Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-8
Tanácsok Országos Gyűlése Í919. évi június hó 21. m a beszerzési csoportokat felállítsák. Adjon a közellátási központ egy ipari munkást, egy kereskedőt, aki tényleg ért a közélelmezésihez, aki vásárolhasson és adjanak hozzá egy földmivesszegényt. (Ugy van ! ügy van !) Ez minden város és minden járás székhelyén üssön tanyát, gyűjtse össze az élelmiszert és szállítsa fel Budapestre. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a szerv nem lesz a lánckereskedelemnek kedvező talaja. Tisztelt elvtársak ! Már ezelőtt két hónappal verekedtem a közellátási népbiztosságnál, hogy adjanak ilyen kirendeltséget, mert különben kiszállítani nem engedünk, a kirendeltség menjen vásárolni és az szállítsa ki az árut. (Nagy zaj.) Simon Mózes : Megbízzák a szolgabirójukat. Farkas István : Miinek igazolták a szolgabírót ? Horvát János : Ki igazolta ? Iványi Sándor : Epen ezért mi meg is kaptuk a kirendeltséget és innen van az, hogy tényleg tudtunk szállítani. Megtörtént azonban az is, hogy jött egy kiküldött, összeszedett egy csomó élelmiszert és az kézen-közön Budapest és Félegyháza között elveszett. Ilyen esetek történtek és azért kérem, hogy tessék ezt a szervet sürgősen megcsinálni és akcióba léptetni. Tisztelt elvtársak ! En nem csodálkozom azon, hogy kint a vidéken bizonyos bizalmatlansággal nézik a mai diktatúrát, a mai kormányzási formát. Simon Mózes : A szolgabirákat legfeljebb. ( Közbeszólások : Mi is vidékiele vagyunk !) Iványi Sándor: Nem csodálkozom azon, mert évszázadokon keresztül becsapták őket ; be kell bizonyítani, hogy mi nem fogjuk becsapni őket és a legjobban bizonyíthatjuk be, ha a kisgazdáknak és földmivesszegé nyéknek mi hivatalosan a munkástanács, a központi kormányzótanács felhatalmazása alapján munka-, illetve termelési elismervényt adunk. A helyzet ugyanis az, hogy a kisgazda eldugja a oorté kaját, mert pénz nem kell neki. (Zaj.) A pénzért — miután nem szakszervezeti tag — a boltokban, szövetkezetekben semmit sem vásárolhat. Az tehát a helyzet, hogy neki oda kellene adnia a gabonáját, — amit talán szívesen is tenne — de miután nem kap ipari termékeket, eldugja. T5n a magam részéről és a direktóriumban helyet foglaló elvtársak nevében azt mondom, no gy javaslatomat vigyék keresztül az egész vonalon. Minden beszolgáltatott vagy beszolgáltatandó gabonamennyiség ellenében adunk értékelismervényt, amelynek ellenében az illetőnek, akár szakszervezeti tag, akár nem, joga van iparcikkeket vásárolni. Meg vagyok arról győződve, hogy ez esetben a beszolgáltatás fokozottabb mértékben fog történni, mint eddig. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Arról máskor fogok beszélni, elvtársaim, hogy az iparcikkeket hogyan kell fokozottabb mértékben előállítani. Azonban amikor most kezdünk rendbejönni a vidéken a batyuzások megszüntetésével, igen kínosan lepett meg engem. Böhm elvtárs tegnap kiadott hadseregparancsa, amely szeA TANÁCSOK ORSZÁGOS GYÍfLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. rint a vörös katonák ismét vásárolhatnak és szállíthatnak 25 kilóig. En a világért sem akarom a vörös katona elvtársaktól ezt a kedvezményt elvonni, de nagyon jól tudom, hogy micsoda óriási szélhámosság fog ehhez megint hozzátapadni. (Igaz ! Ugy van I) Én ugy precizíroznám ezt az engedélyt, hogy csak azok a vörös katona elvtársak vásárolhatnak és csak a front közvetlen háta mögött, akik onnan szabadságra jönnek haza, más vörös katona azonban koplaljon és tűrjön épen ugy, mint koplalunk és tűrünk mi, ipari munkások. (Helyeslés.) Végül még csak azt kívánom megjegyezni, hogy okos és tapintatos politikával, de ha kell, a legerélyesebb eszközökkel is meg lehet szervezni az élelmiszerfelhozatalt ugy, amint én azt az előbb ajánlottam és most ismét javaslom. En azt kérem, adjanak a vidéki direktóriumoknak tágabb mozgási kört, tartsák tiszteletben működési szabadságukat és ne engedjék folyton denunciálni őket mindenféle slifedliktől, hanem honorálják azt a nehéz munkát, amit végeznek. A fővárosra vonatkozólag pedig ajánlom, hogy itt egy nagy takarítást csináljunk. (Élénk helyeslés és taps.) Horvát Károly : £>e akkor odahaza is el kell kergetni a szolgabírót ! (Zaj.) Elnök : T. elvtársaim ! Bejelentem, hogy a hadügyi népbiztosságnak jelentése a közélelmezési és a gazdasági vita befejezése után kerül sorra. Most Böhm elvtárs a hadügyi helyzetről fog jelentést tenni. (Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások : Nincs itt!) Itt van. Már jön. Átadom a szót Böhm elvtársnak. (Felkiáltások: Éljen a vörös hadsereg ! A gyűlés tagjai felállnak és lelkesen tapsolnak.) Böhm Vilmos népbiztos: Tisztelt elvtársak! Napok óta folyik a Tanácsok Országos Gyűlésén a vita az ország gazdasági helyzetéről, a termelésről, a külpoliükáról. Mindannyian érezzük és mindannyiantudjuk azt, hogy a felszólalókegy nagy része tudta is és tudja azt is, hogy szoros összefüggésben áll ez a hadi helyzettel. Hangsúlyozottan mondottam azt, hogy a felszólalók egy nagy része tudta ezt. mert sajnos, a tárgyalások alkalmával meg kellett állapítani, hogy voltak olyan felszólalók, akik, ugy látszik, nem érezték azt, hogy ez az ország parlamentje ma és hogy az itt elhangzott minden szó ártalmas is lehet a vörös hadseregnek a helyzetére. Ezzel nem azt akarom mondani, amint később még rá fogok térni, hogy mi ne a legteljesebb nyíltsággal tárgyaljuk a dolgokat. Mindenkor a legteljesebb nyíltságot kérem én is és kéri bizonyára a kongresszus minden tagja, de a nyíltság mellett egyetlenegy feltételnek kell lennie : az őszinteségnek, és nem szabad a nyíltsággal helyi érdekeket az általános érdekek fölé helyezni. (ügy van ! ügy van !) A mai tárgyalást szükségessé tették azok az események, melyek a fronton lejátszódnak és al hadsereg főparancsnoksága ugy érzi, hogy kötelessége a proletárság legfőbb képviselete előtt megjelenni, nyíltan, őszintén, minden kertelés nélkül a helyzetet az Országos Tanács elé terjeszteni, ÖTÉT. 2|
