Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

374 827, országos ülés 1918 Hock János: Én hazám jövőjét gránitnál szilárdabb alapokra akarom helyezni. És a népszabadság biztosítását én, sajnos, nem csupán saját nemzetem spontán akaratának megnyilatkozásában kell hogy keressem. A mai viszonyok között nekem mint poltikusnak alkalmazkodnom kell azon európai areopághoz is, amely most hatalmi fölénye alapján az ő álláspontját és politikáját a nemzeteknek diktálja. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt a Károlyi-féle törvénynyel tehát én majd akkor látom ezt igazán életbe léptetve, ha a külön magyar békekötés pontjai között nemzetközi garancziák alá helyezhetem, ha ezt az entente népei, az entente szövetsége és képviselete nekem egyúttal garantálja, (ügy van! ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ezért kell külön képviselet, ezért kell a magyar érdekek számára nemcsak állandó külön alkotmányjogi szerv, hanem a mai viszonyok között, midőn minden nemzet a.hajótörésből menti ami menthető, meg kell mentem nekünk is Magyarország szabadságát és függetlenségét. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Milyen lesz tehát az a perszonális unió, amelyet nekem a ministerelnök ur hirdet? Már csak azért is bizonytalan, mert maga sem látja világosan, de nem tőle függ egyedül. Az ő terve még keresztülmegy a külföldi hatalmasságok rostáján is. Legyünk nyíltak és őszinték a nemzet színe előtt : olyan lesz a magyar szabadság, amilyent nekünk ebben a külön magyar békében az entente jóindulatában biztosítani sikerül, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csodálatos, uraim, nem azok adják meg nekünk a magyal' szabadságot és nemzetünk függetlenségét, akikkel együtt véreztünk, akikkel együtt karezoltunk . . . Juhász- Nagy Sándor : És akikért haiczoltunk ! Hock János: .. .hanem akik ellen küzdöttünk és harczoltunk. Eszembe jut most megboldogult Ugron Gábornak egy csodálatosan szép költői szava. Azt mondotta egyszer itt a házban : a szandálfa arra a kézre, amely a törzsökén sebet hasit, balzsamát önti. Ez a kép prófétai előrelátás : azoktól várjuk sebeinkre a balzsamot, akiknek a testén a mi kardunk becsületes harezban sebeket ejtett. (Taps a szélsobaloldalon.) Nincs e házban, uraim, egyetlen ember, aki velem együtt ne vallaná és őszintén be ne ismerné, hogy ha ma a német szövetség oltalma alatt fölényes hadihelyzetben volnánk, akkor lehetne ná lünk szó összeolvadásról, Waffenbruderschaftról, Mitteleurópáró], elmélyítésről, gazdasági közösségről, sőt — amint a ministerelnök ur kimondotta itt a házban, beburkolva, de mindnyájan tudjuk — véderő szervezetünk konformitálásáról is, — mindenről lehetne szó, csak szabad Magyarországról és perszonális unióról nem. (ügy van! ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Juhász-Nagy Sándor: El a nagynémet szövetségtől ! Balla Aladár : Mit mondanak a németbarátok ehhez ? Fényes Lászlő : Hol lenne a demokráczia ? oklóber 22-én, kedden. Juhász-Nagy Sándor: Nem megyünk tovább a némettel! Hock János: Én is hiszem, hogy szabad lesz Magyarország, de bocsássanak meg, szabad lesz malgré vous, önök daczára, (ügy van ! ügy van! a szélsobaloldalon.) Szabad lesz Magyarország par la forge des choses, az események kényszere alatt; szabad lesz, mert nincs kivel kiegyezni; szabad lesz, mert a szétbomlott Ausztriában nemcsak föderatív államszerkezeteket látunk, hanem önálló, szabad, független cseh államot látunk kiemelkedni ennek a hareznak a zivatarából. És milyen lesz Ausztria a jövőben : trializmus-e, kvadrializmus-e, az nem mitőlünk függ, nem is önöktől, annak intézése másvalakinek a kezében van, a mi áUamférfiaink pedig csak bólingatnak hozzá. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Egyelőre csak anynyit látunk, hogy az abroncs szétpattant és a rozzant hordó szétesett. A csirizzel összetákolt alkotmányt elmosta az első vihar, az első eső. Hát nem látják önök, uraim, hogy ez tulaj donképen a culbute generálé ? Az általános összeomlás Talleyrand szerint. Ez a végnek a kezdete. És a ministerelnök ur mindezek után csak vár és vár. Ép ugy, mint Ibsennek a Peer Gyntjében Solveig várt. »An der Spitze sítzt ein Greis, — Der sich nicht zum helfen weiss.» (Derültség.) Vár és csodálkozik, hogy az események nem az általa megszabott tempóban folynak és csitítja a nemzetet : csak csendesen, semmit se rohamosan. Eejünk felett átgázolnak ezek az események és mi a Carili székből nézzük, minő vihar forgatja fel Európa trónjait. Csak bennünket nem érint egyedül. Én csak annyit mondok a ministerelnök urnak Heine szavaival : »Die Tödben reiten schnell.« Ami a mai viszonyok között magyarra fordítva annyit jelent : »A tótok gyorsan lova gólnak.« (Élénk derültség.) Napok alatt talán évszázados kereteket fog összetörni a történelem. Ha nézzük, milyen tempóban érnek az események, mintha egy filmet látnánk, amely lepörög a szemünk előtt egy negyedóra alatt és évekre terjedő változások vannak beléje szorítva. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, amikor a bolgár kikapcsolódás rémhíre becsapott először a Ballplatzon, minő lóhalálájjan sietett fel akkor a ministerelnök ur, hogy a gátszakadást, a lyukat betömje. Nem sikerült. Én egy csongrádi földmunkástól tadom, aki nem volt diplomata, de az életet bölcsebben ismerte, hogy ha a víz átáztatta már a talajt, elég oda egy kétméteres lyuk; nincs hatalom, amely az özönvizet többé feltartóztassa. Méltóztassanak csak visszaemlékezni. Amikor bécsi útjából visszatért a ministerelnök ur, micsoda állásponton állott még ? Hozta a Burg-patikából az életelixírt. Az egyik orvosság külső használatra szólt, a másik belső használatra. (Derültség.) Külső használatra azt mondták : csak egységes béliét szövetségestársunkkal egyetemben. A másik azt mondta : fentartani a dualizmust és a kiegyezést.