Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

118 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi Junius hő 19. Lehetetlennek tartom és lélektanilag föltétlenül megsinylené hadseregünk, ha sikerült volna ezt a parancsot végrehajtani, ha, szerencsére, a cseheknek a megállapodás ellenére indított offenzívája e parancsnak végrehajtását az egész vonalon meg nem akadályozta volna. De elvtársaim, ennél az oknál sokkal mélyebb okok kényszerítenek engem erre az állásfoglalásra. Legelsősorban is az az ok, hogy, ha mi ezeket a határokat elfogadnék, akkor ezzel haálra ítélnők a magyarországi Tanácsköztársaságot. (Ugy van! Ugy van!) Halálraitélnők, mert — ahogy Kun elvtárs is igen helyesen jegyezte meg — ezek között a határok között megélni nem tud ez az ország. (Ugy van ! Ugy van !) Semmiféle állami formák, vagy társadalmi formák között megélni itt akkor nem lehet, sem feudális, sem kapitalista, sem pedig szocialista életformák között. Mert semmiből, elvtársaim, megélni nem lehet, mert nyomorúságból kormányozni, nyomorúságból termelni, nyomorúságból társadalmat alkotni, nyomorúságból proletártömegek igényeit kielégíteni lehetetlen, (Ugy van ! Ugy van!) és ha bármely kormányzat is vállalkoznék erre, azt, sajnos, a tömegek keserűsége, a tömegek éhsége, a tömegek állandó lázadozása söpörné el a helyéről. (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) Tisztelt elvtársak ! Meg kell nézni ezeket a határokat, hogy vájjon ezek a határok országhatárok-e? Nem. Ezeket a határokat sem nemzeti, sem földrajzi szempontok nem diktálták, mert hiszen tiszta magyar területeket vesznek el. (Ugy van! Ugy van!) Nem diktálták földrajzi szempontok, mert hiszen egységes, egymáshoz tartozó vidékeket szakítanak ketté. Nem törődtek vizekkel és hegyekkel, nem törődtek völgyekkel s nem diktálták gazdasági szempontok e határmegállapitásokat, mert valósággal bolondgombák vannak e megállapításokban, annyira széttépnek gazdaságilag életTe-halálra egymásra utalt területeket. Egyetlen szempont diktálta ezeket a határokat : a katonai, a stratégiai szempont. Ezeket a határokat katonák csinálták. (Ügy van ! Ugy van !) s meg vagyok róla szentül győződve, hogy nem is gondolták komoly és végleges határoknak, (ügy van ! Ugy van !) Én az egészet ugy fogom fel, hogy itt a stratégia győzött az entente tanácskozásain s olyan határokat akar számunkra kijelölni, amelyek biztosítják örökre az ő katonai fölényüket. Biztosítják számukra azt, hogy minden fontos vasúti csomópont, ahol hadsereget lehet összpontosítani, és felvonultatni, az Ő kezükben maradjon. Biztosítani kívánták azt, hogy bármely pillanatban egy kőrtámadással a legelőnyösebb, legkedvezőbb stratégiai pozíciókból a magyarországi tanácsköztársaságot halálra fojthassák. Elvtársaim ! Ez az indító oka annak, amiért ezeket a határokat igy szabták meg. Vagyis a helyzet az, hogy ma csapataink diadalmas előre nyomulásban vannak. Az entente látta azt, hogy ha igy hagyja a dolgokat csak még 10 napig is, akkor a cseh-szlovák államnak nincs többé hadserege. Látta azt, hogy döntő vereség küszöbén áll a cseh imperializmus minden téren, a front minden szakaszában. Ezt a döntő vereséget és az utána következő román vereséget akarta megakadályozni ezzel a diplomáciai, ezzel a taktikai sakkhúzással. Ugy tett, mintha békét ajánlott volna, ugy tett, mintha országhatárokat ajánlott volna nekünk (ügy van !), pedig valójában csak a háborúnak négy héttel való elhalasztását ajánlotta nekünk, valójában csak sztratégiai, mondhatnám igy : uj és számunkra az eddiginél kedvezőtlenebb demarkácionális vonalakat jelölt ki. (Ugy van!) Miért van szüksége az ententenak időhaladékra ? Miért jelenti vagy jelentené az ellenségeskedések beszüntetése az entenak a kedvezőbb helyzetbejutást ? Azért, mert az ententenak időre van szüksége. Csehország hadserege meg van verve, Csehország kormányválságban van. A csehek most akarnak mozgósítani, nekik néhány hétre okvetlenül szükségük van ahhoz, hogy a mozgósítást végrehajtva, uj hadsereget hozhassanak ellenünk. Másodszor, ha az entente komolyan akarna hadakozni velünk szemben, a francia vagy másfajta csapatszállitáshoz szintén időre van szüksége a mai nagy hajótérhiány mellett, a mai folytonos sztrájkzaklatások közepette. Továbbá tudják azt, hogy a legkritikusabb időket éli a magyarországi tanácsköztársaság élelmezési tekintetben és nyersanyag dolgában. Tehát ők a blokád továbbfolytatásával — mert ez a látszólagos békeajánlat nem jelentené egyúttal a blokád megzüntetését is s— a mi éhínségünket, a mi nyersanyaginségünket még jobban akarják fokozni és egy számunkra még kedvezőtlenebb időpontban, akarnák, megkezdeni ellenünk az általános támadást. Ez az oka, a döntő oksorozata szerintem annak a miért épen most és a miért épen igy tette meg az entente ezt az úgynevezett békeajánlatát. En nem tudok egyebet mondani, csak azt, hogy a mi számunkra kedvező lévén a helyzet, az entente időt akart nyerni, hogy a maga számára formálja kedvezőbbé a szituációt. (Ugy van !) Nyilvánvaló és természetes tehát az, hogv nekünk épen ellenkezőleg nem halogatnunk kell a dolgot, hanem fordítva, siettetni a döntést, nem védekezni, nem visszavonulni, hanem előrenyomulni (Élénk helyeslés.), hanem támadni (Hoszszantartó élénk helyeslés és taps.), kihasználni az entente előőrseinek szorult helyzetét, döntő csapásokat mémi a csehekre és románokra (Élénk helyeslés és taps.), aztán meglátnók, volna-e az ententenak elég ereje, bátorsága és morális ereje — ez a fő — ahhoz, hogy főcsapatait ellenünk tudja hozni és mozgósítani. Itt a legtöbben önmagukban bizonyára azt az ellenvetést teszik, hogy nem szabad kockára tennünk a magyarországi tanácsköztársaság életét, létét, fennállását és nem szabad azt a rizikót magunkra venni, hogy a franciák nagy haderőkkel