Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. 371 Kérem a jegyző urakat, szíveskedj erek a szavazatokat megszámlálni. (Mihályi Péter és Pál Alfréd jegyzők megszámlálják a szavazatokat. Felkiáltások a baloldalon : Éljenek a hadi függetlenségiek !) Létay Ernő: Éljen a magyar függetlenség! Elnök : Kihirdetem a szavazás eredményét. Igennel szavazott 36 képviselő ur, nemmel szavazott 82 képviselő ur, tehát a ház határozatilag kimondja, hogy Ráth Endre képviselő ur indítványát tárgyalás alá nem veszi. Következik napirendünk 3. pontja : határozathozatal gróf Apponyi Albert képviselő ur következő indítványa felett : A kormány bizalmas természetű közléseinek átvételére és megvitatására a ház 15 tagú külügyi és honvédelmi bizottságot választ. Minthogy napirendre a ház magát a határozathozatalt tűzte, ennélfogva most voltaképen nem volna a háznak más teendője, mint szavazás által dönteni a határozati javaslat felett. Nem tudom, a határozati javaslatot benyújtó képviselő ur nem kiván-e pár szót szólni ? Ha nem, akkor felteszem a kérdést," méltóztatik-e a t. ház a gróf Apponyi Albert képviselő ur által beadott s általam az imént felolvasott határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Gondolom, kimondhatom, hogy a ház a gróf Apponyi Albert képviselő ur által beadott határozati javaslatot egyhangúlag elfogadván, azt határozattá emeli. Ezen határozat nyomán a bizottság megválasztása iránt legközelebbi napirendi javaslatom során leszek bátor a t. háznak indítványt tenni. Az ülést 5 perozre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki szélcet Simontsits Elemér foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a napirend 4. pontja : az 1918/19. költségvetési év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1918. évi X. törvényczikk hatályának az 1919. évi február végéig való kiterjesztése tárgyában a pénzügyminister törvényjavaslata (írom. 1507, 1508). Az előadó urat illeti a szó. Simonyi-Semadam Sándor előadó: T. ház! A mai viszonyok nem arra valók, hogy az ember sokat beszéljen. (Ugy van !) En azt tartom, hogy ha valaha szüksége volt az országnak arra, hogy az indemnitást megadjuk, ugy ezek a legsúlyosabb pillanatok azok, amikor afelett vitatkozni sem lehet, hogy a legsürgősebb teendők ellátására szükséges felhatalmazás megadassák, f Ugy van !) Ennélfogva nem fogok az indemnitási javaslatról egy szóval se többet elmondani, mint annak egyszerű ismertetését. (Halljuk ! Halljuk !) A költségvetési felhatalmazás tulaj donképen négy hónapra kéretett. A pénzügyi bizottság azonban ezt további két hónappal terjesztette ki, vagyis hat hónapra javasolja megadni a felhatalmazást. (Helyeslés.) Az indemnitási törvényjavaslat többi szakaszai legnagyobbrészt jóváhagyást foglalnak magukban ; jóváhagyást olyan kiadásoknak, amelyek eddig törvényileg nem engedélyeztettek, (le amelyeket az élet nehézségei feltétlenül kényszeritettek a kormányra. Ilyen a 2, §., amely az állami üzemeknél alkalmazott munkások részére engedélyezett ruhabeszerzési segélyek kiadásának jóváhagyásáról szól. Ilyen a 3. §., amely a kormány azon intézkedésére vonatkozik, amelylyel a közszolgálati alkalmazottak részére az 1917 : XV. t,-czikk alapján járó háborús segély egy évi összegének 30. 40. illetőleg 50 %-át meg nem haladható összegű és az alkalmazottak által 1918. évi november hó 1-től kezdve 12 hónap alatt visszafizetendő beszerzési előlegeket engedélyezett. A 4. §-ban hasonló jóváhagyás kéretik a kormány azon intézkedésére, amelylyel a bíróságok részére egy évi 1800 korona külön pótlékot engedélyezel t. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy ezt a bíróság igazán keservesen kiérdemelte. Hiszen arról kellett volna, hogy szó legyen, hogy a birói statust önállósítsák és a bíróság statusának megfelelő javadalmat biztosítsanak. De a jelenlegi helyzetben ez a maximuma annak, amit a kormány tehetett. Ezt meg is tette és ennek jóváhagyását kéri. Az 5. §-ban a kormány azon intézkedésének jóváhagyása kéretik, amelylyel a m. kir. csendőrségnek rangosztályba nem sorozott havidíjasai és legénysége részére az 1918. évi márczius hó 1-étől 1918. évi deczember hó végéig terjedő időre a havidíj, illetőleg havi zsold és a korpótdij egy évre számított összegének alajml vétele mellett megállapítandó olyan összegű háborús segélyeket engedélyezett, mint amilyeneket az 1917 : XV. t.-ezikk alapján az egyéb állami altisztek élveznek. Azt hiszem, nem kell bővebben indokolnom, hogy a jogrend védelmének czivilis támaszai ezt a segélyezést feltétlenül megérdemelték. A 6. §-ban nem kiadásnak jóváhagyása kéretik, hanem olyan intézkedésnek, melyből az állam jövedelme szaporodik. Ez a jövedelem-szaporodás pedig az által eszközöltetett, hogy a czukor ára egy nagyon minimális összeggel felemeltetett, és pedig 100 kg.-kint 23 korona állami szolgáltatás teljesítendő az államkincstár részére. Ez tulajdonképen a lényege az egész indemnitási javaslatnak. Minthogy, amint mondottam, abszolúte nem olyan időket élünk, hogy nagyon sok dikcziót mondhassunk és amikor mindenkinek be kell látnia, hogy a kormánynak igazán cselekedni és nem beszédeket hallgatni a legfontosabb kötelessége, befejezem beszédemet, kérvén a t. házat, méltóztassék az indemnitási törvényjavaslatot megszavazni. (Helyeslés.) Elnök: Ki a következő szónok ? Vermes Zoltán jegyző: Hock János! Hock János: (Halljuk! Halljuk!): T. ház! 47*
