Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-7

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi Junius hó 20. 141 Ezt igy papíron ki lehet számítani, de nem jól •számított a statisztikus, aki a statisztikát összeállította, amikor Magyarország átlagtermését hat métermázsában vette fel. {Felkiáltások: Nincs ennyi!) Több az annál. Én tudom azt, elvtársaim, jól ismerem a vidéki viszonyokat, tudok olyan kisgazdát, aki holdankint három métermázsát dugott el a múlt évben és mégis felülhaladja a hét métermázsát, amit bevallott, nem is katasztrális holdon. (Zaj.) Elvtársaim ! Ezek olyan dolgok, amik megtörténtek nem Somogyban, hanem másutt is, hogy eldugtak, amit lehetett. Mindenki annyit dugott el, amennyit tudott, mert félt, hogy elveszik tőle a legszükségesebbet is. Ezért javasolom, hogy ne kelljen eldugni, hanem használhasson el mindenki annyit, amennyit tud. Hogy itt is visszaélések ne történhessenek, ajánlanám azt, hogy mondjuk ki törvényhozásilag, vagy rendeletileg legyen ez parancskép kiadva, hogy az áruelosztás, áruvásárlás és közvetítés csak a helyi munkástanácsok tudtával és beleegyezésével történhessék. Ezek gyűjtsék össze kint a vidéken a felesleges árukat, ezek irják össze, amire szükség van és terjesszék be vagy más munkástanácsokhoz, ahol ezek beszerezhetők, vagy egy országos központhoz, ahol központilag intéznék e dolgot. (Felkiáltások: Meg kell szüntetni a hetivásárokat!) Minden ilyen piacot, minden magánvásárlást meg lehet ezzel szüntetni és igy a felosztás révén minden áru oda kerül, ahol arra szükség van. Nem szándékozom itten szónoki virágokkal felcifrázott beszédet mondani. Ezek voltak érveim, amiket nagyjában körvonaloztam. Azt hiszem, az elvtársak belátják azt, hogy ezt részleteiben is keresztül lehet nálunk vinni. Kár nem lesz belőle a köznek, csak haszna. {Ugy van! Ugy van !) Nem félek attól, hogy bennünket bármilyen ellenség is legyőzne. Csak egy ellenség van, amely legyőzhet : ez a csüggedés. Ha bennünk megvan az önbizalom és az akarat, nem ismerek olyan ellenséget, akárki legyen az, jöjjön ránk az entente 1914, 1915 és 1916-ban fennálló összes fegyveres ereje, akkor sem hiszem, hogy legyőznek bennünket- (Ugy van!) Legyőzhetnek látszólag, legyilkolhatnak részben, de nincs meg az a joguk, ami nekünk megvan: mi a kapitalizmust végleg megszüntethetjük, de a kapitalizmus a munkásságot sohasem tudja kiirtani. A kapitalizmus munkás nélkül soha sem élhet, de a munkásság megélhet tőke nélkül. En egyetlen ellenséget látok : legyőzhet a kishitűség, amely tudom : nem fog bekövetkezni. (Ugy van! Taps.) Elnök: Csákányovszki Károly. Csákányovszki Károly: T. elvtársak! Varga •elvtársunk gazdasági referátumát három részre osztotta: romboló munkára, fenntartó munkára és az épitő munkára. A romboló munkát könynyebben lehetett elvégezni az iparban és kereskedelemben, könnyebben annál is inkább, mert a kereskedelem és ipar jobban volt centralizálva, az ipari és kereskedelmi munkának szellemi fejlettségüknél fogva is jobban adták magukat oda a kommunista társadalom átvételéhez, mint ahogy ez megvan a földbirtoknál. A nagybirtoknál az első napokban tapintatlan eljárás történt, az első napokban nem lehetett tisztán látni, mi fog történni és ez az oka annak, hogy — akkor a vetések ideje volt épen — nagy földtömegek maradtak vetés nélkül, nem lehetett tisztán látni, hogy kinek milyen birtokai és hogyan, miképen fognak megmaradni. A nagybirtokosok nem vetettek be semmi földterületet, vagy legfeljebb csak annyit, amennyi a saját részükre szükséges volt és igy nagymennyiségű külterület maradt bevetetlenül. Később bizonyos részletezés, bizonyos határmegállapitás történt a száz holdon aluli birtokok megnevezésével. A száz holdat soknak tartjuk. Soknak tartjuk azért, mert a százholdas birtokos ma is kizsákmányol, munkásokat kell tartania, a százholdas birtokos ma is azok közé tartozik, akiket tulajdon kép sújtani akart a kommunista társadalom, akiknek exisztenciális érdeke nem egyeztethető össze a kiskereskedelemmel és kisiparral. A kiskereskedelem és kisipar nem az az exisztencia, mint pl. egy százholdas, birtok és igazságtalan, — vagy legalább részemről igazságtalannak tartom — hogy a százholdas birtok, mint ilyen, megmarad. Később a nagybirtokóknál, a százholdasoknál is termelőbiztosok lettek kinevezve, akik régi gazdákból, bizonyos dzsentricsemetékből kerültek ki és akik bizonyos szabotálásokat végeztek és ezáltal is veszélyeztetettnek látszik a termelés biztosítása. Ezt is osztályalapon lehet megoldani. A legradikálisabb és legliberálisabb, hogyha azokat a birtokosokat, akik szabotálnak, akik nem szakszerűséggel vezetik a birtokot, minden további nélkül vagy más munkahelyre teszik, vagy elviszik és nem birtoknál alkalmazzák, más munkaalkalmakhoz teszik és érvényesitik velük szemben a munkakényszert. Es ha nem akarnak dolgozni, megfelelő eljárást kell velük szemben alkalmazni. Lehetetlen állapotnak tartom, hogy a régi tulajdonosok a helyükön továbbra is megmaradjanak. Ez igazoltnak látszott az első napokban, amikor a földmivelésügyi népbiztosság álláspontja az volt, hogy a termelést minden körülmények között biztosítjuk. A későbbi rendezések során ettől minden körülmények között el kell állni. A százholdas birtokokra tehát a földértékadót minden körülmények között ki kell vetni. Ugyancsak az adókivetést meg kell tenni a kiskereskedelemre és a kisiparra nézve is, mert a kiskereskedelem és a kisipar szintén magántulajdonban maradnak és szintén jövedelmekkel birnak, amelyekre nézve tehát szintén