Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
400 827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. Bulgária számára az őt joggal megillető egyesülést maczedóniai faj rokonaival, másrészről azonban módot nyújtson egy Bulgária és Románia közötti békés megegyezésre, másfelöl Bulgáriával kötött szövetségünkkel kellett abban az irányban befolyást gyakorolnunk Románia elhatározására, hogy Romániát visszaszerezzük a szövetség számár;i, Romániát megerősitsük a szövetségben, mert Romániának a szövetséghez való hűségétől függött volna az, hogy a Bulgária és a monarchia közti viszony garancziát nyujtson-e Romániának, hogy Bulgária felől nem érheti megtámadás, vagy ellenkezőleg veszélyt jelentsen-e Románia számára. T. ház! Ennek az egész politikának a megindítása gondos előkészítést igényelt. Hiszen sok tekintetben változtatni kellett az adott helyzeten, meg kellett csinálni az előkészületeket és gondoskodni kellett arról is, hogy ezzel a politikával mindazok a tényezők, amelyeknek közreműködésére szükség volt, teljesen egyetértsenek ; hogy ez a politika a mi egész szövetségi rendszerünknek egységes politikája legyen. Folyt ez az előkészítő munka s a dolog természeténél fogva csak egy bizonyos idő alatt számolhatott be pozitív eredménynyel. Ez a pozitív eredmény bekövetkezett épen, majdnem azt mondhatnám, napra pontosan a szerajevói merénylettel egy időben, ugy hogy épen, amikor a szerajevói merénylet uj helyzet elé állította a világot, jutottunk abba a helyzetbe, hogy megszereztük a sikerrel biztató aktív balkán politika előfeltételeit. T. ház! Mondhatom, hogy senkit mélyebben le nem sújthatott ez a merénylet, mint engem, nemcsak saját borzalmas mivoltánál fogva, de épen ennél a ténynél fogva is, mert azzal fenyegetett, hogy nehéz munka gyümölcseitől fog megfosztani és a háború veszélyét fogja a nemzetre zúdítani épen akkor, amikor hozzáfoghattunk volna külviszonyaink oly megjavításához, amely azután egy később beálló háborús veszedelem veszélyét lényegesen csökkentette volna. T. ház ! Az első pillanatban a leghatározottabban elutasítottuk magunktól azt a gondolatot, hogy ez a merénylet háborús bonyodalomra vezethessen. Fájdalom az események mind fenyegetőbb jelleget kezdtek ölteni. Egyfelől a merénylet tetteseivel szemben megindult vizsgálat mindjobban kimutatta, hogy a merénylet szálai Szerbiába és pedig a szerb kormánykörök felé vezetnek, másfelől következtek olyan provokáló nyilatkozatok, nemcsak a szerb sajtóban, de felelős állásban levő szerb férfiak részéről is, amelyekből nyilvánvalóvá vált az a tendenczia, hogy a szerb politika intézői fel akarják használni az alkalmat a monarchia megalázására, arra, hogy a monarchiának legalább is súlyos politikai vereséget szerezzenek. T. ház! Ennek daczára az utolsó perczig ellene voltam minden olyan törekvésnek, amely végszükség nélkül a háborús megoldást válassza. A dolog természeténél fogva azok a megbeszélések, vagy mondjuk, azok az érintkezések, amelyek e kérdésben, a felelős állásban lévő kormányférfiak és O felsége között is le? folytak, szóbeli bizalmas megbeszélések jellegével birtak, ugy hogy ezekre vonatkozólag írásbeli dokumentumok nem állnak rendelkezésemre. A véletlen azonban ugy akarta, hogy boldog emlékezetű felséges urunk ezen időszak egy része alatt Ischlben tartózkodott és ennek folytán Julius 8-án abban a helyzetben voltam, hogy álláspontomat egy egészen bizalmas természetű, tehát nem aktaszerü és hivatalos felterjesztésben, de egy, hogy ugy mondjam, a személyes audiencziát pótló bizalmas természetű irásos felterjesztésben juttathassam 0 felsége elé. T. ház! Mint ilyen nem hivatalos akta ez német nyelven készült és méltóztassanak nekem megengedni, — annyira súlyt helyezek rá, hogy még csak az árnyékát is elkerüljük annak, hogy bárminő nüanszban utólag javítsunk vagy változtassunk a kifejezésre jutott állásponton, — hogy a szöveget előbb németül és azután magyar fordításban olvassam fel. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a felterjesztésben, amely — ismétlem — Julius 8-án, tehát 11 vagy 12 nappal a merénylet után Íratott, mindenekelőtt megemlékeztem arról, hogy azok a súlyos jelenségek, amelyeket a bűnvizsgálat felmutat és amelyek a szerb sajtó és a szerb kormányférfiak nyilatkozataiban vannak, mind fenyegetőbbé teszik a háború veszélyét és mind közelebb hoznak ahhoz a gondolathoz, hogy le kell ebben a kérdésben Szerbiával esetleg fegyveres kézzel is számolnunk. (Zaj balfélől.) Azután így folytattam tovább: (Halljuk I Halljuk! Olvassa:) »Einer Aktion, welche den Krieg unter solchen Umstäuden provoziert, könnte ich umso weniger beipflichten, weil gerade jetzt einer consequenten. aktiven Erfolg versprechenden Politik am Balkan kein Hinderniss mehr im Wege steht, und wir somit gerade jetzt die Mittel in die Hände bekommen habén, einen massgebenden Einfluss auf die Entwicklung am Balkan auszuüben und eine uns günstigere Konstellation daselbst durchzuführen. Dies berechtigt uns zur Hoffnung, dass v» r ir, wenn uns der Entscheidungskampf später aufgenötigt vverden sollte...« — kénytelen vagyok figyelmeztetni erre a kifejezésre. Tehát távol állott az a gondolat, mintha mi később akartuk volna a leszámolást provokálni, hanem arról beszéltünk, hogy ha reánk kényszeríttetik a leszámolás. (Olvassa:) »... wir densclben mit besseren Chancen aufnehmen we.rden können. Es steht mir fern eine energielose und untätige Politik Serbien gegenüber empfehlen zu wollen. Wir können nicht indolente Zu-
