Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

827. országos ülés 1918 oklóber 22-én, kedden. 389 kezéből vegye át a kormányzást és egy egész generáczió átugrásával egyenesen az unokák kezéte tegye. Károly király arról sem tehet, hogy sem Magyarországon, sem Ausztriában nem találta még meg azokat az államférfiakat, akik az Augiasistállót ki tudják tisztítani, akik alkalmasak arra, hogy a népek és nemzetek ezen viharzásában a mai időknek megfelelő politikát tudjanak csinálni. De én hiszem, hogy amint eltalálta az emberi hangot, amely liszteletet és becsületet szerzett neki a világ minden népénél, az ellenséges fronton messze íúlmenőleg, ugy el fogja találni a szükséges modern átalakulás módját is itt ebben az országban. Erre van szükség, hogy ne egy régi, nem akarom kutatni, milyen eszközökkel összetoboizott párt gyakoroljon egyedüli uralmat, hanem arra van szükség, hogy mindazt, ami a demokrácziából megvalósítható anélkül, hogy Magyarország életérdekeit veszélyeztessük, azonnal valósítsuk meg.és léptessük életbe. Minden heti késedelem katasztrófával járhat, amely intézményeket és embereket, nem pártokat, hanem nemzeti nagy szent érdekeket fog romba dönteni. Nem tudom elképzelni Magyarországot, hogy annak érdekei csak a munkapárti padokig terjedjenek. Csak olyan kormányzatnak van létjogosultsága ebben az országban, amely az egész nemzetnek erejére támaszkodik. És ha a jobboldalon lévők haza fiságukban nem tudnak elmenni odáig, hogy olyan politikához adják hozzájárulásukat, amelyhez a baloldalon is hozzájárulni lehet, akkor a rezsimet át kell vennie egy baloldali koalicziónak, amelyhez, meg vagyunk győződve, hogy hozzá kell járulniok a jobboldalon ülőknek. Ha az meg nem történik, felfordul az ország szekere. Volt idő, amikor közveszélyes dolog volt az országban békéről beszélni, jólehet ma erkölcsi tőkénk a béketárgyaláson az, hogy Károly király mint békekirály áll a közvélemény előtt. Recsegnek, ropognak a trónok, Bulgária trónja összedűlt és Németországban dinasztia-válságról beszélnek, de sehol sem jutott senkinek sem eszébe, hogy minálunk hasonló eszméket vessen fel. Ebből az erkölcsi tőkéből kell élnünk és azt kell fruktifikálnunk, hogy a nemzet épugy óhajtja a békét, épöly igazságosan és nemesen, mint Károly király. Meg vagyok győződve, hogyha egyedül az ő egyéniségén múlna, soha emberi húsba szuronyt nem döftek volna és soha ágyucsövét gyilkos "golyó el nem hagyott volna. Ezt tudjak katonáink és ezért tartottak ki mellette a magyar honvédek, ebben a tudatban teljesitik kötelességüket és csak egy vágyuk van, hogy ne idegen, imperialista czélokért vérezzenek Palesztinában, a franczia és az olasz fronton, hanem ebben a válságos időben az ország határainak védelmében teljesíthessék hűségesen hazafias kötelességüket. (Igaz I Ugy van! balfelől.) Olyan békét követelünk mi is és nem tudnánk belenyugodni más békébe és innen a magyar parlamentből hangosan kiáltjuk a világ felé : amely a világ minden népére nézve egyformán igazságos. Olyan békét, amely tövist hagy egy nép szivében, nem szabad kötni. A béke pedig, amely a magyar nép szivében tövist nem hagy, csak olyan lehet, amely az ország történelmi határait tiszteletben és épségben tartja. Ezen határokon belül ku.turális, gazdasági, politikai szempontból meg kell adni különböző néposztályainknak és fajainknak a legmesszebbmenő szabadságokat, mert csak egy szabad nemzetnek, szabad polgárai érzik otthonosan és jól magukat az országban. A régi időknek, a közelmúltnak és félmúltnak és a jelennek ostoba szolgabiró-poliiikájával, amely sohase a lényeget nézte, hanem a külsőre, n látszatra helyezte a súlyt, ezzel szakitani kell s meg kell adni mindent, amit megadni lehet, anélkül hogy Szent István birodalmát szétrombolják. Ezen túlmenni nem szabad semmi körülmények közt. Különösen fontos ez akkor, amikor szemünk láttára alakul meg az uj Ausztria. Az ősi Kaiserstadtból egy uj Volksbund lett. Még csak embiió állapotban van és ma senki sem mondhatja meg, hogy a Volksbund különböző államai milyen reláczióban lesznek egymással és hogy mi milyen reláczióban kerülünk velük. Nekünk csak egy feladatunk van : az ország önczéluságának fentartása. Nem szabad bújósdit játszani. A mi programmunk a teljes, tökéletes magyar önrendelkezés. Ezt meg kell valósitanunk intézményesen és nem Ígéretekkel. Az emberek élnek, halnak, elveket cserbenhagynak, intézménycsen kell biztosítani a magyar nemzet önrendelkezési jogát. Fsit accomplit kell teremtenünk, hogy ezzel számoljon Ausztria szétbomló államszervezete, ezzel számolni legyen kénytelen a német birodalom, számolni legyen kénytelen egész Európa és a világkongresszus is. Ma olyan időket élünk, hogy Ausztria császárának látszat szerint ebben a pillanatban már csak Magyarországon van impériuma. Hogy hol vannak még aranyszivek Magyarország királya számára, azt a koronázás alkalmával elmondotta Auguszta főherczegnő. Ez ma is áll. Hű szivek, akikre számithat a magyar király, számithat a mi fejedelmünk, csak Magyarországon vannak. Az első forgószélre, amely Ausztriában kitört, még a régi császárhű németség is olyan határozatot hozottjamelyhez bátran ki lehet tűzni azt a búzavirágot, amely mindig a »Los von österreich«-nak volt a jelképe. A magyar nemzetre azonban számithat a király. Ha a nemzet megkapja az önálló életnek minden attribútumát, amelyre nekünk szükségünk van, hogy teljesen függetlenül, mindenkitől szabadon rendelkezhessünk önmagunk felett, akkor országunk természeti viszonyai, népünk fizikai, szellemi kéjiességei, katonáink hősiessége biztosítja, hogy itt, a Duna völgyében olyan erőt tudunk reprezentálni, amely önmagát fenn tudja tartani és el tud helyezkedni a világreláczióban, ha évszázadokon keresztül vérét nem szívják mások és erejét el nem bitorolják. T. ház ! Szeretnék valamit mondani a háznak