Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-829

456 A Nagy Nemzeti Tanács I. ülése csábítással ültek ki. Ezért nem tudott talpraállni, midőn egy évszázad előtt a franczia dicsőség zászlaja lobogott nálunk és a nagy Napóleon kibocsátotta schönbrunni proklamáczióját. Ne feledje el Francziaország, hogy ez a nagy fia függetlenséget és békét kinált a magyar nemzetnek. Beismerte, hogy az Ausztriával való egyesülés volt a mi nagy nemzeti szerencsétlenségünknek az oka; (Ugy van! Ugy van!) érette ömlött vérünk messze országokban és legbecsesebb erőinket mindig csak az örökös tartományok érdekében zsákmányolták ki. (Ugy van! Ugy van!) Mi is tudtuk ezt világosan, de ezen időben nem volt már erőnk és hitünk a küzdelemhez. A bizonytalan jövő félelme nem engedte koczkára tenni nemzeti létünket. Nyíltan beismerjük : nem voltunk még érettek rá. (Igás! Ugy van!) Mikor azonban 1848-ban a világszabadságnak egy ujabb áramlata csapott ki Francziaországból, mi is lángragyultunk. Kibontottuk a trikolort és szabadságharezunknak dicsőségét felirtuk az égre, hogy beragyogjon minden nemzetnek szemébe. Fegyvert kovácsoltunk az évszázados lánczokból és néhány hónap alatt végeztük be a mi politikai és társadalmi átalakulásunkat Évszázados bástyák omlottak __ porba a szabadságnak egyetlen lehelletére. Összetörtük a középkor feudális kereteit, beléptünk a nyugati nemzeteknek politikai, társadalmi és kultúrai jogrendjébe. Előjogokat, kiváltságokat, szabadalmakat temetett ez a nemzet akkor könny nélkül, és ez a föld izzóvá lett a jogegyenlőségnek, a szabadságnak tüzétől, amelynek forró lávája végighömpölygött egy egész országon anélkül, hogy salakja lett volna. (Igaz! Ugy van !) A nagy népfajok történelme nem tud felmutatni olyan rohamos átalakulást, mely annyi akadályok közt, oly rövid idő alatt annyi eredményt adott volna nemzetének, mint nekünk ez a Kossuth-korszak. (Élénk tetszés.) Keformkészségünkről, demokrácziánkról, politikai érettségünkről levizsgáztunk, tehát Európa szemében már 1848-ban. Ékkor mondottuk ki Francziaországgal csaknem egyidejűleg állami függetlenségünket, szabadságunkat, Ausztriától való elszakadásunkat, (Igaz! Ugy van!) a HabsburgLotharingiai háznak trónvesztettségét (Igaz! Ugy van! Taps.) és az első magyar köztársaságot. (Igaz! Ugy van! Taps!) De a népjogok harczában a császárok szövetsége újra letört bennünket és évtizedek keserű szenvedései után tudtuk csak megcsonkított alkotmányunkat részben helyreállítani. Hogy nyelvünket és faji egyéniségünket fentarthassuk, kénytelenek voltunk nemzeti életünk legfőbb szerveit egy idegen hatalomnak lekötni és az osztrák császárság nagyhatalmi politikáját támogatni. Ez a politika egységbon mutatkozott kifelé, befelé pedig a nemzetek, a népfajok szembeállításával akarta W18 november 16-ún, szombaton. fentartani az abszolút uralkodás egyensúlyát. (Ugy van! Ugy van!) Rabszolgatartás volt a czélja, gyűlölet volt az eszköze, erőszak volt a fegyvere. (Igaz! Ugy van! Taps.) így sodortattunk bele a német szövetség kényszerébe is. Egy rettenetes világháborúba, amely a nemzet szinevirágát letarolta, gazdasági életünket feldúlta és nemzeti fejlődésünket kultúránkkal együtt talán évszázadokra visszavetette. E kupolacsarnokból, ahol most a magyar nemzet szive dobog, (Igaz! Ugy van!) hirdetjük az egész világnak, hogy ez a leigázott és félrevezetett nemzet csak a becsületért harczolt. (Igaz! Ugy van! Taps.) Harczolt férfiasan és keményen, minden ellenfél becsülésével, de soha terjeszkedési czéljai nem voltak, más népek jogait és szabadságát elnyomni mi soha nem akartuk. (Ugy van! Ugy van!) Küzdöttünk a fenyegető orosz betörés ellen, amely autokratahatalmával 1848-ban is ránk nehezedett és szabadságmozgalmunkat megfojtotta. Hűséggel és becsülettel álltuk a harezot és most itt proklamáljuk, hogy mi is csak épen ugy, mint a.z országunk területén lévő egyéb nemzetiségek, akik velünk együtt küzdöttek, szenvedtek s akikkel a hareztéren egyenlők voltunk az ellenállásban. (Ugy van!) Életünk koczkáztatásával vállalkoztunk, hogy e nemzet erőit a Wilson-prograinm értelmében szervezzük, tiszta demokratikus, független köztársasággá, (Igaz! Ugy van! Taps és éljenzés.) hogy megdöntsük a zsarnokságot és a hivatalos erőszakot, hogy azokhoz csatlakozzunk, akik világszabaditó eszméket hirdetnek, a nemzetek önrendelkezési jogát, az egyenlőség, a testvériség és a szabadság alapján. (Igaz! Ugy van! Éljenzés.) Hogy így gondolkozik az egész magyar nemzet, azt igazolhatjuk a mi dicsőséges, virágos és _ vértelen forradalmunkkal. (Igaz ! Ugy van! Éljenzés.) összetörtük az osztályuralom rendszerét, felszabadítottuk a népet, munkát és földet akarunk adni az eddig elnyomott és számba^ nem vett tömegeknek. (Igaz! Ugy van! Éljenzés és taps.) A militáris barbárságot, amely az emberiséget mészárszékre vitte, (Felkiáltások: Le vele!) a lefegyverzés és az örök béke intézményes biztosításával akarjuk mindörökre kiirtani a nemzetek testvéri szolidaritásából. (Éljenzés és taps.) A harezok babérjai helyett buzakalászt és zöldelő olajágat akarunk termelni. (Éljenzés.) Máris összetörtük a trónt, amely az önkényuralomnak, a népnek elnyomatásának, a rabszolgatartásnak és a vérrel-vassal dolgozó régi világrendnek volt alapköve. (Ugy van! Ugy van!) Szabad és független nemzetté lettünk, elszakadván a német szövetségtől és az osztrák közösségtől. (Éljenzés és taps.) Nem az első szakadás ez közöttünk, testvéreink, de esküszünk, hogy az utolsó. (Hosszantartó élénk éljenzés és