Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-7
182 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 20. nálni. Es épen azért mondottam elöljáróban, hogy nagyon őszintén fogom feltárni a helyzetet, nem azért, hogy szemrehányást tegyek, hanem hogy okuljanak belőle azok, akik ezt eddig még nem tanulták meg. Elvtársaim ! A jövőben nekünk arra kell a legnagyobb gondot forditanunk, hogy a kommunista termelést a legnagyobb fokra emeljük. Arra kell törekednünk, hogy a nemzetközi kereskedelemben ami kommunista központosított külkereskedelmünk a helyét megállja. Hogy ezt szakszerűen csináljuk, hogy mindent elkövessünk, hogy minél nagyobb legyen a behozatal, azt kell csinálnunk, hogy az elosztást igazságosan végezzük el. Ezt a célt szolgálja az az abszolúte nem rokonszenves uj jegyrendszer, amelynek életbeléptetése Budapesten július 1-én fog bekövetkezni. Meg kell, hogy csináljuk azt — és ez a legfőbb, mert itt van a kapitalizmusnak a legnagyobb ereje, — hogy a magánkereskedelmet teljesen megszüntessük és kiküszöböljük, elvtársak. En azt állitom, hogy a kapitalizmusnak lényeges ereje nem a termelésnél volt, hanem a kereskedésnél. (Helyeslés.) Ott, ahol értékesítette azt, ami termett, ahol a profitrátát zsebredugta, ahol az értéktöbbletet teremtette. Ez volt az igazi ereje a kapitalizmusnak és ezért, hogyha intézményesen akarjuk biztosítani azt, hogy a kapitalizmussal szemben a kommunizmus a helyét megállja, nekünk, elvtársaim, minden erőnket össze kell szednünk arra, hogy a régi magánkereskedelem helyében egy tökéletesített, egy sokkal tökéletesebb kommunista kereskedelmet, kommunista áruelosztást biztosítsunk. Még, elvtársaim, az árkérdésre akarok csak egypár szót vesztegetni. Pór Ernő: Osztályárat! Erdélyi Mór népbiztos : Kérem, elvtársak, ami az osztályárat illeti, én ezt itt ebben a tekintetben szó nélkül alá nem irom, nem irom alá azért, mert az osztályárhoz szükséges bizonyos osztályok létezése is. (Igazi TJgy van!) Az osztályárhoz szükséges az osztály jövedelem is, ha pedig mi arra törekszünk, — és én a kommunizmusnak egy magasztosabb formáját az egész emberiség felszabaditásában látom és nem egy uj osztály létesítésében, . . . Szamuely Tibor népbiztos : A burzsoáziát nem szabadítjuk fel ! Súlyos tévedés ! (Nagy zaj. Felkiáltások: Ne társalogjanak bele a beszédbe! Halljuk! Halljuk!) Erdélyi Mór népbiztos : Kérem, elvtársak, én nagyon jól tudom azt, hogy a burzsoáziát nem szabadítjuk fel, mert hiszen az nem volt rabságban eddig sem; mi voltunk rabságban. Szamuely Tibor népbiztos : Majd lesz ezután. Erdélyi Mór népbiztos : Mi önmagunkat szabadítjuk fel, de én a magam részéről sohasem írtam alá azt, hogy a burzsoáziát le kell gyilkolni. Szamuely Tibor: Csak el kell nyomni! (Zaj. Felkiáltások: Halljuk Erdélyit! Elnök csenget.) Erdélyi Mór népbiztos: Én, elvtársaim a kommunizmust abban látom, felmagasztosulva, hogy azt, akit még ma burzsoának nevezünk, munkába kényszeritjük, (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) és a magunk eszméjének elfogadására birjuk és kényszeritjük is, hisz & hatalmunkban van, hogy kényszeritsük. (Igaz! Ugy van!) Szamuely Tibor népbiztos : A kérlelhetetlen elnyomatás eszközével és nem az álhumanizmussal. (Zaj. Elnök csenget. Egy hang: Ez a rész nem tartozik a közélelmezéshez.) Erdélyi Mór népbiztos: Ez tényleg nem tartozik a közélelmezéshez és én csak azért említettem ezt meg, mert közbeszólott Pór elvtársam, hogy az osztályár kérdését meg kell valósítani. Szamuely elvtárs nagyon jól tudhatja, hogy én voltam az, aki az osztályjegyrendszert nemcsak proponáltam, hanem bekövetkezését biztosítottam és én voltam az, aki az osztályárpolitikát ugyanezen jegyrendszer segélyével keresztülvihetőnek megcsináltam. Azonban nem vagyok hajlandó ebben a kérdésben egyszerűen csak kimondani ezt a szót, hogy osztályárpolitika. Mert mit jelent ez elvtársaim, mi is először a burzsoázia ma? Szamuely Tibor népbiztos : Ráczkevénél megláthatja. Nézze meg! (Zaj. Elnök csenget.) Erdélyi Mór népbiztos: Hiszen, ha mi burzsoázia alatt csakis a régi kapitalistákat, a régi kereskedőket értjük, ez nem teszi ki 15 százalékát sem a lakosságnak. Egy hang: Csak a 12 százalékát. Erdélyi Mór népbiztos : Ezzel mi nem tudunk valami nagy osztály árpolitikát csinálni. Ha pedig olyan osztályárpolitikát akarunk csinálni, hogy a munkások kategóriája és a tisztviselők kategóriája között határvonalat húzzunk, ez olyan politika, amelyet kétszer is meg kell gondolni. (TJgy van! TJgy van! Taps.) Nagyon helyes, hogy az osztályárpolitikát meg kell csinálni és épen én voltam az, aki Kun elvtársnak ezt proponáltam. Csakhogy igy általánosságban kidobni azt. hogy osztályárpolitika, nem szabad, mert ez egy igen súlyos, nagyon átgondolandó és igen erősen átszitálandó valami. (Felkiáltások: Hisz egyedül maga csinálta! Mi meggondoltuk, amikor a proletárdiktatúrát csináltuk.) Elvtársaim! Az árkérdésben azonban van még egy ennél sokkal fontosabb valami és ez a fontosabb valami a pénzrendszer megszüntetése, (Taps.) és a munkautalványok, a munkaórautalványok behozatala. (Élénk felkiáltások, élénk taps.) Ez azonban nem olyan egyszerű dolog és a jövendő kormányzótanácsnak épen az kell hogy a feladata legyen, hogy az ár a munkabérkövetelések és az áruk ármegállapításának azt a diszharmóniáját, amely ma fennáll és a jövőben még fokozottabb mértékben fog fennállani, a munkabér-utalványok kérdésének valamilyen rendszerével megszüntesse.
