Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

444 828. országos ülés 1918 október 23-án, szerdán. nél is meghallgatásra találtak, (ügy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon,) Hock János: Szterényi csinálta, most meg elrontja ! Balla Aladár: Megijedtek attól-a tüntetésszámba menő demonstrácziótól, amely 1906 nyarán Belgrádon végigvonult, amidőn Rákosi Jenő vezetése alatt Magyarország legkiválóbb politikusainak és a magyar sajtó legkiválóbb képviselőinek jelenlétében a Mvatalos szerb körök fogadták Rákosi Jenőt, a Budapesti Hirlap főszerkesztőjét a többi magyarral és a hirlapok kiváló képviselőivel ... Hock János ." En is ott voltam ! Balla Aladár: ... ahol a magyar és szerb trikolórok ölelkezésének baldachinja alatt, a két szabadságszerető nemzet egymást megértve megígérték egymásnak, hogy amikor szükség lesz rá, függetlenségük kivivására egymást támogatni fogják. Ez több volt, mint amit Ausztria el tudott nézni. Akkor határoztatott el, hogy végét fogjuk szakitani ennek a liaisonnak. Magyarország eddig a »divide et impera« gyalázatos osztrák évszázados politika folytán mindig ugy kormányoztatott a 07-es politikusok támogatásával, hogy minél nagyobb ür tátongjon a magyarországi nemzetiségek és a horvát-szlavondalmát testvérek között. Ekkor akczióba lépett a Ballplatz. Méltóztatnak-e emlékezni, amikor 1906 őszén Rákóczi hamvait szállítottuk haza, akkor a szerb nemzet legkiválóbb és illetékes képviselője, a sabor. a szerb parlament egyhangú határozatából a sabor a képviselőház elnökének vezetése mellett (Felkiáltások balfelől: A. skwpstina! és a sabor — bocsánatot kérek, ezt mint akkori főispán hivatalosan jelentettem is — megvárta a Rákóczi hamvaival hazatérő hajót egy szerb dunaparti állomásnál ünnepélyes habitusban, hogy a legnagyobb magyar iránti kegyeletüknek kifejezést adjanak, de az akkori ministerelnöknek : Wekerlének intézkedésére, Bécs parancsára a hajó, amely mindaddig minden körülmények között annál a szerb dunaparti állomásnál ki szokott kötni, most nem állt meg, hanem faképnél hagyta a tisztelgő skupstinát és a szerb parlament képviselőházának elnökét. Hock János: Szterényi csinálta! Ö volt a piszkavas, amelylyel minden piszkot felpiszkáltak ! Balla Aladár : Annyira fájt az osztrák hivatalos köröknek a fiumei rezoluczió ! Evetovitcs János : Másképen irja ezt Supilo ! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez történeti tény f) Balla Aladár: Nagyon fogok örülni, ha t. képviselőtársamnak, mint uj balkánszakérfcőnek véleményét fogom hallani ! De nem tudom, hogy tudja-e, mi a fiumei rezoluczió lényege. Evetovics János: Tudom ! Balla Aladár : Nagyon örülnék, hogyha megmagyarázná ! Utánam már könnyű lesz elmondani. A fiumei rezoluczió lényege az volt, hogy a horvátszlavon-dalmát nemzet és a magyar nemzet végre találkozott a nemzeti ellenállás idejében. (Zaj és közbeszólások a középen és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Evetovics János : Az csinálta, a Id tegnap éltette Zágrábban Trurabicot! Balla Aladár : A maguk politikája és az osztrák szolgaság folytán odajutottunk! ön is részese volt ! A rezoluczió egyszerűen deklarálta a politikai érdekközösséget a horvát-szlavon-dalmát nemzet és a magyar nemzet között, felismervén, hogy csak egy ellensége van a két nemzetnek és ez Ausztria. Tudja-e képviselő ur, hogy a fiumei rezoluczió idejében a horvátországi törvényhatóságok, egyik a másik után elhatározta, hogy a magyar testvérnemzet iránti szeretetből iskoláikba bevezetik a magyar nyelvet. Evetovics János : De nem a népiskolákba ! Balla Aladár : Ne méltóztassék megzavarni ! Ilyen elkenegetésekkel nem lehet ilyen nagy ügyet elterelni a vágányról. Ugyanakkor történt, hogy épen a horvát és magyar nemzeti együttéizés ápolása czéljából utat-módot kerestek épen Szeréin megye törvényhatóságának vezető politikusai, hogy a magyar nemzetnek a tengerhez való kijárása máskép biztosittassék, mint ahogy most biztosítva van. Ne az ország szivén keresztül menjen az a politikai jjenge, hanem Szerem megye egy nagy részének a magyar anyaországhoz való csatolása mellett a Drina mentén haladjon végig a határon Metkoviczig. 40—50 kilométer széles korridorral. Ezt a fiumei rezolucziót tehát minden áron semmivé kellett tenni. Sajnálom, hogy nincs itt most a Debreczenben a G-otterhalte hangjai mellett ünneplő báró Szterényi József . . . Evetovics dános (közbeszól. Zaj). Juhász Nagy Sándor : Ne zavarja a szónokot ! Majd beszélhet azután ! (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Balla Aladár : Ennek a rezulocziónak kivégzése czéljából báró Szterényi József intézkedett, hogy a vasúti pragmatica sanctiórói szóló törvényjavaslatnak a ház asztalára tételévei a magyar és a horvát nemzet között fennállott harmóniát megzavarja és felrobbantsa, Hock János : Aehrentai parancsára ! Balla Aladár : A szép hajtásnak indult magyarhorvát megértés virágát ezzel megíagjrasztotta Szterényi ur és megsemmisítette azokat a szép reményeket, amelyeket e két vitéz nemzet rokon-, érzéséhez mindenki fűzött, (ügy van! a baloldalon.) A fiumei rezoluczió után a koaliczió konzervatív árnyalatú sajtója egyebet sem csinált, mint hogy ócsárolta azokat a magyar politikusokat, akik annak létrehozatalában résztvettek, különösen azokat, akik a szomszéd államokkal való