Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-829

A Nagy Nemzeti Tanács 1. ülése 19Í8 november 16-án, szombaton. 461 küldjük a világ minden tája felé a testvérnemzeteknek. (Élénk helyeslés") Most pedig a szólás joga illeti Kunfi minister urat. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Kunfi Zsigmond népjóléti és munkásügyi minister: T. nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljalc!) Azon a napon, amikor a magyar népköztársaság álomból valósággá serdül, a bála, a kegyelet és megindulás szavával kell köszöntenünk mindazokat, akik életükkel, szenvedésükkel, munkájukkal ezt a napot mindannyiunk számára megérlelték. (Ugy van! JJgy van!) Gondolok azokra a férfiakra, Martinovics Ignáczra, akik a hóhér bárdja alá hajtották fejüket; gondolok azokra, akik 1849-ben proklamálták a köztársaságot és érette bitófa alá mentek és halált szenvedtek; gondolok arra a sok millióra, aki ebben a négy és félesztendőben rettentő halált halt és borzalmas szenvedéseket szenvedett és akiknek halálából és szenvedéseikből szállt a mi akaratunkba az az ellenállhatatlan erő, amelylyel ledöntöttük ezt a rothadt világot és ledöntöttük azoknak hatalmát, akik ennek a világnak megteremtői és haszonélvezői voltak. (Ugy van! Ugy van!) És ha a halottakra és a szenvedőkre gondolunk, akkor nekem ezeken kivül elsősorban gondolnom kell arra a sok ezer munkásra, arra a sok ezer szoeziáldemokrata bizalmiférfi ura, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) aki megvetve, üldözve, tolonczkocsin, börtönben, rendőrlovak patái alatt, akkor, amikor senki sem tartotta igaznak ezt az eszmét, odaállottak és filléreket vontak el nyomorult hatosaikból és munkabéreikből és akik a politikai ideálizmusnak gyönyörű példáját adva a világnak, nyomultak előre, hirdették ezeket az eszméket. Ennek a napnak megteremtése elsősorban az ő eszméjük és az ő érdemük. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Ilyen nagy dolgokat egyes emberek nem tudnak csinálni; ez csak a nagy közösségnek, a nép igazi akaratának és erejének lehet a gyümölcse. (Ugy van! Taps.) Mi, akik itt vagyunk, mindazt, amit csinálni akarunk, a népnek, a népjiel, a nép parancsszava alatt fogjuk csinálni és mi bízunk abban, hogy ennek a népnek politikai erőben, öntudatosságban, forradalmi készségben legerősebb rétege, a szocziáldemokráczia lesz hamarosan az egész magyar népnek képviselete. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) A magyar népköztársaság, amely a mai napon megszületett, (Élénk éljenzés.) egy nagy, világraszóló, hatalmas politikai tény. Szabad emberekké lettünk ezzel politikai értelemben, mert szabad és öntudatos ember számára elviselhetetlen gondolat volt az mindig, hogy parancsolója, ura legyen olyan valaki, akinek semmi egyéb érdeme nincs a világon, mint hogy megszületett.' (Ugy van! Ugy van!) Nem ismerjük el ezt a jogczimet sem arra, hogy urak legyenek felettünk, sem arra, hogy bármi dologban az élet javai felett való rendelkezésben, a születés és kiváltság legyen ezentúl a döntő vagy határozó tényező. (Hosszantartó megmegujuló élénk éljenzés és taps.) Azzal, hogy egy szabad népköztársaságot proklamáltunk a mai napon, nemcsak egy nagy politikai haladásnak tényét teremtettük meg, de megindultunk oly utón is, amelynek ez a lezajlott forradalom és ez a mai nap nem a végét, csak egy fontos állomását jelenti, (Ugy van! Ugy van!) megindultunk azon az utón, amelyen kíméletlen szigorral és a nép erejének teljességével le fogunk sújtani mindazokra, akik az emberiséget, a mi országunkat és népünket is belevitték ebbe a rettentő pusztulásba. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Ma itt ál] előttünk az a királyi hatalom, amely megindította és elvesztette ezt a háborút. Itt áll előttünk mindazoknak politikai uralma, akik ezzel a királysággal szolidaritásban együtt dolgoztak és állottak. Itt áll előttünk a vádlottak padján az az egész politikai és gazdasági rendszer, amely a latifundiumokkal, a nagy bankoknak és az uzsoratőkének hatalmával egyenlően bűnös abban, ami ezekben az esztendőkben itt történt. (Ugy van! Ugy van!) És én a népnek nevében merem azt mondani: Ide kirom tetemre mindezeket. (Elénk helyeslés.) Lelkemben egy óriási ravatalt látok. Ezen a ravatalon ott fekszik az ezer sebből vérző, ellenséges hadseregek invázióját szenvedő, embereit és katonáit ruhával és élelemmel ellátni nem tudó Magyarország. Ott van lelki szemem előtt azon a ravatalon az a sok millió ember, aki Flandriában és Volhiniában, a Doberdón és más egyéb harcztereken, idegen hatalmi érdekekért, (Ugy van! Ugy van!) a német császárnak, a habsburgi császárnak, (Ugy van! Ugy van!) a nagy tőkéseknek érdekében vérzett és elhullott. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés és taps.) Ott áll lelki szemem előtt az a sok millió ember, aki megrokkant, aki bénává, vakká, nyomorulttá, tuberkulotikussá, szililitikussá lett azért, mert véreznie és szenvednie kellett ennek az embertelen és gaz világrendnek és társadalmi rendnek ezer bajai miatt. (Ugy van! Ugy van! Taps!) Mind itt látom őket és ezek teteméhez hívjuk azokat, akik ezt elkövették, hívjuk a királyi hatalmat, hivjuk az egész régi gazdasági és politikai berendezkedést (Ugy van!) és szent esküt és fogadalmat teszünk ekképen: Ti pedig, akik ezt csináltátok, soha ebben az országban parancsolni nem fogtok többé, (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps.) és kiveszünk kezetekből minden hatalmat, mert azt akaijuk, hogy ez az ország a dolgozó népnek országa legyen; (Éljenzés.) hogy itt éljen és boldoguljon mindenki, aki dolgozik, de szava ne legyen azoknak, akik ezt az országot és ezt a világot