Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

190 Tanácsok Országos Gy Ugy van !) Különösen Erdélyi népbiztos elvtárs­tól vártuk volna azt, hogy e tekintetben terve­zetet nyújtson nekünk, mert hisz ő a legnagyobb szakértő ebben a tekintetben és ő tudná legjobban megmondani, miként lehet a közellátást félig­meddig biztositani. Nem tette. Nem is akarok tovább erre reflektálni, mert — amint látom — benne sem volt meg a jóakarat, hogy minket informáljon, hanem áttérek egyes részletekre, amiket Erdélyi elvtársunk mondott. Legelsősorban a központokról akarok beszélni. A kommunista államban természetesen közpon­tosítani kell mindent, ez az én véleményem is. Azonban nem ezzel a központtal, nem ezzel a tár­sasággal, amely a háború alatt tönkretette az or­szágot. (Ugy van !) A központban ma is olyan vezető emberek vannak, akik Windisch-Graetz szekerét tolták, akik Windisch-Graetz-zel együtt csinálták a panamákat. (Ugy van!) Nekem hiába mondja Erdélyi elvtárs, hogy szakemberek kelle­nek. Bocsánatot kérek, azok, akik ezt a munkát végbevitték Windisch-Graetzzel együtt, nem szak­emberek, azok gazemberek. (Ugy van ! Ugy van !) És hiába meséli nekem Erdélyi elvtárs, hogy szak­embereket nem tud találni. Tessék a szakszerve­zetekhez fordulni, mert akik ma állanak a köz­pontok élén, azok vagy családi összeköttetésük révén kerültek oda, vagy már gyermekkorukban igazgatói bölcsőkben születtek. (Ugy van!) Egy hang : És ha magát tennék a közélelmezés­hez, akkor jobban mennének a dolgok ? Nemes Oszkár: De nemcsak ott van a hiba. Tessék bemenni a közellátási hivatalba, ott egyik-másik elvtárs kivételével még min­dig a régi rezsim emberei vannak, akik egy­mást méltóságos és nagyságos urazzák (Ugy van ! Ugy van !), akik a népbiztost urnák mond­ják (ügy van ! Ugy van !) és még mindig ott vannak. Kijelentem, hogy ezek az urak nem dol­goznak, ezek szabotálnak. (Ugy van !) Ez a bajok oka, nem pedig mindig az a nyomorult, az a min­denki által agyonütött vidék. Elismerem, hogy a vidéken vannak hibák, de ennek oka a közellátási népbiztosság. Tessék meg­kérdezni, itt van Kovács elvtárs Halasról. Kiskun­halas fázik, ha a közellátási népbiztosságtól kijön valaki, mert akkor nem jön egy vagy két ember, hanem tizenhárom ember. A múltkor három ember helyett tizenkét elvtárs jött a közellátástól és négy asszony, velem együtt három futárszakaszt töl­töttek meg. Hogy azok mit végeztek, azt legjobban Kovács elvtárs fogja tudni megmondani, aki ugyan­azon a véleményen van, mint én, aki meg fogja mondhatni, hogyan jöttek fel batyukkal. Azért jöt­tek ki, hogy dolgozzanak, de nem végeztek soha semmit. A vidéken természetesen nagyobbára nincse­nek olyan magas kaliberű és tudású emberek, mint Budapesten, de azért van itt Budapest, azért van a közellátási népbiztosságunk, hogy tessék a vidéket tanáccsal ellátni, tessék a vidéknek meg­mondani, mit és hogyan kell tenni. Mert fogal­ítése 1919. évi június hó %1. muk sincs egyáltalában az embereknek a dolgok­ról, nem tudják a rendeleteket, amelyek egymást vágják, végrehajtani. Továbbá a vidéki direktóriumoknak nincs meg a kellő hatalmuk a kisgazdákkal, a százhol­das gazdákkal szemben. A proletárdiktatúrát nem­csak kifelé, hanem befelé is tessék a legszigorúb­ban alkalmazni. Ha Windisch-Graetz herceg tudott rekvirálni, akkor tudunk mi a proletárdiktatúra alatt a kisburzsoától, aki úgyszólván már nagy­burzsoá, szintén rekvirálni. Természetesen ugyanazon az állásponton va­gyok, mint Erdélyi elvtárs, hogy csak az ehessek, aki dolgozik. Ezt épen a budapesti állapotokkal hozom összefüggésbe. Aki két órakor vagy fél­háromkor munkája után a vendéglőbe akar menni étkezni, annak még egy káposztafőzelék sem jut, de aki egész nap nem csinál semmit, hanem fél­tizenkettőkor már ácsoroghat a vendéglő előtt, az kapja a húst. X-szer szóltam már én magam, szóltam Fazekas és Erdélyi elvtársaknak emiatt, de mindezideig intézkedés nem történt. Alakitunk fity-fenére mindenféle központot, azután megint központot és megint központot, egymás nyakára állítjuk őket minden ok nélkül. Ahogy Somogyijelvtárs az előbb elmondotta, ugyan­azon az állásponton vagyok én is. Lenn ülnek a kiküldöttek Halason, Kaposváron, és hogy sokat nem dolgoznak, bizonyítja az, hogy Budapestre alig kerül a cseréből, vagy legalább a csempészés­ből valami. De ezen nem csodálkozom. Elsősorban nem ismerik azt a demarkációs vonalat, nem ismerik azt a községet, nem tudják, hogy mikor, merre és meddig lehet átvonulni. Nekünk kényel­mes az, hogy éjjel lehet áthozni, mert csak éjjel lehet átjönni nyugodtan és behozni ma 10, holnap 20 marhát, de nekik nem. Mondok mást. Lenn van Jánoshalmán a Haditermény egy kiküldöttje, lenn van már ötödik hete. Vett összesen 7 métermázsa gabonát és naponta 130 korona fizetést kap. (Mozgás.) Ab­szurdum, ami itt a központokban történik. Kátérek még a burgonyaközpontra. Dacára annak, hogy burgonyaközpont van, tudjuk, hogy itt a proletárok milyen burgonyát kapnak : rothad­tat. Es ki az oka ennek \ A burgonyaközpont. Mert itt hagyja rothadni, mivel fogalma sincs arról, hogy miképp ossza el, hogy kinek adja s egyáltalában nem tudja, hogy mit csináljon vele, ugy hogy a végén az a proletár rohadtan kapja meg. A központokat meg kell hagyni, a közpon­tosításnak meg kell lenni ; de ezeket a központokat irgalmatlanul el kell söpörni, mert halvány fogal­muk sincs arról, hogy mit kell csinálni. Tessék erélyesen belenyúlni és azt a csürhét kidobni. (Helyeslés.) Rendeleteket adnak ki a közellátási népbiz­tosságtól, de arra nem számítottak, hogy most már vannak a megszállás alól felszabadult terüle­tek. Hogy cseréljenek ezek, amikor teljesen ki vannak fosztva ? Nem akarok épen, mint János­halma járás küldöttje, ezen járás hasfájásáról be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom