Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-814
38 814. országos ülés 1918 Julius 30-án, kedden. később, az első részlet esedékességét megelőző négy hónapon belül lesznek előtérj esztendők. Ezáltal könnyítést eszközöl a törvény a társulatokon, könnyíti a társulatok részére folyósítandó kölcsönöknek felvehetését, de egyúttal biztosítja azt-, hogy ezek az egyénenkénti kimutatások is kellő időben beterjesztessenek, mert ezt a beterjesztést kötelezővé teszi; annak biztosítására pedig, hogy ezek kötelezettségeiket teljesíteni is fogják, minden egyéb intézkedésen kivül rendelkezésére áll a kormánynak az ilyen késedelmeskedő vagy esetleg renitenskedő, vagy mulasztó társaságnak kormányzatát kormánybiztosra bizni, amint az egyes társulatoknál a múltban akárhányszor elő is fordult. A másik módosítás az 1889 : XXX. törvényczikk rendelkezései közül vonatkozik arra a rendelkezésre, amely szerint az illető társulatoknak az egyenes adók módjára való behajtást tárgyaló kérvényei, amelyek ezelőtt is benyújthatók voltak, ezután az ujabb preézizebb szabályozás szerint lesznek benyújthatók és azokra nézve is az állapittatik meg, hogy ezek a kérvények is előterjeszthetők a legközelebbi esedékesség előtt négy hónappal. Ennek a czélja ismeretes : egyszerűbbé teszi a behajtási eljárást, az időpont pedig, amenyben kérhető, eddig szűkebbre volt szabva, most pedig kitágítható. A harmadik lényeges változtatás, amelyet a törvényjavaslat az 1889: XXX. t.-cz.-kel szemben tesz, az, hogy míg eddig a szorosan vett talajjavítási kölcsönöknél az értékmegállapitás becslési alapja a kataszteri tiszt jövedelemnek hatszorosa volt, addig a vizrendező társulatok hasonló kölcsönei folyósításának alapját képező értékmeghatározásnál az értékelési alapot az érdekelt földtársulatok kataszteri tiszta jövedelmeinek 12-szerese fogja most képezni. A megkülönböztetésnek nem volt semmi különös oka és különösen nem bizonyult megfelelőnek a gyakorlati életben, mert hiszen a talajjavítással kapcsolatosan rendszerint bizonyos vizimunkálatok is végzendők, vagy patakszabályozás, vagy hasonló vizmedenczék szabályozása és ezeket szorosan aláhatárolni nem lehet. Minthogy pedig ä talajjavítás szintén olyan czélokat van hivatva szolgálni, mint a vízrendezés, ezeknek ekviparálása teljesen indokoltnak látszik, még pedig annyival inkább, mert az időközben 1889 óta beállott földértékek emelkedések mellett a kataszteri tiszta jövedelem hatszorosa vagy tizenkétszerese alapján megállapított földértékek sem merítik ki a valódi földértéket és így az intézetnek a záloglevelek szekuritása szempontjából semmiféle aggályra nem lehet oka akkor sem, ha ezek az értékhatárok felemeltetnek, viszont azonban a talajjavitási munkálatoknak folyamatba tétele a kölcsönök fol} r ósitása folytán megkönnyittetik, minthogy ezek nem ugyan direkte és nyíltan, de magában az intenczióban rejlő elhatározások szerint az intenzivebb gazdálkodást lehetővé teszik és ezáltal a többtermelést előmozdítják. Tisztelettel bátorkodom kérni a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Hoványi Gáza jegyző: Csemez István ! Csemez István : T. ház ! A pénzügyminister ur által beterjesztett 1470. számú törvényiavaslatot, amely a Magyar Földhitelintézet által engedélyezendő vízszabályozási és talajjavitási kölcsönökről szól, nemcsak hogy elfogadom, hanem tekintettel arra, hogy — amint az előadó ur is említeni méltóztatott — ez alapja a foldjavitásnak és igy a többtermelésnek, örömmel is üdvözlöm. Szinte már szállóigévé lett ez a többtermelés. Ennek pedig, első és elengedhetetlen alapja, ugy-e bár, a föld, mert hiába gazdálkodunk intenzive, hiába alkalmazunk bármiféle műtrágyát, ha a föld nem alkalmas, ha a föld vizes, akkor ott megszűnik minden termelés ; ennek javítására tehát okvetlenül és elsősorban szükségünk van. Hogy ennél a törvényjavaslatnál mégis bátor vagyok szót kérni, annak oka egyedül az, hogy ezt a törvényjavaslatot egymagában kevésnek találom a ezé] elérésére, mert ismerve a magyar gazdaközönséget, az lesz a vége, hogy ez írott malaszttá válik, talán végképen elalszik, vagy pedig egyes kulturáltabb községek, nagyobb birtokosok veszik majd ennek hasznát, mig az általánosság, a köz ebből nem fog hasznot látni és igy az országra sem származik belőle az az előny, amelynek származnia kellene. Amint tudjuk, a foldj avitáshoz, a talaj javításhoz többféle kellék szükséges. Egy, sajnos, megvan : a nagyobb mértékben elterjedt vízzel, ha ma nem is, de nedvesebb időben mindenesetre elborított, elvizesedett, elrontott szántóföld. Most már megvan a pénz is, amelyet a Földhitelintézet engedélyezett és ezt a képviselőház is el fogja fogadni. De egy nincs meg : a magyar gazdák hajlandósága a foldj avitáshoz. Tisztelet a kevés kivételnek, a magyar gazda a legnagyobb részben tartózkodik attól. A régi átok, a maradiság tartja, vissza a gazdát, mert ugy véli, ha jó volt az öregapámnak, ha jó volt az apámnak, miért ne legyen jó nekem. Ott van azután egy e tekintetben szintén nagyon hátrányos dolog : a túlságos, az okszerűtlen takarékosság. Akárhányszor pár ezer koronával óriási előnyt érhetne el az a gazda, ha azt földjavításra fordítaná, de mivel nem erre használja fel a pénzt, elmarad a foldja vitás és elmarad ezáltal az ő és közvetve az országnak is igen jelentékeny haszna. Egry Béla: A közigazgatási hatóság kényszerítse ! Csemez István : Beszédem végén épen azt r ogom kihozni, hogy ez az állapot igy meg nem maradhat, hogy ez az üdvös törvényjavaslat, ha nem toldunk hozzá — amint Egry t. barátom is említette — kényszerítő eszközt, miként előbb is mondottam, irott malaszt marad. Akadhat gazdatársam, aki tekintettel ,a mostani viszonyokra, a szárazságra, azt fogja mondani,
