Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-1

14 Tanácsok Országos Gyűlése Í919. évi június hó í£. Soha nem volt még együtt testület, amely ngy kifejezte volna a magyar népet, mint ez a testület (Igazi Ugy vaní); semmiféle testület ebben az országban nem mondhatta még el azt, hogy a munkások millióit, a dolgozók millióit — és ez a fontos, ez a lényeges — annyira képviseli, mint önök. Megteremtették önök tüne­ményes gyorsasággal a hadsereget, megterem­tették azt a rendszert és azt a rendet, amely képes lesz alkotni. Amint az előbb azt mon­dottam, hogy a vörös hadsereg fegyelmezetten, győzelmesen állja meg a helyét, ngy el kell mondanom azt is, hogy befelé is ugyanolyan fegyelemmel és lelkesedéssel kell dolgozni, mint­ahogy a vörös hadsereg dolgozik. (Tetszés és tags.) Két oldala van ennek a forradalomnak: az egyik oldalon, sajnos, fegyveres erővel kell megvédelmeznünk a vívmányokat; a másik ol­dalon meg kell védelmeznünk a munkafegye­lemmel, a munkabecsületességgel és a munka­ellenőrzéssel. (Helyeslés.) Ha az egyik oldalon csődöt mondunk, ez épen olyan, mintha a fron­ton vesztettük volna el a harcot. A harc tehát kétirányú. Meg kell önöknek tanitani a mun­kásokat mindenütt az egész országban arra, amit mi unosuntalan hangoztattunk, hogy ha tudtak dolgozni a kapitalizmusnak mint rab­szolgák, akkor tanuljanak meg dolgozni önma­guknak, a tanácsköztársaságnak is. (Élénlc helyes­lés és taps.) A harcot tehát csak ugy tudjuk tisztes­séggel és diadalmasan megharcolni, csak ugy tudunk példát mutatni, ha a fronton fegyelem, hősiesség, áldozatkészség van s áldozatkészség van a termelésben, a gyárban, a munkafegye­lemben is. Mert gazdaságilag is meg kell nyer­nünk ezt a küzdelmet, becsületes, tiszta embe­rekkel, olyan emberekkel, akik áldozatkészek (Helyeslés és taps.), nem a salakkal, mely hozzá­tapad a proletárdiktatúrához, hanem igenis min­denhol megfelelő, áldozatkész emberekkel. Ha igy cselekszünk, akkor forradalmunk győzelmes, diadalmas lesz. (Élénk tetszés és taps.) Elnök : Kun Béla elvtárs. (A kongresszus tagjai felállva tomboló lelkesedéssel üdvözlik az emelvényre fellépő Kun Béla elvtársat. Percekig tartó lelkes taps és harsány éljenzés.) Kun Béla: Tudva tudni, hittel hinni, biza­lommal bizni abban, hogy eljön, hogy itt van a nemzetközi szociális forradalom, (Lelkes éljenzés.) tudva tudni, hittel hinni a proletariátus történelmi hivatásában, abban a hivatásban, hogy fel kell hogy szabadítsa önönmagát és meg kell, hogy te­remtse azt, ami nincs meg, kell hogy teremtse az emberiséget : (Ugy van ! Lelkes éljenzés.) ez vezesse munkájában a magyarországi tanácsköz­társaság első kongresszusát ! Jön a nemzetközi proletárforradalom ! De addig is, míg jönnek uj osztagai, uj csapatai segítségünkre, meg fogjuk védeni, meg fogjuk mentem minden áron, minden erőnkkel °zt a tűz­helyét a nemzetközi proletárforradalomnak ! (Éljenzés. Taps.) Győzünk ! De még nincs itt az ideje a győ­zelmi mámornak. Elvtársak ! Amiként a mi tanítómesterünk, Marx mondotta, csak a burzsoá forradalmak kezdődnek mámorral, hogy azután katzenjammerban, hogy azután csömörben vég­ződjenek. A mi forradalmunk keserves, kínos vajúdások közben született. (Ugy van!) Keser­ves, Mnos vajúdás az, ami ma folyik. Szüli a proletariátus az uj társadalmi rendet, szüli a szocializmust, a kommunizmu« első fokát. De eljő a győzelmi mámor napja és minél tovább megyünk, annál nagyobb lesz a proletariátus extázisa a szen­vedések után és győzni fogunk ! (Ugy van !) Jönnek segítségünkre a proletariátus uj oszta­gai, jönnek segítségünkre azok, akik ép ugy meg kell, hogy csinálják a történelmi hivatásuk folytán a maguk forradalmát, mint ahogy meg kellett csi­nálnunk nekünk. (Ugy van !) Szemben velünk a nemzetközi ellenforradalom, az imperialista ellen­forradalom, amely meg akar fojtani bennünket, hogy újból úrrá tegye ebben az országban a kapi­talista kizsákmányolást. Nem lesz ur ezen a földön soha a kapitalizmus, de visszük tovább a mi Vörös Hadseregünk szuronyain a forradal­mat, a felszabadító proletárforradalmat ! (Ugy van !) Soha meg nem inogni, egy pillanatra sem meg­inogni : ez a másik, ami vezető kell, hogy legyen ennek a tanácsköztársasági kongresszusnak a ta­nácskozásaiban. Az ingadozás, a habozás halálos ellensége a diktatúrának és, ami a diktatúrának ellensége, az ellensége a szocializmusnak, a kom­munizmusnak is. Mert a szocializmushoz, a kom­munizmushoz csak a diktatúrán, csak a proleta­riátus forradalmi diktatúráján keresztül vezet az ut. (Lelkes taps és éljenzés.) Megküzdünk az ellenforradalmakkal. Le fog­juk tiporni a nemzetközi ellenforradalmat ép ugy„ mint a belsőt. (Élénk éljenzés és taps.) Le fogjuk tiporni, mert segít bennünket ebben más országok proletárjainak történelmi hivatása is. Nem mi találtuk ki a proletárforradalmat, nem fog izolá­lódni Magyarországra, más országok proletárjait ép ugy üldözi a kapitalizmus szeges drótostora a forradalomba, mint ahogy minket üldözött. (Ugy van !) Az éhség, az uj barbárság terhe alatt kénytelenek fellázadni, kizsákmányolóik a kapita­lista rablóbandák ellen,fellázadnak és velünk együtt fogják tovább vinni a nemzetközi proletárforra­dalom tüzét. (Ugy van ! Ugy van !) Nem ingadozni és nem habozni, ez nehéz, mert keserves napok jönnek még ; nem ingadozni és nem habozni, hanem egyenesen előre menve, küzdve, harcolva, mert nagyon nehéz lesz még a küzdelem, mert nagyon nehéz lesz még az osz­tályharc, amelyet most fegyveres kézzel folyta­tunk. A mi ingadozásunk azt jelentené, hogy rossz példát mutatunk a világ proletárjainak. A mi szí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom