Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-813

24 813. országos ülés 1918 Julius 2é-én, szerdán. közöttünk és ami sokkal rosszabb, ellátogat a frontra is, azoknak a bős magyar fiuknak a fülébe azt suttogja; amiért küzdöttetek és küzdtök, amiért véreztetek és véreztek, az nem a ti hazátok, nem az édes Magyarország, mert az csak egy levegőben függő absztrakton, egy üres fogalom : nektek ciak egy kötelességtek van: küzdeni a dicső osztrák ármádia tradiczióhoz hiven egy nagyobb őzéiért, az összbirodalomért. Hogy pedig ne szálljon t. képviselőtársaim ajkára a gunymosoly, nehogy azt gondolják, hogy talán túlhevített fantáziával rémmeséket akarok itt előadni, a t, ház szine elé idézem ezen gonoszszellemeket és megszólaltatom az ő szócsövüket. Kérem, szíveskedjenek megajándékozni türelmükkel és fékezzék meg mély megbotránkozásukat. (Halljuk ! Halljuk !) Ezen gonosz szellemek szócsöve a »Danzer's Armeezeitung«. Szilágyi Lajos : Következetesen ez a szócsöve ! Richter János: Kezemben van a lap f. évi 186—187. száma márczius 23—30-ról keltezve. Feldausgabe. A lap Kari M. Danzer kiadásában és szerkesztésében jelenik meg, szerkesztésében közreműködnek magasabbrangu tisztek, amint az a czimlapon is ki van fejezve : »Unter Mitwirkung eines Kreises höherer Offiziere«. A lap élvezi a hadügyminister erkölcsi és anyagi támogatását is, amint az ki is van rajta fejezve : »An die Truppén des Peldes wird unsere Zeitung dienstlich kostlos ausgegeben«. (Elénk mozgás a jobboldalon és felkiáltások : Ingyen küldik !) Ez a lap fent idézett számában »Der Friede mit Rumänien« czímmel vezérczikkben foglalkozik a román békével. A czikkiró bevezetőben azt irja, hogy a román királyság nem érdemelt semmiféle kíméletet részünkről, hogy a román alávalóbb volt a taliánnál, hogy Bratianu hiénaösztöne kergette Romániát az ententc karjaiba és hogy ez adta a tanácsot a gyenge királynak, hogy fegyverrel támadja meg a monarchiát. Azt irja, nem kell sajnálkozni felette most, amikor leverték, nem kell sajnálkozni azért, hogy Dobrudzsát elvesztette, hogy bizonyos területeket kénytelen volt számunkra kiadni. Ezen egészen helyes és korrekt bevezetés után a következőket irja. Bocsánatot kérek, eredetiben akarom felolvasni, nehogy az a vád érjen, hogy hamisan fordítottam (olvassa) : »Und dennoch können wir des Friedens von Bukarest nicht froh werden. Denn diesen Frieden hat nicht die Grossmacht Österreich-Ungarn diktiert, dieser Friede ist nicht aus dem Gesichtspunkte der Monarchie geschlossen worden. lm Frieden von Bukarest triumphiert ausschliesslich und sichtbar der Mitteistaat Ungarn über den benachbarten Kleinstaat, der zu einem Mitteistaat aufzusteigen drohte, dieser Frieden stellt — von den selbstverständlichen augenblicklichen Kriegsinterressen abgesehen — den Triumph des zehn Millionen Volkes der Magyarén über das zehn Millionen Volk der Rumänen dar.« (Zaj a baloldalon.) Bármennyire kirívó a czikk ezen részletének tendencziája, nem akarok vele bővebben foglalkozni. Tulajdonképen nem is egy közveszedelmes őrült szólal itt meg, hanem inkább egy agyalágyult hülye, (Felkiáltások balfelől: Gazember !) mert egy 10 milliónyi magyar nép szembeállítása egy 10 milliónyi román néppel, mely három országban, Romániában, Magyarországon és Bukovinában van elszórva, ez — bocsánat a kifejezésért — csak egy agyalágyult ember elméjének a szüleménye ! (Zaj. Felkiáltások jobb- és balfelől: Tudja az, mit csinál! Czéltudatos dolog ez !) A czikk ezen részével teljesen kongruens az Armeezeitung következő kis czikkecskéje, melylyel a »Leipziger Illustrierte Zeitung« folyó évi április 15-ikí számában foglalkozik, amely külön szám volt »Germanen und Magyaren« czim alatt és az ezeket mondja (olvassa) : »Umso mehr fordert der literarische Inhalt zum Widerspruch heraus. Denn schon ein ftüchtiger Blick in den Bilderteil zeigt, dass hier nicht von »Magyaren«, sondern von »Ungarn« gesprochen wird. ünter den »magyarischen Dichtern« erscheinen beispielsweise Nikolaus Lenau, der zwar ein Ungar, nämlich ein Schwabe aus dem noch heute rein deutschen Csatád, abcr kein »Magyare« war, mid Alexander Petőfi, der ebenfalls kein »Magyare«, sondern ein ungarländischer Serbe ist, der Petrovics geheissen hat, u. s. w. Anliche Verstösse widerfahren dem Hefte auf jeder Seite : Unter den magyarischen Malern glänzt in erster Linie Munkácsy, der eigentlich Lieb heisst, die hier aufgezählten »magyarischen« Musiker heissen Hans Richter, Arthur Nikisch, u. s. w. und selbst Franz Erkel, der Kompomat des »Hymnus« ist kein »Magyare«, sondern ein ungarländischer Deutscher«. A vezérczikk dicséri továbbá a román nép hűségét, a román katona kiválóságát és vitézségét és ezt mondja (olvassa) : »Das Königreich Rumänien des Königs Ferdinánd und der Königin Maria, der Herren Bratianu und Take Jonescu war uns ein verräterischer Freund, ein hassenswerter Feind. Wir unterscheiden aber scharf zwischen dem Königreich Rumänien und dem rumänischen Volke. Ein gutes Dritteil des rumänischen Volkes gehört, zum Teil seit hundert Jahren, zum Teil schon viel länger zu unserer Monarchie. Unsere Rumänen habén sich als tüchtiges, fleisssiges, kulturfähiges, zuverlässiges Element erwiesen. Unsere österreichischen Rumänen lieferten dem Staate hohe vorzügliche Beamte, ihre politischen Vertreter gehören zu den Stützen der meisten Regierungen. Auch die ungarländischen Rumänen sind zuverlässige Staatsbürger; die Regimenter, die sich aus ihnen ergänzen, gehören zu den ältesten und berühmtesten unserer Wehrmacht, der Typus des treuen anhänglichen rumänischen Soldaten kehrt in unserer Literatur immer wieder.«