Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

414 827. országos ülés 1918 oklóber 22-én, kedden. ják. Képviselő urak, ezt ismét nem én kívánom, hanem látom, hogy ez be fog következni. Rossz szolgálatot tesznek azok a dinasztiának, akik nem világosítják fel, hogy mi előtt áll a dinasztia. Egyrészről ott fog állani az entente követelése, hogy hagyja el az országot, másrészről ott fog állani az anarchia, amelynek szintén az a czélja. Bocsánatot kérek, ha önök a saját álmukból meg akarják menteni azt, ami hazafias, ami emberi, s ami mindnyájunkban egyformán él, akkor egyetlen kötelességük önöknek elhagyni a helyet, még a felvilágosítást is a most következő uj kormányzatra reábízni, hogy a felvilágosítás után azonnal elszakadjon Ausztriától, a nemzetiségekkel kiegyezzék és ezen az alapon álljon a határra érkező ellenség elé. Békét, azonnali békét! Mi leteszszük a fegyvert ; nincs olyan ország a világon, amelyet rá lehessen kényszeríteni a háborúra, hogyha népe nem akar verekedni. Ezt ma a világháború negyedik évének elmultával megtanultuk. Le kell tenni a fegyvert, képviselő urak és nem szabad egyetlenegy magyar ember vérét feláldozni. Ne rántsanak önök ismét kardot, ne menjenek a határt védelmezni, mret nem birják megvédeni. Kevesen vagyunk, összeomoltunk. Lássuk be, hogy csak az igazsággal menthetjük meg magunkat. Egy fegyverét letett katonasággal az entente államai sem kegyetlenek, mert nem lehetnek azok, mert tudják, hogy az megbosszulná magát. A békeasztalhoz az emberi jogok alapján kell odaülni és hagyjanak otthon mindenféle történelmet és corpus jurist, A magyarság jogai benne vannak kulturális és gazdasági erejében és az emberi jogok törvényeiben. A magyarság eme kincseivel menjenek oda azok, akiket a nemzet méltóknak tart arra, hogy a békekötéshez menjenek és akiket az entente elfogad. Ha ezt nem teszik, rövid időn belül pusztulás lesz mindenütt és nem lesz vigasz, hogy önöket felelősségre fogja vonni a nép. Keserű vigasz lesz ez, mert nem látják-e a képviselő urak, hogy ez a nagy huzódozás a gyökeres lépés megtételétől, Bécsben, tehát Ausztriában — mert a kettő még mindig egyet jelent — azért van, hogy Ausztria biztosithassa magának az élelmet és minden szükségest? Vájjon tudják-e a képviselő urak, amit egy képviselőtársam autentikus forrásból hozott a pénzügyminister ur tudomására, hogy meglévő aranykészletünk felét ma délután el akarták vinni vagy el is vitették Bécsbe. Tudvalevőleg az OsztrákMagyar Bank aranykészletének egyharmada a budapesti intézet pinczéjében van. Ennek igen tekintélyes kontingensét a mai vonattal Bécsbe inditandónak jelezték. Ez is bizonyítja, hogy minden értéket oda akarnak vinni, mint ahogy oda viszik a búzát, minden életet és takarmányt, de szenet nem adnak érte. Nem látják, mi van a lakosság körében? Menjenek ki a budapesti külvárosokba, a falvak zsellérlakásaiba mérleggel kezükben, nézzék meg, mennyi burgonyájuk, búzájuk van azoknak télire és nézzék meg az alispánok jelentéseit, a követeléseket, hogy az ellátatlanok részére hány ezer mázsa lisztmennyiség hiányzik a megyékben és nézzék meg a raktárainkat, számítsák ki saját szűk fejkvótájuk alapján, hogy el lehet-e látni mindenkit és megfogják látni, hogy februárban az éhínség fog kitörni ! Hát lehetne akár a Bazilika tetejére vagy ennek az Országházának tetejére állított gépfegyverrel itt rendet tartani? Ismerik önök az éhes gyomor problémáját? Tudják-e mi az, amikor korog a gyomor, amikor fázik az ember, amikor éheznek és fáznak a gyermekek. Nem lesz ereje a katonaságnak ellentállani, ha az asszonyok állnak eléjök. Es hiába hoznak önök ide száz meg ezer bosnyákot és idegen nemzetiségű katonát az asszonyok és gyermekek ellen... (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Ne nevessen képviselő ur, mert rövidesen az ajkára fog fagyni a nevetés. Azt képzelik, hogy az a katona rá fog lőni arra az asszonyra ? Nem, hanem az asszony fogja elvenni a fegyvert a kezéből és az rettenetes lesz. Jól gondolják meg ezeket, mert igen rövid az idő. Itt nem lehet fenyegetésekkel, kemény próbálkozásokkal még ideigóráig sem fentartani ezt a mai állapotot. Lássák be, hogy ez lehetetlenség, lássák be, hogy a rendeletek és tételes törvények felett vannak még emberi és természeti törvények és ezek a természeti törvények parancsolják, hogy a nép, ha nem gondoskodnak róla, sőt nemcsak, hogy nem gondoskodnak róla, hanem el is rabolják tőlük saját élelmüket és mindazt, amire megélhetésük végett szükségük van, saját sorsának intézését maga veszi kezébe, minden forma nélkül, még azzal sem törődve, ha elpusztul, mert azt mondja, hogy inkább elpusztul ugy, hogy azokon, akik elnyomták és idáig juttatták, még egyszer végig ver, mint hogy engedelmesen lehajtva fejét pusztuljon el. Ez fog bekövetkezni és én nem látom a parlament további czélját, ha ezekben a kérdésekben nem azonnal és nomjfccljes ellenőrzése alatt történnek intézkedések. Én ugy gondolom az országgyűlést ezen rettenetes időkben, hogy beszámolnak nekünk a szakministerek, hogy mennyi búzánk rozsunk, árpánk, kukoriczánk, burgonyánk van, mennyit használunk fel ipari czélokra, mennyit az emberek részére, hogyan osztották el, hol van az most, mennyit adtak a hadseregnek, mennyit kell még adni, mi történik, ha bizonyos vármegyéket ki kell üríteni, hova viszik akkor, mely vaggonok és lokomoiivok hozzák azt el. Nem nyilatkozott a minister ur, hiába kérdeztem a múltkor interpellácziómban, hogy mi van a burgonyával, miért főzik ki szesznek ? Hiszen a mai válságos időkben az osztrák pénz javítását csak nem czélozzák komolyan. Miért engedik a burgonyát szeszszé főzni, amikor ha nem lesz búzánk, legalább egy sült burgonyát adhatnak majd a népnek. Nem törődnek ezzel a kérdéssel sem, amint a többivel nem. Kérdem, micsoda