Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-823
288 823. országos ülés 1918 Fényes László: Én nem a képviselő úrhoz szólok, mert bizonyos vagyok benne, hogy mindenből a fejkvótán felül es^ik. (Derültség a szélsőbaloldalon Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre !) Én arról a népről szólok, amelynek élelmiszer jegy van a zsebében és egész nap ott áll, de nem tudja beváltani a jegyét! Molnár Viktor: Hát én sem a Ritzben nem vacsorázom, sem a Ritzben nem lakom, mint a képviselő ur, hanem nagyon szerényen élek panasza módon és tudom, hogy áll a kerületem. Fényes László: Ilyen körülmények között a kormány azt a megbocsáthatatlan bűnt követte el, hogy valutáris szempontból, a »valuta- j a vitás* játékának őrületétől vezetve . . . (Zaj jobb felől.) Molnár Viktor: Mindig bérelt szakaszban utazik, ő a demagóg, ő a demokrata ! Fényes László : . .. a burgonyából való szeszfőzést megengedte. Megengedte, hogy szeptember 20-ika óta az 1913—14. évi szeszfőzési kontingens 80%-át burgonyából főzzék ki. Mi lesz ennek a következése 1. A kenyérlisztet, amelyet, ha egyszer hadtápterületek lesznek az országban, pótolni kell majd valamivel, a burgonya pótolhatja legjobban. Ha ezt is kiengedjük a nagytőke részére szeszfőzés czéljából, (Vgy van ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) engedelmet kérek, az a nép fog-e törvényt tisztelni, az a nép lesz-e tekintettel az önök valutáris politikájára ? A legfőbb politika : »kenyeret a népnek«, hogy rend lehessen; hogy a törvenj r t megtarthassák, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a helyes valutáris politika. Mi azt a valutát, amelyet Ausztriábannyaklónélkülrontanak a megszámlájatlanul nyomott bankókkal, javítsuk meg éhező gyermekeink élete árán 1 Ez nem lehetséges. Tessék beszüntetni azonnal minden szeszfőzést a krumpliból. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ne vigyék a nemzetet végromlásba, ne akadályozzák meg, hogy főnix madárként megújulhasson ennek a népnek élete és a leégett reménységekből uj élet támadhasson, önök leégették a magyar nép minden reménységét, minden fejlődési lehetőségét ; hagyják most itt a hamvakat és engedjék meg, hogy uj életet kezdhessen a nép; hagyják a népet a demokráczia útjára és tegyék meg azt, amit megfenni még lelkiismeretbeli kötelességük: ne engedjék kirabolni az országot; hagyják meg neki a kenyeret, amit nehéz véráldozattal óvott és véres verejtékkel termelt. (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldahn.) Ha nem fogják ezt megtenni és akár itt maradnak, akár elmennek, lehetővé teszik azt, hogy kiszállítsák minden terményünket, hogy itt kirabolhassanak és kicsempészszenek bennünket, akkor igenis én a lázadó nép elé megyek és vezetni fogom az önök ajtajához, hogy kérdőre vonja önöket. (Derültség jobb felől.) Tessék ám nevessenek vagy tartóztassanak le érte, hirdetem ezt előre, mindenütt hirdetem. (Zaj jobb felől.) Lelkiismeretem szerint ezeket elmondva, kérnem kell a ministerelnök urat és a kormány minden tagját, saját érdekükben, — hogy a felelősségtől annyira amennyire lehet megmenekedjenek, október 16-án, szerdán. hogy megoszszák a felelősséget, — hogy az élelmiszerek készletének számbavételére, elosztására, az elosztás ellenőrzésére egy vegyes bizottságot alkossanak : a kormány közegei, a képviselőház tagjai és az érdekelt szakemberek, valamint az érdekelt fogyasztóosztályok képviselőiből. Ezekkel együtt megtehetjük, ami még nem késő. Ezt, ismétlem, nemcsak annak a politikának érdekében kívánom, amelylyel az itt ülő képviselő urak és a mögöttük álló néptömegek akarják az országot abból a rettenetes válságból kivezetni, amelybe önök belevitték, hanem kérem az önök szempontjából is. Andrics Tivadar: Kik azok az önök ? Fényes László : Mert ha az önök kormánya maradna, akkor is csak az esetben tudnak anynyit megtenni, amennyit az önök lelkiismerete diktál és amennyit szükségesnek tartanak az ország érdekében, ha itt rend lehet, már pedig — kenyér nélkül — ezt ne felejtsék el — nem lehet rend. Az üres gyomor nem ismer rendet. Én ma, 1918. október 16-án, mikor itt a függetlenségi nyilatkozat elhangzott, figyelmükbe ajánltam ezt. Tavaszszaí, nem tudom, hol fogunk találkozni. Itt, ebben a teremben-e, vagy kint. Ha élek és ha önök élnek, meg fogom önöket kérdezni, hova tették a magyar nép kenyerét. Interpelláczióm a következő (olvassa) : »A magyar nemzet súlyos válságában, a segítés lehetőségének utolsó pillanatában kérdem a kormányelnök urat és minist ertársait : a) menn}T élelmiszert adtunk át a folyó év augusztus l-ig és azontúl a legutóbbi időkig a hadsereg részére ? Van-e biztos tudomása arról a kormánynak, hogy ez átadott mennyiségekből mennyi szállíttatott ki Magyarország területéről 1 Miképen győződik meg a kormány arról, hogy az átadott mennyiségek valóban a hadsereg és nem Ausztria polgári lakosságának élelmezésére fordittatnak í (Felkiáltások balfelől: Ez az !) b) Mennyi állati takarmány és mennyi állat adatott át a hadsereg czéljaira s ennek felhasznállása is miképen ellenőriztetik ? c) Miután nemcsak az egész hadsereget mi látjuk el élelemmel, hanem még ezenfelül Ausztria polgári lakosai részére is nagy mennyiségben adtunk át különböző élelmiszereket, mit tett a kormány abban az irányban, hogy Ausztria lakosságát elsősorban Ausztria ama földterületei igyekezzenek ellátni, amelyek termelő részek és a területi lakosság szükségletein felül fölösleggel rendelkeznek ? (Helyeslés balfelől.) d) Minő gondoskodás történt és történik arról, hogy az aldunai részeken hadtápraktárakban elhelyezett terményeink gyorsan, egy perczet nem késve biztosíttassanak, még p:dig Magyarország területére, ahonnan azok odavitettek ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) e) Miképen látja biztosítottnak a kereskedelemügyi minister ur az ország lakosainak legsürgősebb, legnélkülözhetetlenebb ruha- és czipőszükségletét, valamint a tüzelőanyag-ellátást? Kérem a m. kir. kormányt, mintán a vissza-