Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

198 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó %í. köztársaság bürokráciájának nincs joga ezt mondani, annak éjjel-nappal dolgozni kell a proletárság érdekében. (Élénk helyeslés és taps.) Elvtársaim ! Az, hogy kevés történik, azért van, mert sokan vannak azok közül, akik az uj bürokráciában elhelyezkedtek, akik semmit sem csinálnak. Egy hang : Szab tálnak ! Böhm Vilmos népbiztos : Nem mondom, hogy szabotálnak, de nem végeik el a dolgukat, örülnek, hogy elhelyezkedtek s igy akarnak megszabadulni a vörös hadseregtől. Ein pedig azt mondom, hogy minden embernek, aki nélkülözhető, u vörös hadseregben kell lennie. Minden egyes a. n. hivatalban vagy népbiztosságnál, vagy nem tudom, hogy nevezzük most, meg kell csinálni a felülvizsgálatot, de nem azt a felülvizsgálatot, amelyet a régi rendszerben csináltak s amely hónapokig tartott, hanem azt a felülvizsgálatot, amelyre egyszer már példát mutattam hadügyminiszter koromban, hogy tessék egy rendeletet kiadni, hogy ötödikéig a hivatalnokok, tisztviselők 50%-a bevonul és kimegy, nem tartom tovább őket. Ez az egyetlen mód. Minden egyéb további felülvizsgálat azt eredményezi, hogy az emberek ott maradnak a helyükön. És ha ma megvan az az antiszemita agitáció, — bizonyára nem én vagyok annak vezére, érthető okokból, (Derültség.) bizonyára nem én kezdtem el, (Zaj.) de vannak, akik felülnek az antiszemita agitációnak. A materialisták azonban mindig az okokat keresik. Azt mondom, hogy gaz ellenforradalmi cselekedet akár vallási, akár nemzetiségi, akár faji villongást belevinni a proletárság közé (Igaz ! Ügy van !) ; ellenben a másik oldalon is tessék vigyázni és ne tessék csak a hivatalokban elhelyezkedni, tessék mindenkinek egyformán kötelességet teljesíteni és jogokat gyakorolni, de egyformán mindenkinek. (Igaz ! ügy van! Helyeslés.) Egy másik kérdés, amelyre rá kell térnem, az a május 2-iki nagy jelenet, amelyről már az előbb beszéltem, de amellyel kapcsolatban olyan dolgok történtek, amiket már ismételten vágtak a fejünkhöz. Május 2-án — emlékszünk még — a Népoperában, illetve Városi Színházban óriási tapsok között — azt hiszem, csekélységem volt az, aki indítványozta — mondottuk ki azt, hogy a népbiztosok és a munkácstanácstagok legalább a feléig kimegyünk a frontra. Ki is jöttek, meg is jelentek a lapokban a reklamirozó cikkek. Itt a teremben fogok egy csomót felsorolni, akiknek a neve megjelent a lapokban, s akik itt ülnek azóta és nem teljesitik a vörös hadseregben kötelességüket. (Zaj.) Mindi nkinek kötelessége, hogy teljesítse a munkástanács határozatát. Mindenki köteles ezt teljesíteni, nemcsak egyes emberek. Ha Landler az ő 120 kilójával tud hegyeket mászni, akkor tudnak a többiek is oda kijönni és kötelességüket teljesíteni. (Élénk helyeslés és taps.) Nem igaz, hogy Landler agitálni és újságot cipelni ment ki. Landler nem agitál és nem újságot cipel, hanem a katonákkal a lövészárkokban fekszik, puskák tüzében és ágyutüzben. Ezt tessék tudomásul venni. Ne jöjjenek ki csak politikai megbízottaknak, ne jöjjenek ki csak agitátoroknak, hogy újságot terjesszenek, hanem tessék odamenni a katonák közé, mert a katona addig nem fog hinni a proletáregyenlőségben, amíg azt fogja látni, hogy vannak, akik részére még mindig kivételes bánásmód létezhetik, az ő szerepe pedig nem lehet más, mint lefeküdni a lövészárokba, (ügy van !) Tessék ezt az egyenlőséget a gyakorlatba is átvinni és ne nagyhangú lelkesedéssel kimondani itten a munkástanácsi tagoknak, népbiztosoknak a-t, hogy kimennek a frontra és nem mennek. Azonkívül, elvtársaim, itt még egy dologra kell rámutatnom. Senki nem lehet ebben a teremben, aki több tisztelettel viseltetnék a Tanácsok Országos Gyűlése iránt, mint én. Kijelentem azt, hogy ugyanaz az érzés él bennem, mint gyermekkoromban, amikor pártgyülésről hallottam, amikor még csak a karzaton lehettem, amikor örömmel tűztem fel a piros szegfűt, amikor a pártgyülés nekem ünnepnap volt. Ugyanez az ünnepi érzés él bennem, amikor a Tanácsok Országos Gyűlését látom. Ellenben sohasem fogom elhinni azt, hogy megtörténhessék az, hogy kimenjen egy ezred, amelynek összes politikai megbízottjai itt vannak, az ezred pedig kinn a csatatéren csődöt mond. En azt mondom, — az egyenlőség hive vagyok, de mégis el kell mondanom ezt, — ha ez a tanácsülés kibírja Landlernek, Vágónak és nekem a távollétemet, akkor ki fogja birni azoknak az ezred-politikai megbízottaknak a távollétét is. (Ugy van!) Tessék azoknak is kimenni a frontra és ott teljesíteni a kötelességüket. Az elvtársak mindig gondolkozzanak, ne a kényelmet keressék, hanem azt, hogy mi használ ebben a pillanatban jobban a diktatúrának, mi használ jobban ebben a pillanatban a Tanácsköztársaságnak ; ezt mérlegeljék s aszerint cselekedjenek. Aznapon, amikor egy zászlóalj, egy ezred először ment a harctérre, mint a tegnapi nap folyamán, akkor ne a Tanácsok Országos Gyűlésén üljön a politikai megbízott, pláne parasztezrednél, földmivesezrednél, ahol mégis csak szükség van a politikai befolyásra is, szükség van az uj fegyelemnek, a politikai megbízott utján fenntartandó fegyelemnek a biztosítására, olyankor ne üljenek itthon a politikai megbízott elvtársak, hanem legyenek ott a csapattestüknél. (Helyeslés.) És még egy dologra akarok rátérni : az élelmiszerválságra. Tudom, az országos kongresszus épen most foglalkozik az élelmiszerek ügyévei. Itt teljesen arra az álláspontra kell helyezkednem, amelyet az előbb fejtettem ki, hogy t. i. május 2-án megmondtam, hogy nemcsak, hogy nem lesz fegyver, de nem lesz élelmiszer sem. Itt pedig, hallom., felszólal az egyik elvtársunk és azt mondja, hogy sok helyen a vörös hadseregben pazarolnak az élelmiszerekkel. (Igaz ! Ügy van !) Elmondja ezt