Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-824
296 824. országos ülés 1918 október 17-én, csütörtökön. Hock János: Ezen az alapon lesz uj Magyarország S (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Gr. Tisza István: Közbeszólásokkal sem meg nem zavarnak, sem el nem döntik a kérdést, sem érveket nem tudnak felhozni. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Engedjenek meg nekem, sokkal jobb bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy biznak ügyük igazságában, ha az ellenérvelést meghallgatják és megzavarni nem akarják. Mi benne vagyunk a demokratizálásban. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak megőrizni a ház komolyságát. Gr. Tisza István : Nem hiszem, hogy lehetetlen feladat előtt állnánk akkor, amidőn igyekeznénk az egész művelt világ előtt bebizonyítani, hogy az a választójog, amely jelenleg törvényben van, hogy az az irni-olvasni tudóknak majdnem teljesen megadja a választójogot, (Mozgás balfelöl.) hogy az csakis azért nem megy tovább az általánosság terén, mert, fájdalom, ma még Magyarország lakossága az általános kultúra terén nem érte el azt a fokot, amelyet a fejlettebb nyugati államok, hogy a mai viszonyok között. . . (Folytonos zaj .a baloldalon. Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Tisza István : .. . ez a választójog legalább is annyira demokratikus reáuk nézve, mint az általános szavazati jog az Amerikai EgyesültÁllamokra nézve. Mondom, én nem hiszem, hogy ne tudnánk ebben a tekintetben felvilágositólag hatni; nem hiszem, hogy ne tudnánk elkerülni azt, hogy bele kelljen menni egy olyan megoldásba, amely felől, — tisztelem az ellenkező véleményt — de amely felől nagyon sokan arról vagyunk meggyőződve, hogy végveszély tj elent a nemzetre nézve, hogy azt, amit a külellenség meghagy ebből a nemzetből, azt saját kezünkkel fogjuk veszélybe dönteni (Igaz ! Ügy van ! jobbfelöl. Zaj a szélsőbáloldalon.) s amelyikről kétségtelen az, hogy a magyar nemzet — s itt értem a politikai magyar nemzetet, mert ebben ugyanigy gondolkozik a tót és a román kisbirtokosság is — hogy ez a reform a magyar nemzet túlnyomó nagy többségének nem kell, hogy ezt a magyar közvélemény nem kívánja, (Mozgás és ellentmondások balfelöl.) hanem kivan egy kis, de a sajtóban és más téren nagyon erősen hangot adni tudó kisebbsége a magyar társadalomnak. (Igaz ! ügy van I jóbbfélől. Zaj a baloldalon. Engedelmet kérek, álljunk meg egy perezre. Bródy Ernő: Milliók kívánják! (Zaj a jobb : és a baloldalon.) Elnök: (csenget): Kérem Bródy képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Jánosi Zoltán: Uj választást! Elnök: Kérem Jánosi Zoltán képviselő urat, szíveskedjék nyugodtan maradni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Tisza István: Álljunk meg egy perezre. Védjük meg.a nemzeti pozicziót ezen a téren is és különösen ne dobjunk most bele az aktuális közéleti kérdésekben egy olyan problémát, amely azt, ami mindenekfe'ett szükséges, az összes hazafias magyar emberek becsületei együttműködését teszi lehetetlenné és belekényszerit bennünket a küzdelembe e felett a belpolitikai kérdés felett. (Ugy van ! a jobboldalon.) Gr. Károlyi Mihály: Békét nem kapunk különben. (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Hock János: Választójognélkülnincsbéke.(Zaj.) Gr. Tisza István : Nem tudom, hogy a t. képviselő urak honnan veszik ezt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Wüson jegyzékéből!) mert erre semmiféle pozitív alap, legalább a nyilvánosság előtt levő okiratokbon, nincs. (Ugy van ! a jobboldalon.) És engedelmet kérek, hát nézzük meg, hogyan áll a dolog ? Hát igyekezzünk felvilágosítani azokat, akikkel szemben állunk, és ha ugy alakulna a dolog, amint ne adja Isten, hogy alakuljon, hogy külerőszak nyomása alatt meg. kellene valamit csinálnunk, ami megsebzi a nemzetet, tegyük meg akkor, amikor kényszerhelyzetben vagyunk, de ne tegyünk meg magunk saját jószántunkból. (Igaz! ügy van! a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon:) Bródy Ernő (közbeszól.) Elnök: Kérem Bródy Ernő képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! Fernbach Károly : Csak erőszaknak lehet engedni? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István : Romboljunk le a magyar nemzet állami épületéből annyit, ameni^ire elkerülhetetlenül szükséges, de ne segítsünk mi ellenségeinknek abban, hogy magunk romboljunk le azt, amit esetleg ők egyáltalán nem is érintenének. (Ugy van ! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bródy Ernő : Rombolás?! Elnök: Méltóztassék a szónokot nyugodtan meghallgatni. Kérem Bródy Ernő képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Gr. Tisza István : Most már nagyon röviden rá akarok térni beszédem utolsó részére. (Halljuk ! Halljuk !) Rátérek arra, hogy nézetem szerint egyesült erővel elkellene követnünk mindent, hogy eloszlassuk azt a téves hitet az ellenséges külföld előtt, mint hogy ha a magyar nemzet bármikor agresszív, vagy hódító czélokat követett volná és ezt a háborút másként, mint a létfentartási szüksége által kényszerítve kezdette volna. (Ugy van ! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Dezső: A külföldet kell meggyőzni. Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Kérem Polónyi Dezső képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Egy hang (a jobboldalon) ; Nincs itt az apja, hát beszél! (Derültség a jobboldalon.) I " Elnök: Csendet kérek S Gr. Tisza István: Nagyon kérem a képviselő
