Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-824
október 17-én, csütörtökön. 294 824. országos ülés 1918 •< úgynevezett cseh-tófc probléma nem létezik, hogy az nem egyéb, mint a cseh népfaj rablási törekvése olyan terrénumon, (Igaz I Ugy van !) amelyen sem a népek önrendelkezési joga alapján, sem a nemzeti elv alapján, sem semmiféle igazságos és helyes elv alapján keresni valójuk nincs. (Taps.) Ami magát a mi nemzetiségi kérdésünket illeti, azt hiszem, hogy nekünk mindnyájunknak igyekeznünk kell a felvilágosítás fegyverével élni itt is annak kimutatására, hogy merőben téves beállítás az, mint hogyha a magyar kisebbség itt zsarnoki eszközökkel uralkodott volna a többséggel biró nemzetiségekkel szemben. (Igaz! Ugy van !) Ami először a számarányokat illeti, itt nem beszélek Horvátországról, amelyet a magyar törvény is külön politikai nemzetnek ismer el, amelylyel való állami közösségünk tehát a két testvérnemzet közötti viszony alapján épül fel. Horvátország leszámításával tehát maga a magyar faj határozott többséget képvisel; egyesülve a németséggel, amelyik politikai szempontból teljesen azonosította magát a magyar fajjal, számszerűleg Magyarország lakosságának körülbelül kétharmadára rug, gazdasági és kulturális súly tekintetében pedig ennél a kétharmadnál is természetesen igen sokkalnagyobb hányadot képvisel. De továbbá azon polgártársainknak nagy része is, akik nem tartoznak a magyar fajhoz és nem a németséghez, teljes hűséggel és odaadással helyezkedik a magyar nemzeti állam elvi alapjára, úgyhogy törpe kisebbség az Magyarországon, amely a nemzeti államnak alapgondolatával ellentétbe helyezkedik. Pop Cs. István: Az egész nép szembehelyezkedik ! (Zaj.) Gr. Tisza István (a román nemzetiségiek felé) : A képviselő uralmak teljességgel nincs joguk az egész román nép nevében beszélni. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Vajda Sándor : önnek egyáltalán nincs joga ! Gr. Tisza István : Hosszú időn át voltam az ugrai kerület képviselője, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Erőszakkal!) melynek választói körülbelül egyharmadrészben románok. Biztosithatom róla a képviselő urakat, hogyha ott együtt megjelenünk, akkor az ottani románság 99 századrésze az én szavamra fog hallgatni és nem az önökére. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tiszta választásnál ?) Fényes László: Ez az önbizalom! Gr. Tisza István; A t. képriselő uraknak sokkal jobb volna alaposabban megismerkedniük a helyzettel, mielőtt ilyen kérdésben olyan kijelentéseket tesznek, melyekkel akaratuk ellenére ellen ségeink malmára ha ']t]ák&vizet.( Helyeslés jobbfelől.) Pop Cs. István : Ezt már hallottuk ! Nem hiszi senki! (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól kölcsönösen tartózkodni és megőrizni a ház nyugalmát. Fényes László: Még mindig a régi ideológia! Elnök: Kérem Fényes László képviselő urat, ne tartson külön szónoklatot. Gr. Tisza István : Ismétlem, azt hiszem, nekünk feladatunk ebben a tekintetben pártkülönbség nélkül a felvilágosítás munkáját végezni, feladatunk meggyőzni róla elsősorbau az EgyesültÁllamok elnökét, de általában a velünk szembenálló hatalmak közvéleményét, hogy a nemzetségi kérdés egészen másként áll Magyarországon, mint ahogy azt ő velük elhitették. Polónyi Dezső: Barátkozni kell vele, ugy-e ? Balla Aladár: Ezért üldözték Károlyit. Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják közbeszólásaikkal a szónokot. Ábrahám Dezső : Addig kellett volna csinálni, amíg ministerelnök volt. Gr. Tisza István : Ha emlékezetem nem csal, igen erős megtámadtatásnak voltam kitéve azért, mert mint ministerelnök is és máskor is a magyar és nem magyarajku polgárok közötti igazi megértés és szeretet érdekében fáradoztam. (Taps a jobboldalon, zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Fényes László : Kortespolitíkából! Szilágyi Lajos: önök politikai furfangból máskép beszélnek most. Gr. Tisza István : Ismételve kérem, ne tekintsük most azokat a momentumokat, melyek a megértésre zavarólag hathatnak, de tekintsük azokat a nagy nemzeti szempontokat, amelyeket szolgálni, minden egyebet félretéve, hazánk iránti kötelesség. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Azt hiszem, igyekeznünk kell az igazság fegyverével meggyőzni ellenfeleink közvéleményét arról, hogy az itteni viszonyok sokkal közelebb állnak ahhoz a posztulátumhoss, mely a Wilson-féle pontozatokban kifejezésre jut és hogy ezeknek a pontozatoknak a megvalósítása a mi bérviszonyainknak sokkal kevésbbé gyökeres módosítását involválja, mint ahogy azt sokan képzelik. S méltóztassanak nekem megengedni, ezen a téren felteszem mindenkiről a legjobb intencziót, de végzetes ballépést követ el az, aki talán nem is elég alapos ismeretével az ügynek ma olyair irányú érintkezéseket keres az állam nem magyarajku polgáraival, ma olyan jelszavakat hirdet a nemzetiségi politika és a nemzetiségek kielégítése terén, amelyek esetleg sokkal messzebb fognak bennünket elvinni a magyar nemzeti államnak elvi talajáról, mint amennyire szükséges lesz, ha ezt a kérdést kellő nyugalommal fogjuk fel és ha ebben a kérdésben is, mint minden másban, tartózkodunk az egymást való Hezitálástól. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Közbeszólások a nemzetiségi képviselők padjain.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni. Kérem Juriga képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Gr. Tisza István: A másik, ezzel szorosan összefüggő kérdés •— mert hiszen az ellenséges közvélemény szoros kapcsolatba hozza e kettőt, hogy mi nemcsak a nemzetiségek elnyomói, hanem egyúttal sötét reakezionáriusok is vagyunk -— a másik kérdés az úgynevezett demokratizálás kérdése.
