borzasztón használják a népbiztosok az autókat. És azoktól hallja az ember a kritikát, akik majd megölik az embert azért, hogy autót adjanak nekik. (Ugy van!) A vidéki direktóriumok, a vidéki vezetőemberek szinte megölik az embert, mert ők minden körülmények között autón akarnak járni abban a kis faluban. Ez az egyik fő témája, egyik fő és lényeges jellemwM-4 ga az itt lefolyt vitának. A másik főjellemvonása az itt lefolyt vitáknak a politikai megbízottak kérdése, amely politikai megbízottak nagy részét ezek ellen a határtalanul könnyelmű, nevetséges, gyermekes vádakkal szemben meg kell védenem. Azoknak a becsületes, kitartó, agitációs munkáját ugy beállítani, ugy általánosítani nem lehet és akik igy beszélnek a politikai megbízottak dolgairól, akik ilyenmódon általánosítanak, azok nem tesznek egyebet, mint a saját kis ügyeiket akarják elleplezni. (Ellentmondások. Nagy zaj.) Jobb lesz, tisztelt elvtársak, ha ezt a kérdést nem feszegetik, mert én előveszem a dosszieremet, és mindazokat a dolgokat, amelyeket vidéken a vidéki munkástanácsoknál, a vidéki vezető embereknél tapasztaltam. Akik sülve-főve együtt élnek és dolgoznak a volt szolgabirákkal és papokkal, akik állandóan sülve-főve együtt vannak a földbirtokosokkal és gazdákkal, azoknak nincs semmi joguk a budapesti munkásságot kritizálni. Ha én előveszem azt az adathalmazt, ami a belügyi népbiztosságnál van, akkor igen furcsa dolgok fognak kisülni, amelyeknek egyik csúcspontja, egyik inkarnációja az, hogy itten ebben a teremben olyan elvtársaknak, akik hosszú éveken keresztül ültek a börtönben, akik hosszú évtizedeken át szenvedtek a proletariátusért, azoknak a szemébe mer kacagni egy szolgabiró, akit a félegyházi munkástanácsból küldöttek ide. (Gyalázat !) Engedelmet kérek, ezek nem ide valók, — ott ülnek a vidéki munkástanácsokban. (Ellentmondások. Nagy zaj. Felkiáltások : Nem mindenütt !) Majdnem mindenütt, ezt állítom és hajlandó vagyok bizonyítani. (Folytonos zaj. Felkiáltások : Nem áll ! Vonja vissza ! Nevezze meg ! Akiknek nem inge, ne vegye magára! Elnök csenget.) Nagyon helyes, akinek nem inge, ne vegye magára. Aki nagyon tiltakozik ellene, annak bizonyosan van oka arra, hogy nagyon lármásan tiltakozzék. Azok a vádak, amelyek itten elhangzanak, elsősorban a budapesti munkásságot, a budapesti proletárságot érdeklik, amelynek testéből-lelkéből származó agitátorok mentek ki a vidékre. A budapesti munkásság ellen irányított eme vádaskodás ellen, amely budapesti munkásság adta úgyszólván az egész hadsereget, az KÖTET. 27
