Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 21. 203 hogy két hónap múlva-e vagy három hónap mulva-e, két esztendő mulva-e, ez lehet lelki kívánságunk, ez lehet nekünk egy igen sürgős dolog, ez lehet igen sürgős kívánságunk, de hogy a stratégiát arra alapitsák és ebben a komoly testületben, mikor a külügyi helyzetet tárgyalják, állandóan arról tárgyaljanak, hogy a nemzetközi forradalom ugy is ki fog törni, közben azonban a fogyatékok növekednek, de pótlást nem kapunk, elvtársaim, igy komolyan nem lehet és nem szabad tárgyalni. En igenis helyeslem azt, hogy elméleti viták legyenek, de ne a gyakorlati kérdésekben. A gyakorlati kérdés pedig most itt áll előttünk, mit csináljunk ezzel a hadsereggel, mit tudunk vele csinálni a hadsereg, a vörös hadsereg és a Tanácsköztársaság érdekében? Itt nekem egyetlenegy szempontom van, elvtársaim. Ez az, ami az én konklúzióm. Az elvtársak fogják elmondani azt, hogy mit akar tenni a proletárság, milyen áldozatokat akar hozíii. Én tudom, hogy ez a legnépszerütlenebb kérdés, amelyeb valaha az életben felvetettem, de ma, aki a közéletben szerepel, aki ma az ügyeket vezeti, az számoljon le azzal, hogy mindig vagy állandóan, vagy egyáltalában népszerű dolgokat mondjon, az mondjon igazságokat, akár kellemesek az igazságok, akár kellemetlenek. Népszerűség ide, népszerűség oda, ne törődjünk a népszerűséggel, az a fontos, tudunk-e itt használni : igen vagy nem? És itt nekem ez az álláspontom, bármit határoznak, bármit fognak önök mondani, mindenképen csak egy legyen a gondolatunk : a tanácsok hatalmának Magyarországon meg kell maradnia, a tanácsok hatalmát biztosítani kell akárhogyan. Nem mondom, hogy az egyik módon vagy a másik módon, mert én kijelentem azt, ha a proletárság egy rétege ma azt mondaná, hogy én akarom ugyan a proletáruralmat, de nem akarok kimenni, nem akarok nélkülözni, nem akarok érte meghalni, kijelentem önöknek azt : a vörös hadsereg akármilyen kicsiny országban, de a tanácsok hatalmát meg fogja védeni. (Éljenzés és taps.) Hogy ezek a határok hol lesznek, az bennünket e pillanatban nem érdekel. Én azt mondom, hogy aki komolyan elhiszi, hogy ma akár Versaillesban, akár egy másik városban, akár Parisban azt a határt állapítják meg, amely egy esztendő múlva még érvényes lesz, az igazán nagyon téved. Miattam tehetik Salgótarjánt, ahova akarják, miattam állapithatnak meg határokat, ahogy akarnak, régen ott lesznek ezek a Clémenceau-k és egyéb nagyszerű államférfiak, ahol ma a Wekerlék és Szterényiek ülnek s ezek a határok már egészen másként, a proletárforradalom utján lesznek megállapítva. A másik kérdés, amit itt szóba akarok hozni, az, amt Szamuely elvtárs érintett közbeszólásában Sajnos, hogy nincs itt, ez baj, csak ugy szeretek beszélni, ha ő itt van. A másik kérdés az, amit Szamuely elvtárs érintett, mint egyik csodaszert, — mások más csodaszereket említenek. Amikor arról van szó, hogy hogyan és miképen tartsuk meg a Tanácsköztársaságot, erre mindig stereotip válaszokat kapunk jobbról, stereotip válaszokat kapunk balról. Az egyik azt mondja, hogy a diktatúrának az enyhe kezelése, a másik azt mondja, hogy a diktatúrának az erős kezelése szükséges. Én megvallom egészen őszintén, olyan műveletlen ember vagyok, hogy még ma sem tudom, mi az a diktatúra erős kezelése és mi az a diktatúra enyhe kezelése. (Tetszés.) Egy dolgot ellenben tudok. Ugy kezelném a diktatúrát, ha nekem diktatúra kezelésére módom volna, hogy a proletáruralom minden áron fenmaradhasson. (Ugy van ! Ugy van !) Ehhez alkalmaznám a terveket, mert nem a proletáruralom tartja a proletárdiktatúrát, hanem a proletárdiktatúra eszközünk arra, hogy a proletáruralom fennmaradhasson (Ugy van! Ugy van f) és aki egyformán akarja kezelni a diktatúrát Hajdúszoboszlón, a VII. kerületben és a IV. kerületben és egyformán akarja kezelni a Dunántúl és Kecskeméten, annak fogalma sincs arról, hogy a gyakorlati életben hogyan kell a diktatúrát kezelni. (Élénk helyeslés.) Az egyik ellenforradalmat nem lehet másként leverni, mint ágyútűzzel és fegyverrel, a másik ellenforradalmat leveri a forradalmár — remélem, hogy nem kételkednek benne, hogy Vágó elvtárs forradalmár — szóval és beszéddel. Asszonyok ellen nem küldött ágyút és fegyvereket, és még sem tartott 24 óráig, hanem néhány órán belül két városban is lecsillapította és le fogja csillapítani ezentúl is. Nem lehet itt általános szólamokkal dolgozni, hogy erős vagy gyenge kezelés. Az erős kezelés mögött, kijelentem, van megint egy uj bürokrácia, amely a diktatúra erős kezelésének bürokráciáját akarja megcsinálni ; az enyhe kezelés mögött vau megint egy uj bürokrácia, amely megint enyhén akar kezelni. Nem ez kell. Az kell, hogy a tanácsok hatalmát, a proletárok uralmát minden áron, minden eszközzel fenn kell tartani. Aszerint kell alkalmazni a proletárdiktatúrát, hogy azt a magunk számára biztosítani tudjuk. Ezt is el kellett mondanom. Katonákkal beszélgettem künn a fronton, — ajánlom az elvtársaknak, hogy menjenek ki a katonákhoz — ugyanezt megtette Landler elvtárs is, amint nekem ma mondta, a katonákhoz kérdést intéztünk, tőlük akartuk tudni, hogy mi a diktatúra enyhe és erős kezelése. A válaszok? Katonák, akik bizonyos esetekben tudnak a Tanácsköztársaság és a proletárság ellenségeivel szemben kegyetlenek lenni, bizonyos esetekben nem akarnak kegyetlenek lenni. Diktatúrát nem lehet sablonszerűén kezelni. A diktatúrát kezelni kell, a diktatúrát szilárdan fenn kell tartani. Meg kell maradni az álláspontunk mellett, hogy a proletárság uralma csak a proletárdiktatúra utján biztositható. Ezt az elvi álláspontot kell fenntartani. Ennek az elvi álláspontnak kell azután esetenként és helyenként érvényt szerezni. (Helyeslés.) Iványi Sándor : Ugy van, esetenként és helyenként ! 26*