Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

392 827, országos ülés 1918 október 22-én, kedden. lyekea is. Elém terjesztett ez a bűnös tisztviselő saját mentségére egy listát, ahol egy szolgabirói hivatalban levő alantas tisztviselő egy év alatt 70.000 korona mellékkeresetet mutat ki előttem. (Mozgás és zaj.) Micsoda adminisztráczió ez, ha egy országban ilyen megtörténhet. Hivatalomban mindennap megfordulnak emberek, akik elmondják, hogy minden katonai felmentés, minden szabadságlevél megszerkesztésénél megsarezorják őket. Ezekkel a dolgokkal akarunk mi ebben az országban leszámolni, és nem bizhatunk semmiféle kormányban és nem fogunk támogatni semmiféle kormányt, amely ennek a korruperiónak gyökerére nem teszi a fejszéjét. Mert itt nem sporadikus esetekről van szó. Meg van romolva a belseje ennek az egész közéletnek, és nekünk egy egész más, tisztességes, demokratikus szellemtől, keresztény erkölcstől átitatott uj kormányzati rezsimre van szükségünk ebben az országban. Ha hazajönnek a fronton levő katonáink, a lövészárokban beléjük plántált temperamentummal ezt az uj Magyarországot ki fogjuk vívni ebben az országban. Mert hallatlan dolog, hogy min-, denhez hozzá lehetett nyúlni, de el lehetett odázni és elhanyagolni a rokkantügy végleges rendezését abban a formában, amint megfelelt volna. Vasárnaj> voltam egy rokkant-gyűlésen, ahol tisztek és közlegények együtt tanácskoztak és a keserűségnek olyan hangulata volt ott tapasztalható a régi országházban, amelyet szerettem volna, hogy minden képviselőtársam meghalljon. Akarjuk azt, amit már követeltünk korábban is, hogy ne tűrjük egy perczig se tovább, hogy ebben az országban két részre szakadjon, a nemzeti társadalom, az egyik, amelyik csak nyert e háborúban, a másik, amelyik csak veszített. (Igaz! Ugy van ! halfelöl.) Nem először mondjuk ezt el e házban, de a túlsó oldalról még nem hallottam és nem halljuk az uj programúiban sem. Igazságot kell szolgáltatni e téren. Méltóztassék megnézni a virilisták listáját Budapesten és a vármegyékben, elszörnyülködhetik az ember, hogy a vagyoneltolódásnak milyen egészségtelen jelei mutatkoznak az egész vonalon. A gazdasági duzzadások épen azokban a körökben vannak, ahol az a magyar nemzetnek és fajnak szempontjából legkevésbbé kivánatos. A hareztéren azok pusztultak el, akik a legvitézebbek és legértékesebbek voltak; a Hinterlanclban azok lesznek hadimill'omosokká, akik talán legselejtesebb elemei voltak az országnak. Az utolsó hetekben publikálták eg}dk listáját a hadimilliomosoknak, ahol száz és ezer millión felül szerepelnek egyesek és ezek nemcsak azt nem telj esitett ék. hogy munkásaiknak megfelelő béreket adtak volna, hanem a hadsereg által rendelkezésükre bocsátott népfelkelőkkel végeztették el a munkát és közben gyűjtötték a százmilliókat, de még azt a kötelességüket sem teljesitették megfelelő mértékben, hogy a hadikölcsönjegyzésben teherviselőképességük szerinti arányban vegyenek részt. Szegény egyszerű tanítóktól, kiknek kis fizetésükből két-három gyermeket kell eltartani, a hónap elején lehúzták a hadikölcsönök bizonyos százalékát, a legszegényebb néposztályok elhozták filléreiket, de a hadimilliomosok nem teljesítették kötelességüket a haelikölcsönjegyzésben, még kevésbbé a háborús jótékonyság terén. Itt-ott történt valami, ahol nagyon szorította őket a sajtó, ahol a látszat kedvéért valami Spiegelfechtereit kellett csinálni. A háború után majd le fogunk számolni azzal, hogy az intendaturák és ministeriumok részéről ezen rendelések alkalmával milyen könynyelmü árdrágítás folyt, és a megrendelésnél micsoda könnyelmű és lelkiismeretlen dobálása a pénznek. De nemcsak az történik, hogy a hadimilliomosokhoz nem mernek hozzányúlni. Ezek most már nemcsak a háború eredményeit akarják maguknak megvásárolni, hanem a béke utáni Magyarországot is maguknak akarják berendezni. Tudok öt-hat hadimilliomcsról, akik nagy napilapot akarnak alapítani, köz véle meny gyárat akarnak csinálni, tudok 10—20 hadimilliomcsról, akiknek egyetlen vágya, hogy mandátumot vásároljanak maguknak és a háborún szerzett vagyonuk révén megjelenjenek itt a házban, mint a pluíokráczia képviselői és — ami nem nagyon fog nekik sikerülni — ennek a parlamentnek összetételére és elhatározására befolyást gyakoroljanak. Látjuk azt, hogy a le.gjjrimiiivebb dolgokban sem tud az adminisztráczió megfelelni a maga feladatainak. A népgyűléseket betiltják, rendeletet adnak ki. hogy az emberek ne járjanak templomba, mert az egészségtelen hely, azokat a lebujokat és gyülekező helyeket azonban, ahol ezerszámra gyűlnek össze a krumpliért az emberek, olyan emberek, akik között legjobban pusziit a betegség, nem szüntetik meg. Arról nem gondoskodnak, hogy ezek ne inficziálják magukat, nem csupán spanyolbetegséggel, hanem politikailag is. Hiszen ezek az ácsorgó helyek valósággal egy-egy forradalmi népgyűléshez hasonlítanak, és hiába tiltják be a poliíikai népgyüléseket, ha kenyérért, krumpliért, margarinért és lisztért 8—10 óra hcsszat ácsorogni hagyják az embereket, akik képtelenek megkapni azt, amire a jegyük meg van. Aki nem látja, hogy itt egészen uj politikára, egészen uj orientálódásra van szükség, ugy a külpcliííka, mint a belpolitika terén, hogy szükségünk van arra, hogy a keresztény erkölcsi törvények érvényesüljenek a gazdasági életben, hogy szceziális szervezkedésünkben és struktúránkban szintén a keresztény morál alapvető elvei érvényesüljenek, az vak, és vakságáért nemcsak ő fog bűnhődni, hanem esetleg ártatlanok és az egész nemzet. Én azonban még ma is át vagyok hatva attól a^ biztos tudattól és reménytől, hogy a magyar nemzet politikai belátása és híres politikai érzéke ebben a válságos pillanatban és az utolsó jDerczben meg fogja hozni a lelkek azon harmóniáját és meg fogja hozni az egész nemzetnek azt az egységes állásfoglalását, amely minket az összeomlástól és a ka-